A japán sócsút árpából, burgonyából, rizsből vagy más keményítőtartalmú anyagból készítik úgy, hogy a nyersanyagot először penészgombával lebontják, majd élesztővel fermentálják, végül általában 20 százaléknál magasabb alkoholtartalmú itallá desztillálják. Jelenleg, a desztillálás után visszamaradt anyagot ipari hulladéknak tekintik, amelyet gyakran úgy helyeznek el, hogy abból még több szén-dioxid szabadul fel.
Az University of Tokyo kutatói a sócsú desztillációs maradékával kiegészített standard takarmánnyal etettek 3 és 6 hónap közötti életkorban lévő sertéseket és megállapították, hogy az állatok nyálában több IgA antitest volt, ami arra utal, hogy a sócsú-maradék a standard táphoz képest egészségesebben tartotta az állatokat.
A kutatók ugyan gyanították, hogy az állat élete során az alacsonyabb stressz és a jobb egészség jobb minőségű húst eredményez, de azért néhány íz-szakértő véleményét is kikérték. A szakértők szerint, a sócsú maradékkal etetett sertések vesepecsenyéje és karaja jobb minőségű volt a szokásosnál.
