A rendkívüli körülmények között is megmutatkozott, mennyire válságálló a hazai mezőgazdaság, nyilatkozta lapunknak Nagy István agrárminiszter, aki azt is hangsúlyozza, hogy az európai gazdák nem a teremtett környezetünk ellenségei, ők éppen azért és úgy dolgoznak, hogy fenntartható módon állítsanak elő kiváló minőségű és biztonságos termékeket.
Véleménye szerint a mezőgazdaság egy olyan, biztos lábakon álló szektor, amire bátran lehet karriert, családot építeni.
Különösen nehéz éven van túl a magyar mezőgazdaság, szinte minden ágazat valamilyen nem várt eseménnyel kellett, hogy szembenézzen. Hogyan teljesítettek az agrárium különböző ágazatai az idén, a koronavírus-járvány alatt?
– A mezőgazdasági termelőknek 2020-ban több komoly kihívással is szembe kellett nézniük, ezért ezt az évet nyugodtan tekinthetjük a válságállóság próbájának. A koronavírus, a tavaszi fagyok, a tavaszi és nyári aszály, valamint az afrikai sertéspestis és a madárinfluenza mind-mind nehéz helyzetbe hozták a gazdálkodókat.
A búzatermés éppen meghaladta az 5 millió tonnát, ami közel 7 százalékkal marad el az előző évi termésmennyiségtől, de bőven fedezi a hazai szükségleteket és jelentős export árualapot is nyújt. Az árpát viselte meg a legkevésbé az időjárás, az 1,4 millió tonnát meghaladó termésmennyisége 3,6 százalékkal több, mint tavaly. A repce viszont megérezte az aszályt,
785 ezer tonnát takarították be a gazdálkodók, ami több mint tizedével marad el az előző évitől. Az őszi betakarítású növények közül a kukorica betakarítása még folyamatban van (az interjú készítésének időpontjában. A szerk.), mintegy 8,3 millió tonna termés várható, ami gyakorlatilag megegyezik az előző évivel és több éves összehasonlításban kedvezőnek számít. Napraforgóból 1,7 millió tonna került a magtárakba, ami enyhén meghaladja az előző évit.
Almából mintegy 300–350 ezer tonna kerülhet a tárolókba, ami a 2019-es alacsony mennyiségtől is 30–40 százalékkal elmarad. Hasonlóképpen jelentős a terméskiesés a cseresznye, a meggy, a kajszibarack és az őszibarack esetében is.
Az idei zöldségtermés az előző évihez hasonló, részben azért, mert a frisspiaci termelés jelentős része ma már üveg- és fóliaházban történik. A konzervipari feldolgozásra kerülő zöldségek közül a zöldborsó, a csemegekukorica és a konzervuborka termésmennyisége az előző évi szint körül alakult.
A sertésvágások a január és szeptember közötti időszakban 2 százalékkal emelkedtek éves viszonylatban, kedvező, hogy ezen belül közel negyedével csökkent az anyakocák vágása. A szarvasmarha-vágások 4 százalékkal csökkentek, az élő juh export pedig 12 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A baromfiágazaton belül a csirke- és a pulykavágások mérsékelt növekedése mellett visszaestek a liba- és a kacsavágások 50, illetve 38 százalékkal. Ez utóbbinak főként a koronavírus az oka, mivel a liba és kacsa termékek egyik fő felvevőpiaca a külföldi HoReCa szektor. A tejfelvásárlás 3 százalékkal bővült 2020. január és szeptember között éves viszonylatban.
Az agrárexport 2,1 százalékkal, a külkereskedelmi többlet 1,1 százalékkal tovább növekedett 2020. január-augusztusban éves összehasonlításban. Fontos kiemelni, hogy az agrártermékek aránya a exporttöbletből 85,7 százalék volt.
Összességében megállapítható, hogy a rendkívüli körülmények ellenére jól helytálltak a gazdálkodók, szorgalmas munkájuknak és a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően biztosítható a hazai lakosság jó minőségű, biztonságos élelmiszerekkel való ellátása és az agrártermékek kivitele is tovább emelkedett. Ez utóbbi pedig stabilitást ad az egész nemzetgazdaság külkereskedelmének. Mindez jól mutatja, mennyire válságálló a hazai mezőgazdaság.
