youtube://v/0hhr2eSxN8A
Az állatenyésztők lapjában e mellett olvashatnak arról, hogy az Európai Unióban hivatalos céllá vált, hogy az évtized végére a mezőgazdasági területek 25%-ának ökológiai minősítésűnek kell lennie. Milyen következményei lehetnek a biogazdálkodásra való áttérésnek? Nagyobb termőterület kell az új eljárásokhoz?

Ősi változata pásztorkodó elődeinkkel került a Kárpát-medencébe. A fajta nevét a terelés módjára vezetik vissza: a puli szó a sumer nyelven „támadva terelőt” jelent.
Bepillanthatunk a kárpáti borzderes szarvasmarhafajta történetébe, amely az 1800-as évek második felében kezdődött, s mintegy száz esztendővel később kis híján véget is ért – legalábbis Magyarországon. A háztáji állattartás visszaszorulásávala 20. század utolsó évtizedeire a fajta teljesen eltűnt hazánkból, e helyzet azonban csak átmenetinek bizonyult. Bő tíz éve, hogy lelkes gazdálkodók tenyésztőmunkájának hála a magyarországi állomány gyarapodni kezdett.
Ellátogattunk a kézműves sajtkészítés mesteréhez is Egerbe, akire jól rá illik a mondás, hogy szinte az anyatejjel szívta magába az állatok és a tejfeldolgozás szeretetét. Édesanyja ugyanis mestere volt a túró, vaj és tejfölkészítésnek.
Olvashatnak egy valóra vált álomról is. Füredi Zsolték ugyanis már gyerekkorában is tartottak galambokat, ő pedig mindig is vonzódott a madarakhoz, különösen a fehér galambokhoz, amelyek röpte elbűvölte. nemcsak hosszú éveken át kitartott az álmai mellett, hanem azokat meg is valósította. Felépítette – az internetről tanultak alapján – a galambdúcot, majd az otthonukat, és a gazdálkodó életre készül.
Legyen az olvasónk!
Nyomtatott lap előfizetés; Digitális újság előfizetés