Idén tíz esztendeje annak, hogy a természetvédelemért felelős minisztérium útjára indította a Nemzeti Parki Termék védjegyet, mellyel a természetvédelmi oltalom alatt álló területeken működő helyi vállalkozások, gazdák és gazdálkodó szervezetek piaci lehetőségeit kívánta bővíteni.
A védjegyre pályázóktól elvárják azt is, hogy elsősorban helyi nyersanyagokból készítsék termékeiket, melyek minőségével és megjelenésével a térség természeti, kulturális és táji sajátosságait is képviselniük kell.
A védjegyrendszer a létrehozását követően fokozatosan kiterjedt az egész országra: elsőként tíz, az Őrségi Nemzeti Park területén tevékenykedő kézműves termelő termékei kaptak minősítést, s szépen lassan valamennyi nemzetipark-igazgatóság csatlakozott a kezdeményezéshez, így napjainkban már közel 200 termelő mintegy 1000 terméke rendelkezik Nemzeti Parki Termék védjeggyel.
A lehetőség adott
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság (BfNPI) 2013-ban írta ki először a szóban forgó kezdeményezéshez kapcsolódó pályázatát, méghozzá a térségben nagy hagyományokkal rendelkező levendulatermesztésre, illetve a növény felhasználásával készített termékekre összpontosítva. Ezt követően a kör tovább bővült: szinte bármilyen növényi és állati eredetű élelmiszerrel pályázhattak a termelők, akik közül évről évre egyre többen értesültek a lehetőségről.
A bortermelőknek 2017-től kezdődően nyílt lehetőségük pályázni a védjegyre. Somlai Szilárd, a BfNPI ökoturisztikával és környezeti neveléssel foglalkozó munkatársa lapunknak elmondta: jellemzően a kisebb birtokok minőségi, ugyanakkor megfizethető áron kínált borait igyekeznek támogatni a védjeggyel, melynek odaítéléséről mindig egy ismert és elismert borász vezette bírálóbizottság dönt vakteszt útján.
Kiemelt rendezvénynek számít ebből a szempontból a tihanyi levendulafesztivál, és az ahhoz igazított Levendula – szedd magad! elnevezésű program, ami kiváló alkalmat ad a természetvédelmi törekvések hangsúlyozására, szemléltetésére is, magyarázta a szakember. Mint mondta, az utóbbi rendezvény ezúttal is várja majd az érdeklődőket június közepétől.
Somlai Szilárd elárulta: jelenleg négy termelő pályázik a minősítésre, s akad köztük például olyan, aki gyógynövények felhasználásával készíti borait. Bár a Balaton-felvidéki termőterületeket sokféleség jellemzi, a kóstolások alkalmával bizony érezni lehet az adott térségre jellemző sajátságos karakterjegyeket.
Ökológiai művelésből
Kiváló példák erre a csopaki Tamás Pince Nemzeti Parki Termék védjegyes, 2015-ös évjáratú Olasz rizling, Szürkebarát, Syrah, Syrah – Cabernet franc, Merula és Merlot borai, melyek háromhektáros szőlőültetvényből, a község déli lankáiról származnak. Tamás Ervin ügyvezető igazgatóval beszélgetve megtudtuk, hogy a házat és a hozzá tartozó szőlőültetvényt 1994-ben vásárolták a szülei, akik bár foglalkozásukat tekintve távol álltak a borászattól, nem riadtak meg a kihívásoktól, sőt: termőterületeiket növelni kezdték, s szép lassan fiukat is bevonták a munkákba.
Igyekeznek minimalizálni a vegyszerhasználatot, s jellemzően réz-, illetve kéntartalmú készítményekkel dolgoznak, melyeket az évente kétszeri permetezés alkalmával juttatnak ki. Ha csapadékos időszak köszönt be, akkor inkább megritkítják a lombfalat, hogy minél jobban átjárhassa a sorokat a levegő, meggátolva ezzel a gombáknak kedvező nedves közeg kialakulását.
Egyedülálló ízvilág
Tamás Ervin úgy fogalmazott, boraikkal szeretnék átadni a csopaki ízvilágot, egyszersmind arra törekszenek, hogy megőrizzék a térségre jellemző borok identitását és régi időkre visszanyúló hírnevét is.
Boraik fahordókban erjednek és érlelődnek: fehérboraikat legalább 8-10, vörösboraikat pedig 9-11 hónapig tartják hordóban. A fehérborokat a nyár közepén palackozzák, ezt követően pedig három hónapig érlelik azokat. Körülbelül egy évnek kell eltelnie, mire forgalomba kerülnek; az egyedi, jó minőségű borhoz idő kell, mondta a pincészet ügyvezető igazgatója, aki arról is beszélt, hogy a Nemzeti Parki Termék védjegy megszerzését követően érezhetően megnőtt az érdeklődés a termékeik, és nem csak a boraik iránt. Ez nagyban köszönhető annak, hogy az utóbbi évek alatt több hazai, illetve külföldi rendezvényen is részt vettek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósággal közösen. Franciaországban például fesztiváldíjjal ismerték el a levendulaszörpjüket.
Szívvel-lélekkel
Egykoron az édesanyja konyhájában készültek a különféle szörpök és lekvárok, tudtuk meg Tamás Ervintől, mígnem négy évvel ezelőtt létrehoztak a birtokon egy kis feldolgozóüzemet. Eleinte befőttesüvegekben osztogatták a finomságokat leginkább a családtagoknak, majd úgy döntöttek, érdemes lenne a borkóstoló vendégeit is megkínálni ezekkel a termékekkel – például a fügéből készült lekvárral, mustárral és csatnival, vagy éppen a levendulaszörppel. Sikerük nem maradt el, utóbbi iránt például a környékbeli éttermek is érdeklődni kezdtek.
A szülők szívesen foglalkoznak gyógynövények termesztésével is, s mivel a kísérletező kedv sem áll távol a családtól, nem meglepő, hogy 21 gyógynövény felhasználásával készítették el azt az alkoholmentes gyomorkeserűt, amivel a Nemzeti Parki Termék védjegy aktuális kiírására is pályáztak. Elkészítéséhez az adta az ötletet, hogy a hozzájuk betérők között rendszerint akadnak autót vezetők, akik nem ihatnak bort. Az eddigi tapasztalatok alapján egyértelművé vált: a többségnek igencsak kedvére való e nedű. Az ital kétévnyi kísérletezés eredménye, és elkészítették a könnyedebb változatát is, ami kellemes nyári italként jellemezhető. Ízében hasonló a pezsgőhöz, ám annál kesernyésebb, és persze az sem utolsó szempont, hogy a likőrhöz hasonlóan jót tesz a gyomornak, tette hozzá Tamás Ervin.
Szőcs Attila
Fotók: Tamás Benedetta és BFNPI archívum
