Back to top

A hegyi méhész

Egy csendes, gyönyörű szép helyen jártam, kedves ismerősömnél, Fülöp Péteréknél, Szederkénypusztán. Heves megye északi részén, a Heves-Borsodi-dombság földrajzi táján, a Tarna felső folyásánál, a palócok földjén. Ahogy a helyiek hívják, „Szederke” hivatalosan Istenmezejéhez tartózó településrész, a központtól 4 km-re, Zabartól pedig 3,5 km-re.

Ez a környék Magyarország leghidegebb téli középhőmérsékletű területe. Ezért is voltunk kíváncsiak és kérdeztük meg Péteréket: milyen itt méhésznek lenni?

- Édesapám 40 évet méhészkedett, én és az öcsém gyerekkorunk óta segítettünk neki

- kezdi a beszélgetést. - Majd 6 éve elhatároztuk, hogy munka mellett mi is elkezdünk komolyabban méhészkedni, saját méhcsaládokkal. Én hárommal kezdtem. Saját magunknak gyártottuk a kaptárokat. Kezdetben hidegépítményű NB 24-es és 15-sökkel, majd áttértünk az NB18-asokra. Asztalos a szakmám, ezért a kaptárak és a keretlécek gyártását is megoldjuk a mai napig. Mára már 50 méhcsaládra fejlődött az állomány, öcsémnek 44 db, édesanyámnak pedig 19 db. Édesapánk, Fülöp Antal, tavaly júliusban hagyott itt minket, betegsége legyőzte őt, így szeretett méhcsaládjait a család vette át.

1. kép

• Miért ez a kaptártípus, keretméret?

- Apánktól ezt tanultuk meg, ezzel kezdtük, ezt szerettük meg. Más típust is szívesen kipróbálnék, szeretek kísérletezni, de még nem vettem rá magam.

Elindulunk a kert végében található szépen rendben tartott méhes felé (1. kép).

• Milyen állapotban vannak most a méhek?

- Mivel itt vannak a méhcsaládok, a kertünk végében, minden nap rájuk nézek. Tíz százalékon belül volt a téli elhullás szerencsére, pedig ez az elmúlt tél nem igazán volt nevezhető télnek, még itt nálunk sem.

Kilenc-tíz keretre leszűkítve telelnek a családok, napraforgó-, szolidágó-nektáron és cukorszirupon.

Atka ellen pedig felváltva használom a különböző hatóanyagú atkaellenes készítményeket. Idén nem vándoroltam tavasszal, csak repcére, így az itthoni akácvirágzás végére fejlődtek fel rendesen a méhcsaládok. Most lett vége (június 7.) a felső akácnak nálunk, persze annak a kicsinek, amit meghagyott az időjárás a dombok tetején. Kipergettünk, gyengére sikerült, 6 kg átlagot értünk el. Ma este pedig visszük a méheket Kiskörére, a Tisza ártérre, gyalogakácra.

• Ha már itt tartunk, hogyan, merre szoktál vándorolni?

- Mivel itt a magyarországi átlaghőmérséklettől hidegebbek szoktak lenni - idén június elsején még be is kellett gyújtani -, ez a méhek tavaszi fejlődésén is meglátszik. Ha összehasonlítanánk egy dél-magyarországi méhcsaláddal az enyémeket, elég nagy különbség lenne köztük. A környék méhlegelője sem az igazi, ezért muszáj vagyok már tavasszal elvándorolni.

• Miért, milyen az itt található méhlegelő?

- A környékünkön vannak gyümölcsfák a kertekben, de az kevés, és ritka az olyan év, hogy ne fagyna le. Majd a galagonya virágzik, de csak elszórtan van jelen a domboldalakon. Utána jön az akác, amit minden évben ér fagykár.

A régi nagy akácerdőkből is sokat kivágtak, kevesebb az utánpótlás és a fiatalos erdő sem úgy nektározik még, nem beszélve vándorlás szezonjában a leterheltségéről.

Nyáron a legelőkön van némi virágporgyűjtési lehetőség, ősszel pedig az egyre jobban elszaporodó szolidágó biztosít virágporforrást és némi nektárt télire a méheknek.

