A cserjék, bokrok jellemzője a fákkal ellentétben, hogy több tengelyből nőnek, valamint növekedésük egy bizonyos kor és méret elérése után leáll. Vannak törpecserjék, amelyek 40-60 centiméternél nem nőnek nagyobbra, más fajok azonban akár a 4 méteres magasságot is megközelíthetik. Miután elérték végleges méretüket, az idős szárrészek fokozatosan elhalnak, majd a megifjulás ciklikusan újra és újra ismétlődik.
A díszcserjék metszésének célja, hogy az önifjulási folyamatot segítsük elő. Ha egyik oldalról árnyékolja valami a növényt, akkor féloldalasan kezd el nőni, keresve a napfényt. Ekkor szintén metszéssel tudjuk korrigálni a ferde növekedést. A metszéssel azt is elérjük, hogy évről évre dúsan virágozzanak, ágrendszerük kompakt hatású legyen, de ne túl sűrű, mert akkor a növény közepébe nem süt be a Nap, ami a belső részek kopaszodásához vezet.
Általában a bokrokat évente egyszer metsszük meg, ha így teszünk, akkor a rendszeresség miatt kisebb beavatkozásokra lesz szükség alkalmanként. Amennyiben egy-két év kimarad, akkor már drasztikusabban kell alakítanunk. Fontos, hogy a fajra, fajtára jellemző habitusú, kompakt, de középen nem túlsűrűsödött forma kialakítására törekedjünk.
A belső részek besűrűsödése nem csak a fényhiány miatti felkopaszodást okozhatja, hanem a kártevőknek is búvóhelyéül szolgálhat. A növényben a tápanyagszállítás akkor a leggyorsabb, ha a gyökérrésztől kiinduló fiatal hajtásokban egyenesen, minél kevesebb elágazással vezet felfelé az út. Ebből adódóan, amikor ifjítunk egy cserjét, ne csak felül metszegessünk, hanem pár ágat tőből is távolítsunk el, így tőből hajt majd fiatal vesszőt, aminél fennállnak az előbbi feltételek. Az idősebb részeket nem árt néha erőteljesen – akár felükre-harmadukra – visszavágni, mert erőteljes visszavágásra erőteljes növekedéssel válaszol a növény.
Lehetőleg külső állású rügyre metsszünk vissza (a metszés alatti legfelső megmaradó rügy kifelé álljon), mert ha belső rügyre metszünk, az befelé irányuló hajtást hoz, ami sűríti a növény centrumát, és árnyékolja a tövet. A visszavágás után a beteg, sérült részeket távolítsuk el. Ezt követően vágjuk le a földre szorult ágakat is, ezek szinte vízszintesen nőnek a talajon, mert a többitől nem tudnak felegyenesedni. Ha sok egymást keresztező vessző van a cserje közepe táján, azokat is ritkítsuk meg. Az idős felkopaszodott ágakat tőből távolítsuk el, hogy tőből hajtson újat a növény. A 2-3 méter magas cserjék 3-5 évenkénti ifjítást igényelnek (ez az ifjítás, az alakító metszés évente jót tesz nekik).
A tavasszal virágzó fajoknak kifejezetten hátrányos az őszi és a tavaszi metszés, hiszen ezzel a növényen levő virágrügyeket ritkítjuk meg. Sokkal jobb számukra a virágzás utáni metszési időpont. A nyáron, kora ősszel virágzókat, melyek az az évi hajtásaikon hozzák a virágokat tavasszal, vagy ősszel metszhetjük meg. A tavaszinak annyi az előnye az őszivel szemben, hogy ha kemény fagyokkal tarkított tél van, akkor visszafagyhatnak a vesszők. Ha már ősszel metszettünk, akkor ezekből a rövidebb vesszőkből még rövidebbek lesznek a visszafagyás után. Tavaszi, vagy későn kihajtó fajoknál nyár eleji metszéskor a visszafagyott, beteg, elszáradt hajtások már látszanak, és eltávolíthatók.
