A nyár második felében, amikor lekerülnek az ágyásokból az első termények, talajjavító másodvetésbe kezdhetünk. Alkalmas erre a célra a zöldborsó, mert a levegőből gyűjtött nitrogénnel dúsítja a talajt, de vethetünk csillagfürtöt, hereféléket vagy lóbabot is, hasonló eredményt érünk el.
A csillagfürtnek takarmánynak való, illetve díszkerti fajai, fajtái is vannak, utóbbiak mészkerülők és vízigényesek. Ezek a nagy termetű növények nemcsak nitrogénnel gazdagítják a talajt, hanem mélyre hatoló gyökerükkel lazítják is. Sajnos, a csigák előszeretettel fogyasztják, cserében viszont magról önmagától is szaporodik a kertben, ahol jól érzi magát. Hasonlóképp a lóbab gyökerei is jól lazítják a talajt.
A másik klasszikus egyéves talajjavító növény a fehér mustár, ami gyorsan nő, elnyomja a gyomokat és meszes, agyagos talajon is szépen fejlődik. Keresztesvirágú növény lévén pedig a talajlakó gyökérgubacs-fonálférgek ellen is véd. Gyökerei olyan anyagot (izotiocianát) választanak ki, ami elpusztítja a kártevőt és más talajlakó káros szervezeteket is. Ugyancsak ebbe a családba tartozik az olajretek, a takarmányrepce. Növényvédő tulajdonságuk mellett kedvező talajállapotot hoznak létre. Virágzáskor dolgozzuk be a talajba a növényeket.
Igazi adu ász a körömvirág, amit számos érzékeny kultúrában használnak a kultúrnövény védelmére. Távol tartja a levéltetveket, hernyókat, csigákat és levélfonálférgeket. Legjobban napos helyen, laza talajon érzi magát, de alapvetően igénytelen növény. Gyógynövényként is számon tartják, virágai pedig ehetők.
