Az új kutatás a génállomány kialakulásának sorrendjét is vizsgálja, egészen 11 000 évvel visszamenőleg, és nagyobb rálátást nyújt a kutyák és emberek történelmére, mikor is váltak ezek az állatok „az ember legjobb barátjává”.
A kutatócsoport vezetője Anders Bergström, a Francis Crick Institute posztdoktorált munkatársa, 27 európai és ázsiai kutya ősi génállományát vizsgálta.
„A legrégebben háziasított állatok a kutyák, melyek már régóta kapcsolatban vannak az emberekkel. Így hát érthető, hogy a négylábúak történelme nem csak róluk tanítanak minket, hanem a saját történelmünkről is többet megtudhatunk általuk” – mondta dr. Bergström.
Egy korábbi tanulmány feltételezése szerint a kutyák nagy valószínűséggel a farkasoktól fejlődtek ki nagyjából 20-40 000 évvel ezelőtt, de a származástani adatok hiánya miatt ezt nehéz időben és térben pontosan elhelyezni. A kutatáshoz mindössze pár ezer évre visszamenőleg érhetőek el teljes kutya és farkas génállományok, közölték a kutatók.
„Összességében nagyon kevés ismeretünk van a történelem előtti időkből arról, hogy a kutyák miként viszonyultak az emberekhez.”
De az új kutatás összehasonlította az ősi kutyák génállományát más fajokkal és a modern kutyák génállományával, ezáltal azt a következtetést vonta le, hogy az összes kutya azonos származással rendelkeznek, mely nem egyezik meg a jelenkori farkas származásával.
Megállapították, hogy az ősi kutyák génjei olyan bonyolultak akár az emberek génállománya.
Összességében a felfedezések a kutyák és az emberek teljes történelmét hangsúlyozzák, közölték a kutatók.
A kutatás alapját egy előzetes felmérés adta, mely a háziasítást és a kutyák korai történelmét dolgozta fel, akárcsak a 2016-os kutatás, amely mélyre ásott a Nyugat-eurázsiai és Kelet-Ázsiából származó kutyák történetébe. A 2018-as tanulmány bebizonyította, hogy a legelső kutya Észak-Amerikából érkezett az ember mellé, amit nem az Észak-amerikai farkastól háziasítottak, hanem az ősi szibériai szánhúzókutya elődje lehetett.
