A nagyüzemi növénytermesztéshez hasonlóan, bár az eltérő méretek és a termesztési célok miatt kicsit más gondolkodásmóddal, a jó terméshez meg kell terveznünk a veteményeskert vetésforgóját.
A kertben, ahol kisebb területen, koncentráltan neveljük a zöldségfajok viszonylag széles skáláját, és nem tudjuk egyik évről a másikra távol eső területre vinni az egyes fajokat, a megfelelő vetésváltás talán nehezebb feladat, mint üzemi méretekben.
A legtöbb zöldségféle esetében, ha több évig ugyanazon a területen termesztjük, talajuntság következik be, a növények gyengébben fejlődnek, csökken a termés mennyisége, esetleg romlik a minősége is. A fajok érzékenysége ugyan eltérő, de a kevésbé igényes zöldségfélék esetén is két-három év „monokultúra” után már megfigyelhető a jelenség, amit kártevők vagy kórokozók felszaporodása, egyes tápelemek egyoldalú kimerülése, adott talajmélységben az összes tápanyagtartalom csökkenése, vagy a növények által termelt speciális vegyületek gyökérfejlődést gátló hatása okoz.
Jó vetésváltással megőrizhetjük vagy javíthatjuk a talaj termékenységét, szerkezetét, ezzel a vízgazdálkodását is. Csökkenthetjük a trágyázás költségeit, és a növényvédelemhez, valamint a gyomirtáshoz is nagy segítség a megfelelő növényi sorrend kialakítása.
A konyhakerti vetésforgó tervezésének lépései
Először el kell döntenünk, melyik zöldségféléből mennyit szeretnénk elhelyezni a kertben. Ehhez általában saját tapasztalatból tudjuk, vagy a szakirodalom, szaktanácsadó segítségével kiszámoljuk, hogy a szükséges termésmennyiséget mekkora területen tudjuk megtermeszteni. Amikor a listát papírra vetjük, azt is döntsük el, hogy olyan zöldségfajokból, melyeknek vannak különböző termesztésű fajtái, milyeneket részesítünk előnyben (pl. rövid vagy hosszú tenyészidejű, támrendszeres vagy bokor növekedésű).
Példának a zöldbabot említve, ha szeretnénk 10 kg hüvelytermést szüretelni, támrendszer nélküli (bokorbab) fajták esetében, öntözött körülmények között házikertben 1,2-1,5 kg-os négyzetméterenkénti hozammal számolva 6,7-8,3 m2 területre van szükség. Felmerül a kérdés, hogy tavaszi (fő) vetéssel nyári szedést tartunk előnyösebbnek, vagy inkább a másodvetést (nyári vetés – őszi szedés), esetleg folyamatos ellátásért szakaszos vetést szeretnénk.
A listánkra felkerült növényeket aztán igényeik szerint érdemes csoportosítani. Figyelembe kell venni a környezeti és termesztéstechnológiai igényeket, mint a szaporítási időszak, támrendszerigény, szervestrágya-igény, növényvédelem, öntözési igény.
Néhány zöldségfaj egy-egy másikkal közös sorban is elfér. Ilyen például a rövid tenyészidejű hónapos retek a lassan csírázó petrezselyemmel együtt vetve. Szeles helyeken a csemegekukorica soraiba lehet elvetni a tökféléket, akkor a kukorica magas szára „megtöri a szelet”, így védi a könnyen szakadó tökleveleket a károsodástól.
Ezeket a növénypárosításokat a vetésváltás során együtt „költöztetjük”, így már a tervezéskor érdemes összerendelni őket.
Szervestrágyázott területek
A szervestrágyázás kiskertekben mindig több adottságtól is függ, elsősorban attól, hogy mikor és milyen mennyiségben áll rendelkezésre a trágya.
A növények igényeit tekintve azonban jobb, ha a kertet minimum kettő, de inkább három kb. azonos méretű részre osztjuk, és csak egyet trágyázunk meg szerves trágyával, majd a következő évben egy másikat. A zöldségfélék jó része ugyanis nem kedveli a frissen trágyázott földet: túl buján növekszik, romlik a minősége (pl. a vöröshagyma, sárgarépa nem jól tárolható; a spenót és salátafélék levele esetleg túl sok nitrátot tartalmaz), vagy egyszerűen nem adnak jelentős terméstöbbletet, emiatt nem érdemes közvetlenül alájuk adni a trágyát.
A levélzöldségeket, hagymaféléket és a gyökérzöldségeket a zeller kivételével legalább egy évvel a szervestrágyázás után termesszük a területen, de jobb talajon két évet is lehet várni. Speciális a helyzet a pillangósvirágúakkal (borsó, bab), amelyek hagyományosan talajjavító növénynek számítanak, de nagy termésükhöz jó talaj szükséges. A bab kedveli a frissen trágyázott (de nem túltrágyázott!) földet, a zöldborsó számára azonban nem kedvező az ilyen terület: a túl buja szár- és lombnövekedés miatt az állomány nem lesz elég szellős, elfekszik, a földhöz közel került hüvelyek esős-párás időben könnyen rohadnak.
Ehhez el kell döntenünk, mely növények igényeit tartsuk szem előtt. A felsorolt szervestrágya-igényes növények közül a paprika, uborka, dinnye és tökfélék kicsit igényesebbek, mint a paradicsom vagy a káposztafélék.
Ezek ajánlások alapján, nézzünk egy példát a veteményeskert évről évre történő hasznosítására.
Példaterv
A 24 x 12 m-es terület négy ágyásra van osztva, melyből egybe évelő növényeket ültettünk. Az évelőket általában a veteményes szélén helyezzük el. Minden ősszel egy ágyást tudunk szervestrágyázni, ide (2021-ben az I. ágyásba) ültetjük majd következő tavasszal a paradicsomot, paprikát, uborkát, tökféléket és a zellert. A II. ágyásban olyan növényeket nevelünk, amelyek jól teremnek akkor is, ha két-három éve nem volt szervestrágyázva a föld.
A III. ágyásba kerülnek 2021-ben azok a zöldségfélék, amelyeket a szervestrágyázást követő második évben érdemes az adott talajon termeszteni.
A három ágyás (vetésforgó szakasz) praktikusan azt jelenti, hogy a növények három év után térnek vissza ugyanarra a területrészre. Hogy a talajuntság még jobban kiküszöbölhető legyen, a visszatérés évében az ágyáson belül az egyes zöldségfélék helyzetét megváltoztatjuk – ezzel elérhetjük, hogy 6 vagy akár 12 évig ne térjen vissza egy-egy növényfaj az első évi helyére.