Úgyhogy ezért először gyümölcsöst keresünk fel a méhekkel, majd onnét a repceföldeket, Mezőkövesd és a Jászság környékén. Repcéről középakácra (ha van) Pest megyébe megyünk. Majd hazatérünk felső akácra. Első próbálkozás lesz ez a gyalogakác-túra, úgyhogy most lemegyünk a Tisza árterére. Ha jól adja, akkor maradunk ott napraforgóig, ha nem, akkor visszajövünk Szederkére és majd innét visszük a Jászságba, napraforgóra (2. kép), aztán vissza, és itthon szépen betelelnek a méhesben.

2. kép

• Segítség van?

- A nagyobb részét Rékával, a menyasszonyommal csináljuk ketten. Keretfűzés, műlépbesütés, fedelezés.

Persze édesanyám, öcsém és pár jó barát is besegít, végül is egymásnak segítünk.

Platós kisteherautóra pakoljuk a méheket, a méhészbódét, pergetőt. Mindig a vándortanyán pergetünk az apámtól örökölt, négykeretes kézi pergetővel. Még azt is ő csinálta annak idején. Igaz, öcsémnek van egy 6 keretes önfordítós motoros pergetője, de volt már, hogy cserbenhagyott a vezérlése, ezért jól szokott jönni a kézi meghajtás. A teherautó platójára felállítjuk a méhészbódénkat és abban pergetünk a vándortanyán.

• Említetted az akác virágzására ide érkező vándorméhészeket és a leterheltséget. Milyen a kapcsolat velük, volt már valamilyen vita köztük és a helyi méhészek között?

- Személy szerint nekem konfliktus idáig még nem volt. Itt Szederkénypusztán, a családunkon kívül még két méhészről tudok, így összesen kb. 200 méhcsalád van, ami elfogadható. Persze ha jó az év és sok a virág az akácfákon, akkor rengetegen jönnek. Volt olyan pár éve, hogy Pétervásárától Ceredig összeszámolt vándor méhcsaládok száma ilyenkor elérte a 10 ezret. Amíg mindenki betartja az írott és íratlan szabályokat, addig itt sincs gond.

Hiszen mi hegyi méhészek is elvándorlunk az Alföldre repcére, napraforgóra.

Édesapám is mesélte, hogy régen ez úgy ment, hogy ő segített az alföldi méhészeknek helyet találni itt fent, azok pedig nekünk segítettek odalent. Ezek a régi kapcsolatok még a mai napig megvannak, de mindig próbálunk újakat kialakítani, mert már másfelé járunk vándorolni.

3. kép

• Milyen fajta mézeket termeltek?

- Repcét, akácot, napraforgót és erdei mézet is, ha megfelelő az időjárás hozzá (3. kép).

Most még mézfelvásárlóknak adjuk oda a termésünk nagyobb részét, és csak a többit üvegezzük ki ismerőseinknek, barátainknak, de ezen változtatni szeretnénk a jövőben.

• Mi az, amit leginkább szeretnél elérni a szakmában?

- Mivel belenőttem a méhészkedésbe és nagyon megszerettem a méhek világát, mondhatni bogaras lettem tőlük, célom az, hogy az 50 méhcsalád szépen rendben beteleljen az idén.

Nagyon sok fejlesztés vár még ránk, új pergető, kisteherautó stb. Így is az eddigi összes bevételt visszaforgattam a méhészetbe, hogy fejlődjek.

Munka mellett, kiegészítő jövedelemnek tökéletes. Persze, nagy álom lenne, ha főállású méhész lehetnék, de a mostani körülmények, mézárak és a szélsőséges időjárás miatt ez nagyon távolinak tűnik. De mindezeket leszámítva, mégis szeretném továbbvinni azt a munkát, amit édesapánk ránk hagyott (4. kép).

