A házi kedvencek, vagy társállatok jó hatással vannak gazdájuk pszichikai és mentális állapotára. Érdekes belegondolni, hogy mennyire szokás és kultúra függő, hogy egy állat házi kedvenc lesz, vagy a tányéron végzi.
A tengerimalac nálunk társállat, Peruban főétel. De a macskát, nyulat, és sok kisebb-nagyobb madarat is hozhatnánk példaként, amelyeknek egyéni szerencséje, vagy szerencsétlensége, hogy a világ mely részére születnek, és hogy végzik….
Hobbiállatok, díszállatok, társállatok
A házi kedvencekkel kapcsolatos elvárások igen szubjektívek, de legkedveltebbek a szőrös és simogatható állatok, ám emellett szép számmal tartanak madarakat is és az akvaristák halakat, a terraristák hüllőket, kétéltűeket, sőt akár puhatestűeket is is hobbiállatként.
A díszállat esetében már alapkövetelmény, hogy szép legyen, azaz egy szobában tartva adjon hozzá valamit a látványhoz. Erre jó példák a színes papagájok, vagy a díszhalak.
A társállat azonban több ennél, valamiféle viszonyt feltételez már a neve is. Leginkább kutyák, macskák, esetleg rágcsálók jöhetnek itt szóba, melyek felismerik a gazdájukat és ragaszkordnak hozzájuk.
„Ezeken az állatokon látszik, hogy örülnek a gazdájuk jelenlétének, kézbe vehetők vagy ölelgethetők, és gyakorlatilag beszélgetni lehet velük. Ez pedig kiválóan oldja a magányosság és a boldogtalanság érzését. Ráadásul emberi társaság fellelésében is segítő kezet (vagyis mancsot) nyújthatnak. Hiszen, ha például két kutyatulajdonos találkozik, rögtön adja magát a téma. Semmi kínos csend! Szociális fóbiásoknak kötelező – olvasható nagyon találóan Bálint Xénia pszichológus egyik írásában.