0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 20.

A pisztácia honában

A pisztácia Magyarországon szabadban nem termeszthető, néhányfokos fagytól már károsodnak a rügyei és a háncsszövete. Emiatt más mediterránban honos növényektől eltérően valószínűleg a globális fölmelegedés sem hozza meg a hazai termesztés lehetőségét, viszont számos dél-európai országban találkozhatunk vele.

Lombhullató, kétlaki fafaj, lombja dísznek is való, mert mielőtt lehull, szép színes látványt nyújt. Termesztésben a fél évszázados egyedek sem ritkák, sőt akadnak 200-300 éves fák is a vadonban. Faanyagát becsülik, mert kiváló bútorfa. Lassan növő fáinak a méretét metszéssel némileg lehet szabályozni. Jó vízelvezetésű, nedvességtartó talajban fejlődik a legjobban, viszont elviseli a szegényes, kavicsos, meszes, magas lúgtartalmú vagy kissé savanyú, esetleg sós talajt is. Mélyen gyökerezik, bizonyos fokú szárazságot eltűr, de jól csak a mélyrétegű, rendszeresen, de nem túl gyakran öntözött földben fejlődik. Tavasszal használt, mérsékelt nitrogén–foszfor–kálium tartalmú műtrágya megfelel az igényeinek.

Az alakító metszés a nagyüzemi termesztőknek lehet fontos, akik rázógépet használnak, mert bármiféle koronaformánál szükséges egy vezérre és 4-5 vázágra nevelni. Az erős metszés csökkenti a terméshozamot.

A pisztáciát (Pistacia vera) általában oltással szaporítják, Pistacia atlantica, P. terebinthus (terpentinfa) és P. integer­ri­ma alanyokon, mert azok ellenállók a fo­nalférgekkel és talajban gyakoribb gombákkal szemben. A lombot többféle gombafaj is károsíthatja. A legkomolyabb betegség a verticilliumos fertőzésből alakul ki, ezért újabban csak a ver­ticilliumrezisztens P. integerrima alanyra oltják.

A gyümölcsöt akkor szedik, amikor a kőmagot körülvevő exokarpium fölreped. Rázással könnyen lehullanak az érett termések, amit a fa alá kiterített szöveten fognak fel. Egy jól termő fa akár 20-25 kilogramm száraz pisztáciát is adhat. A kőmag szétválását elősegíthetjük, ha vízbe tesszük, majd a napon szárítjuk meg, vagy a másik módszer szerint pár percig sós vízben főzzük, majd megszárítjuk és tároljuk. Műanyag zacskóban tárolva a pisztácia akár 4-6 hétig is eláll a hűtőben, lefagyasztva pedig hónapokig.

A pisztácia egyedülállóan, félig szétnyílt héjjal kedvelt a piacon, ami lehetővé teszi, hogy megpirítsák és megsózzák anélkül, hogy eltávolítanák róla a héját, emellett ez a csomagolásnál is előnyös. Használják cukrászsütemények, fagylaltok, cukrok, péksütemények és más édességek készítéséhez, emellett öntetek, raguk és más ételek összetevője lehet.

Méltó versenytársa a kesudiónak és a makadámiának, az utóbbi években erősen megnőtt a pisztáciatermelés és -fogyasztás.

Évezredekre nyúlik vissza a termesztése a Közel-Keleten. Világszerte, de főleg Iránban, Török- és Görögországban, Szicíliában, továbbá Kaliforniában együttvéve félszáz fajtáját termesztik; a legismertebbek a Kerman, az Ibrahmin, az Owhadi, a Safeed, a Shasti és a Wahedi, valamint a Lassen. A Kerman a sztárfajta a mérete és ropogóssága miatt is: az átlagosnál nagyobb, a csonthéja jól szétnyílik, kézzel könnyen szét lehet választani. A magbél mérete nagy, jó minőségű. Szakaszosan terem, minden második évben lehet bő termésre számítani. Mindegyik felsorolt fajta nőivarú, ezért a termékenyüléshez porzós fa is szükséges. Ez a leggyakrabban a Peters fajta, ami jó pollentermelő, a virágzási ideje megegyezik a korán virágzó változatokkal, de elnyújtott a virágzása, így a későn nyíló Kermant is jól termékenyíti. A Peters aránytalanul lassan növő fajta.

Érdeklődésemre a görög Aegina-szi­geten termelő gazdák elmondták, hogy nagy tisztelet övezi Nikolaosz Peroglout, aki meghonosította a pisztáciát a szigeten. Elmondták, hogy a legjobb, ha 300-400 női egyed mellé 40-50 hím egyedet is ültetnek, ennyi pisztáciafa már kellő jövedelmet ad. Egyivarúvá is képesek tenni a pisztáciát, ha egy-egy porzós egyedről származó ágat a termős példányok némelyikére oltanak rá (20-25 fánként egy-egy ág). Persze vannak a világban más, különösen értékes fajták és termesztési módszerek is.

A Vezúv lábánál olyan minőségű (Bronte) pisztácia terem, hogy a szüret idején mezőőrök és csendőrök védik a kéretlen szedőktől.

Nem kevésbé értékes a görög szigetek, a török mediterrán partvidék, Irán, vagy egyes kaliforniai üzemek termelése sem. A legnagyobb termelő ország Irán (470 ezer tonna), majd Kalifornia (230 ezer tonna), Törökország (150 ezer tonna), Kína (75 ezer tonna) és Szíria (60 ezer tonna) következik.

Nálunk védett helyen, növényházban lehet ugyan a magról nevelésével próbálkozni, de nagyobb sikert aligha remélhetünk. Mint csemege héjas gyümölcs azonban nagyon kedvelt nálunk is, amit kiváló beltartalmi értékei is alátámasztanak.

Forrás: Kertészet és Szőlészet