A puli évezredes fennmaradása a szorgalmat, találékonyságot, vele született intelligenciát követelő könyörtelen pusztai életmódnak köszönhető.
Amerre a magyarok a népvándorlás idején haladtak, megtalálhatók a pulihoz hasonló méretű és jellemű fajták, de a tibeti terrier és Lhassa apso is minden bizonnyal a puli rokon fajtái, valamint a lengyel alföldi pásztorkutya közepes mérete, hosszú szőre, pulihoz hasonló temperamentuma is közös ősökre utal.
A kipusztulás széléről mentették meg
Az első világháború rendkívül megritkította a fajtatisztakutya-populációt. A magyar pásztorkutya fajták felkutatását és újra-törzskönyvezését Raitsits Emil helyezte új alapokra.
1924-ben, az 1899-ben létrehozott Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületétől (MEOE) különválva, megalakította a Magyar Kutyafajták Törzskönyvét (MRT), melynek első elnöke volt. Raitsits átlátta, hogy a pásztorélet megáltozása hatással lesz a kutyafajták szelekciójára. Tudta, hogy a munkakészségre és -képességre épülő természetes kiválasztás helyett a pásztorkutyák nemesítésében a sporttenyésztés lesz a legjelentősebb fajtaformáló tényező.
Ezáltal a nyájterelés háttérbe szorult, míg a házőrzés és a társszerep élőtérbe került.
Raitsits egyetemi munkája mellett az Állatkert állatorvosaként is dolgozott, ahol az akkori igazgatóval, Lendl Adolffal együttműködve a magyar kutyafajták legszebb egyedeit gyűjtötték össze és mutatták be a hazai és külföldi látogatóknak. Az állatkerti tenyészet népszerűsítő tevékenysége nyomán fajtáink legjobb egyedei a világ számos országában ismertté és keresetté váltak.
Az első világháborút követően, a kutyakiállítások újraszerveződésével a puliból kiállítási sztárfajta lett. Az új alapokon szervezett tenyésztés akkor elérhető tenyészegyedei, valóban a legkiválóbbak voltak. A kanok közül Vidra és Bobi, a szukáknál Marcsa és Anikó „győztes”, majd „örökös győztes” címeket értek el. Marcsa kiváló tenyészszuka volt. Legismertebb utóda az „örökös győztes” Gazdag Állatkert Csibész Pl 136 tenyészkan, a következő generáció meghatározó apaállata. E puliról Maugsch Gyula szobrászművész 1931-ben szobrot készített, amelyet a herendi porcelángyár sokszorosított.
Divat lett a puli
Az érdeklődés fokozódott a puli iránt. Mint terelő eb, pótolhatatlan lett, divatos házőrzővé, társállattá vált. Egyre többen nemesítették a legtípusosabb kanokat és szukákat kutatva.
1935-ben Abonyi Lajos, Anghi Csaba és Müller Iván összeállították a magyarpásztorkutya-fajták standardját; döntöttek a színekről, kizárták a tenyésztésből a foltos egyedeket. A második világháború kitörése előtti utolsó kiállítást 1940. március 31-én rendezték meg, amelyen 47 pulit mutattak be.
Fehér, szürke, maszkos fakó
A pásztorvilág átalakulásával, a mezőgazdaság modernizálásával pásztorkutya-fajtáink feladatai is módosultak. A villanypásztor bevezetésével a terelőkutyák jelentősége csökkent. Szerencsére a puli tulajdonságai, mint a kiváló alkalmazkodóképessége, tanulékonysága, hűsége és ragaszkodása, átmentették a fajtát.
Bordács Imre és Ócsag Imre irányításával a hatvanas években megkezdődött a fehéret, majd a hetvenes évek során a szürkét és a maszkos fakót nemesítő program.
Egyebek mellett a kiállításnak is köszönhetően a puli divat lett, de híres emberek, írók, költők, művészek és politikusok is népszerűsítették. Az újra kitenyésztett színváltozatok segítették a fajta további térhódítását. Különösen kedveltté vált a fehér színű változat, amely a domináns fekete mellett rejtett módon öröklődik. A puli szőrzetének színöröklődési törvényszerűségeit Ócsag Imre és Sáfár László tárták fel 1974-ben.
Tenyésztői a fajta elbűvölő egyéniségének örökre elkötelezettjei maradnak. Családkedvelő fajta, a gyerekekhez különös kedvességgel közelít. Okosságáról sokszor hihetetlennek tűnő történetek szólnak. Kedveskedő, de rendkívül önérzetes, olykor sértődékeny. A legkitűnőbb házőrző. Korán érő, hosszú életű fajta, gyakran a 12-15 éves pulik is egészségesen, kiváló kondícióban őrzik a portát.
Csökkenőben a népszerűsége
Az egyre több külföldi divatfajta megjelenésével párhuzamosan a puli népszerűsége itthon sajnos csökkent. A szőrápolás nehézségeitől sokan tartanak, pedig rendkívül egyszerűen, kevés odafigyeléssel, a tincsek feltépésével a szőrköntös esztétikus formában tartható. Akinek a hosszú szőrzet gondot okoz, tavasz folyamán éles ollóval nyugodtan rövidítse meg a tincseket. A szem körül is bátran rövidíthető a szőrzet.
A fajta tenyésztése tenyésztési program alapján történik. A fehér színváltozat tenyésztőinek száma, talán a nyolcvanas évek elején érzékelhető rokontenyésztettségi problémák miatt, a kezdeti 10-15-ről, 4-5 meghatározó tenyészetre esett vissza.
A fekete, mint abszolút domináns szín, valamennyi színváltozatot hordozhatja. A színre homo- illetve heterozigóta tenyészkanokat a fajtaklubok külön megjelöléssel tartják nyilván. A tenyészvonalak száma a fehér esetében 2-3, a feketénél 5-6. A hetvenes évek elején kibontakozni látszó maszkos fakó változat sokak számára idegenül hatott, de napjainkban igen keresett szín lett.
Jellemzői
A fajta esztétikai megjelenése a sporttenyésztés hatása alatt jelentősen javult. A homogén szerkezetű, zsinóros vagy szalagos lefutású, könnyebben ápolható szőrköntös általánossá vált. Egészségi kontrollként a csípő- és térdízületi, a szem és idegrendszeri vizsgálatokat végeztetik a tenyésztők. A klubok szervezésében egyre több puli tesz terelőösztön-próbát.
A bírálat során kiemelten fontos értékmérők: négyzetes testforma, testméret, koponyaarányok, szőrköntös jellege, típusos aprózó mozgás, kereszttájékon hordott, szorosan zárt faroktartás, bőrfelületek pigmentáltsága, idegrendszer, viselkedés.
