Ám még nagyobb a kihívás, ha többéves kultúra, például gyümölcsös talajának a termőképességét kell fokozni az ökogazdálkodás szabályai szerint, hangzott el az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet online konferenciáján.
A talajok állapota, szénháztartása és a klímaváltozás szervesen összefüggnek, eredményesen gazdálkodni csak jó talajokon lehet, kezdte előadását Allacherné Szépkuthy Katalin. Az ÖMKi munkatársa korábban ellenőrként dolgozott a biominősítés területén, így első kézből vannak információi a gazdáktól e témában.
Amíg 2014-ben 5056 hektáron termesztettek biobogyósokat, -gyümölcsöket és -szőlőt, tavaly már 14 519 hektáron. Az ökológiai módszerekkel termesztett friss zöldségek, dinnye, szamóca területe pedig a hat év alatt 1862-ről 4760 hektárra bővült. Az évelő kertészeti kultúráknak (gyümölcs, szőlő) mintegy 9 százaléka ökológiai művelésű, amíg a zöldségek, dinnye és szamóca esetén ez az arány évtől függően 3-5 százalék. Van még hova fejlődni, hiszen a rétek, legelők, extenzív gyepek között már most is 23 százalék az öko minősítésű területek aránya – bár ezek átállási szabályai nehezen összehasonlíthatók a kertészetekével.
Több a gyümölcs
A legfrissebb statisztikai adatok alapján az ökológiai ellenőrzés alatt álló, vagyis átállási és már átállt zöldségek (beleértve a görögdinnyét is) területe 4743 hektár. Ebből 1574 hektár levélzöldség, bár ez az adat valószínűleg nem pontos, mert tartalmazza az édesköményt is, 260 hektáron káposztaféle nő, majdnem 500 hektár a termésükért termelt zöldségek (nagyobbrészt kabakosok, valamint paprika, paradicsom, padlizsán), mintegy 100 hektár pedig a gyökérzöldségek és hagymafélék területe. Biohüvelyeseket (főleg zöldborsót) 553, biocsemegekukoricát 1762 hektáron termesztenek, a szintén ide sorolt bioszamócát pedig 16 hektáron.
A biodió területe körülbelül 3300 hektár, és szőlőből is majdnem 1900 hektár van ökotermesztésben, emelte ki a szakember. Őszibarackból és kajsziból azonban elenyésző a mennyiség. A hazai gyümölcstermő terület 9 százalékán álltak át ökológiai termesztésre, vagy éppen átállás alatt vannak.
Kisebbek és nagyobbak
Az ökokertészeteket három nagy csoportba sorolhatjuk, említette az ÖMKi kutatója. Az első csoportban ipari feldolgozásra termesztenek biozöldségeket, a gazdák többsége termeltetési szerződést köt a céggel, a beszállított termésből pedig fagyasztott vagy szárított termék lesz. Esetükben sokszor a feldolgozó cég szorgalmazza az ökotermesztésre való átállást.
A nagy tételben élelmiszeripari feldolgozásra termesztő biogazdaságokra többnyire magas szintű gépesítettség jellemző, többen precíziós gazdálkodást folytatnak, és rendszeresen végeztetnek talaj- és levélanalízist a még jobb eredmények érdekében, és a növényeket talajon és lombon keresztül is táplálják.
A frisspiacra termelő vegyes gazdaságok tulajdonosai általában a helyi vagy valamelyik fővárosi ökopiacon értékesítenek, esetleg dobozrendszerben közvetlenül a fogyasztókat látják el. Sokuk kistermelői feldolgozást is végez a termesztés mellett. Az ökotermesztők e csoportja többnyire ágyásokban termeszt, a tápanyag-utánpótlást főként komposzttal oldják meg, lomb- és fejtrágyázást általában nem végeznek. Ásás és forgatás nélkül művelik a talajt, területeiket tudják öntözni. Általában maguk nevelik a palántákat, és a vegyes kultúrákat szakaszosan, egész évre elnyújtva ültetik.
Tudatosan használják a virágos sávokat, a ragacsos lapokat és a mechanikai védelmet (például fátyolfóliás takarást). Bár e csoportba kisebb kertészetek tartoznak, jelentőségük nagy, mert a fogyasztók számára új fajokat vezetnek be, tájfajtákat termesztenek, így génmegőrző szerepük is jelentős. Emellett sok távol-keleti zöldséget honosítottak már meg a hazai fogyasztási kultúrában a gasztronómiai szereplőkkel együttműködve.
Szaktanáccsal ösztönzik
Az ÖKO Vidékfejlesztési Program ösztönzi az átállást, és mivel az AKG esetén előírják, hogy legföljebb milyen korú ültetvény léptethető be a támogatási programba, az ökonál pedig nincs ilyen, sok idős ültetvényt állítottak át. Egyfajta „menekülő útvonalnak” is használják ezt a lehetőséget. Pedig a cél a jó kondíciójú ültetvények fenntartása lenne, és hogy arról értékesíthessenek is gyümölcsöt. Ezzel szemben akadt olyan termelő, akinek csak az volt a fontos, hogy az átállított ültetvényre még néhány évig felvehesse a támogatást.
A jövőben egyre nagyobb szerepük lesz az ökogazdálkodásban is használható lombtrágyáknak. Emellett folytatódhat az a gyakorlat, hogy a felvásárló szaktanácsadó-hálózatot is működtetve ösztönzi az ökológiai gazdálkodásra való átállást annak érdekében, hogy a hazai piacra és exportra legyen majd elegendő jó minőségű áruja.
Tápanyag-gazdálkodás átállás után
A szabályok megengedik – és néhányan élnek is vele –, hogy az átállás során a szükséges NPK-mennyiséget már nem műtrágyaként, hanem granulált szerves trágyaként juttatják ki a területre. Kérdés, hogy mennyire helyes ez az út. A nagy állattartó telepek nem tudnak mit kezdeni a trágyával, ezért fermentálják, szárítják és granulálják, és így szállíthatóvá válik.
Nem érdemes csak tápanyagban gondolkodni, a talaj szerkezetének megőrzését és javítását is szem előtt kell tartani, tette hozzá. A tudatos szervesanyag-gazdálkodásra a rendeletek több lehetőséget is adnak: ilyenek például a vetésforgó alkalmazása, a pillangósok és más zöldtrágyanövények vetése, az állati trágya felhasználása.
A vetésforgóra vonatkozó szabályok világosak, megadják, hány év után kerülhet csak újra ugyanaz a faj a területre. Nemzetközi szinten a többi elem is jól szabályozott, például öt év alatt 20 százaléknyi pillangósvirágút kell beiktatni, télen pedig a terület felén kötelező az élő vagy holt növényi takarás.
Erre vonatkozóan egyelőre nincsenek konkrét számok a rendeletekben. A szakemberek szerint az ökoterületek esetén a 7-10 százalékos arány lenne az ideális.
