A Gerontology folyóiratban megjelent koreai kutatás arra kereste a választ, hogy a tücsök az idősek ideális házikedvencévé válhat-e.

A kedvenc hatás

Az állatokkal való együttélés nem csak lelki világunkra, hanem egészségi állapotunkra is pozitív hatással lehet: csökkentheti a stresszt, a vérnyomást, javíthatja az alvás minőségét, fokozhatja az energikusság és aktivitás mértékét.
Bármilyen állatot választunk a lényeg, hogy szeretni tudjunk, hogy kialakuljon a kötődés. De ez a kapcsolat minden életszakaszban másképpen valósul meg, mert míg a gyerekeknek és a fiatalabbaknak játszópajtásra és barátra van szükségük, az idősebbek számára már egy élőlény nyugodt jelenléte is üdvös.

A figyelem és a meghallgatás igénye is óriási, -mint mindannyiunk esetében-, de sok idős embernek beszűkültek a lehetőségei, alig akad családtagja vagy ismerőse, aki időt szánna rá és meghallgatná. Az állatok türelmesen hallgatnak, -bármennyi szamárságot is hordjunk össze-, nem szólnak közbe, nem akarnak tudálékoskodni, nem akarnak tanácsot adni vagy ránk erőltetni az elképzeléseiket. Beszélhetünk az állatokhoz és a nyelvi akadályok ellenére, érezhetjük, hogy megértenek minket. Hiszen van egy sokkal magasabb rendű kommunikáció, ahol nem igazán számítanak a szavak. Egy állat társaságában igencsak mély érzések alakulhatnak ki az emberben, amelyek „életben tartják a szívet”.

Jobb együtt, mégha csak egy kicsivel is

De térjünk vissza a kutatáshoz, ahol arra voltak kíváncsiak, hogy a tücskök tartása javítja-e az idősek mentális jóllétét vagy fizikai állapotát.

A kezdéskor és a 8. héten felmérték a résztvevők fizikai paramétereit, kognitív funkcióikat, depressziójuk mértékét és életminőségüket (stressz szintjüket, alvásuk minőségét, fáradtságuk mértékét). A kísérlet végén a tücsök csoport tagjainál szignifikáns javulás volt tapasztalható a depresszió mértékében, a kognitív funkciók és a mentális életminőség tekintetében, viszont lényegesebb fizikai változás nem mutatkozott. Szinte minden résztvevő megszerette a tücsköket, és igen sokan fájlalták, amikor meghalt valamelyik közülük.  75 %-uk mentálisan és 40 százalékuk fizikálisan is jobban érezte magát az állatkákkal való foglalkozástól.

A kutatók elismerték a kezdeményezés gyenge pontjait, hogy az alacsony számú résztvevő és a járványügyi intézkedések nehezítették a helyzetet, illetve hogy a vizsgálat rövid időtartama talán nem tudta kellőképpen kidomborítani az előnyöket. A kifejlett tücskök életideje viszont csak ennyit tesz lehetővé, ezért ha hosszabb távú hatásokat is szeretnénk vizsgálni, mégiscsak hosszabb életű élőlényeket kellene választani. Ami abból a szempontból is előnyösebb lenne, hogy az egyébként is fokozottan sérülékeny időseket nem tenné ki olyan sok, veszteség miatt érzett szomorúságnak.