4. kép

 

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2020/9 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Hívatlan látogatók a kertben

A tavaszi és főként az őszi időszakban sok olyan kétségbeesett kert­tulajdonos szokott tanácsot kérni, aki otthonában különböző „vadállattal” találta magát szemben. A túlzó kifejezés cselőpókokra és ártalmatlan siklófajokra vonatkozik, melyek a pincében, farakás alatt vagy akár a szobában is felbukkanhatnak az említett időszakokban.

Új korszak az agráriumban

Csiza Gergő úgy érzi, egyszerűen beleszületett a mezőgazdaságba, a középiskola és a szakirányú egyetem elvégzése után sikeresen vett részt a fiatalgazda-pályázaton. Jelenleg egyéni vállalkozóként gazdálkodik sümegprágai birtokán, Veszprém megyében.

Japánbirsek: nemcsak dísz-, gyógynövények is

A japánbirsek kedvelt díszcserjék, ám termésükről kevesen tudják, hogy feldolgozva fogyaszthatóak, sőt gyógyhatással is rendelkeznek. Régen befőttek, lekvárok savanyúságának beállítására gyakran használták ezeket az aranyszínű almácskákat.

Könnyített adózás, új támogatások: Döntött az Agrárminisztérium

Új adózási szabályozás várható 2021-től az őstermelők és a családi gazdaságok esetében, amely kisebb adminisztrációt, nagyobb átláthatóságot és jelentős könnyebbséget jelent minden érintettnek. Mindeközben új válságkezelési támogatás, új pályázat jelent meg, és egy korábbi keret megemeléséről is döntött a szaktárca.

Kertekben is másolhatjuk a növénytársulásokat

A természetben található növényi életközösségek nem véletlenszerűen kialakuló csoportok. A növények társítása a kerti kultúrkörnyezetben is hasznos, hiszen az egyes fajok segíthetik, vagy pont ellenkezőleg: akadályozhatják is, megnehezíthetik egymás életét...

950 tehén biztosítja a napi tejtermelést - A dabasi siker titka

A napjainkban kiemelkedően eredményes dabasi Lakto Kft. tehenészete 1997-ben még a csőd szélén állt, leromlott állat­állománnyal, rossz termelési eredménnyel és takarmányhiánnyal küszködött. Ekkor a cég új tulajdonoshoz, Kővágó Ignáchoz került, akinek a szakértelme hamar jelentős fordulatot eredményezett a cég életében.

Családi ötletből exportőr: A ComAgro-Sardo útja a külpiacokig

160 liter tej volt az első napi termelés a ComAgro-Sardónál, amely eredetileg nem is tehenekkel kívánt foglalkozni. A többségi tulajdonos a családi tradíciókat követve választotta az ágazatot, hiszen szülei állattenyésztéssel és -kereskedelemmel foglalkoztak.

Néhánynapos kultúrák - csírazöldségek

Kevesen nevelnek csírazöldségeket hazánkban, pedig azok már néhány nappal a vetés után betakaríthatók, a megtérülés tehát igen gyors. A növények minőségmegőrzési ideje viszont rövid, tehát csak biztos piaci háttérrel érdemes belefogni. Prázmári Mihály egyéni vállalkozó, valamint Hintalan György, az Ökovital Kft. ügyvezetője osztotta meg velünk tapasztalatait a zöldségtermesztés e különös ágáról.

Látványos, cuki és finom - a gelloway marha

Skócia délnyugati részén élő gallokról kapta a nevét, őse a vikingekkel érkezett e vidékre. Az egyik legősibb húsmarha fajta sötét színű, göndör, hód-bundához hasonló szőrzetű és szarvtalan, nagyszerűen alkalmazkodott a skót vidék zord éghajlatához. Magyarországra 1998-ban kerültek be az első tenyészüszők. Főként a fekete és az öves színváltozat terjedt el.

Népszerű a székely nyúl - Tudományos munka és hobbi a nemesítés

„Nem használ bicskát evés közben” – felelte a fiatal állatorvos, amikor egy interjúban arról kérdezték, hogy milyen székely jellegzetessége van a nyúlnak. Viszont nagyon jól alkalmazkodik a helyi időjárási viszonyokhoz, semmilyen kényeztetést nem igényel, sőt, ez nem is ajánlott.