Januárban úgy nyilatkozott, hogy 2020-ban 450 milliárd forintot fizetnek ki a magyar gazdálkodóknak különböző jogcímeken. Most, decemberben mit mutatnak a számok, milyen jogcímeken kaptak támogatást a gazdák, és milyen pénzügyi segítségre számíthattak/számíthatnak a koronavírus gazdasági hatásainak ellensúlyozására? Ez utóbbiakat hányan vették igénybe, hány munkahelyet sikerült megőrizni?
– A több évre szóló programjaink 2020-ban is folytatódtak, így a gazdálkodók az idén is be tudták nyújtani kérelmeiket mind a nemzeti, mind az uniós finanszírozású támogatásokra. 2020. november közepéig agrár- és vidékfejlesztési támogatásokra közel 690 milliárd forintot fizettünk ki a Magyar Államkincstárral szoros együttműködésben.
Magyarország az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően 2020. október 16-án megkezdte az agrártámogatások előlegfizetését. A területalapú támogatás mellett a zöldítés, a kisgazda támogatás, a fiatal gazda támogatás, az extenzív és intenzív gyümölcstermesztés, valamint a termeléshez kötött anyajuhtartás, hízottbika-tartás, tejhasznútehén- tartás jogcímeken történt előlegfizetés, összesen 195 milliárd forint értékben.
A hazai társfinanszírozással működő belpiaci támogatások között az Iskolatej, Iskolagyümölcs Program mellett kiemelkedő a Magyar Méhészeti Program, a termelői integrációk támogatása, és jelentős összegeket különítettünk el különböző állatbetegségek és zoonózis felszámolására is. Fontos még a tisztán uniós forrásból származó borágazati támogatás, amelynek részeként a többi között szőlőültetvények szerkezet-átalakítására, átállítására és zöldszüretre lehetett kérelmeket benyújtani.
A közvetlen támogatáshoz hasonlóan a terület alapú támogatásként működő agrár-környezetgazdálkodás jogcím esetében is sor kerülhetett a tárgyévi előlegfizetésre. A nemzeti támogatások kapcsán fontos megjegyezni, hogy a tárca – a már ismert jogcímek mellett – a kormány által biztosított 25 milliárd forintos többletforráson kívül idén elindította a Nemzeti Élelmiszergazdasági Válságkezelési Programot, amelynek célja Magyarország élelmiszerellátási biztonságának fenntartása és termelési kapacitásainak megerősítése, ezzel pedig a munkahelyek védelme. A programból vissza nem térítendő támogatáshoz jutott az élelmiszeripar, a dísznövény-, a zöldség-, a bor-, a sertés-, a baromfi-, a hal-, a juh és kecske-, a nyúl-, a méhészeti-, a ló-, a húsmarha- és a tejelő szarvasmarha ágazat. Több, mint 33 ezer támogatási kérelmet nyújtottak be a gazdálkodók, és ezen intézkedések becsléseink szerint több mint 140 ezer munkahely megőrzéséhez járultak hozzá.
A konstrukció keretében november közepéig közel 4400 hitelszerződést kötöttek 78 milliárd forint értékben. Felemeltük az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány által garantált hitelekhez nyújtott kezességi díjtámogatás mértékét 0,4 százalékról 0,75 százalékra. Ez az intézkedés is népszerűnek bizonyult, november második feléig több mint 8500 gazdálkodó igényelt intézményi kezességvállalást összesen 201 milliárd forint hitel felvételéhez. Említést érdemel még, hogy megnöveltük az ágazatspecifikus forgóeszköz hitelprogramokban felvehető maximális hitelösszegeket is.
A jelenlegi körülmények között mennyire bíznak a gazdák a jövőben, mernek-e beruházni, és ebben – ahogy korábban kérte – partnerek-e a pénzintézetek?
– A mezőgazdasági beruházások volumene 2020 első félévében 13,7 százalékkal emelkedett, ami jól tükrözi a gazdálkodók pozitív jövőképét, és a versenyképesség további növekedését vetíti előre. Az ágazat kedvező banki megítélését jelzi, hogy tovább növekedett a hitelállomány. A mezőgazdaság hitelállománya 2020 harmadik negyedévének végén 812,5 milliárd forint volt, egy év alatt közel 9 százalékkal bővült.
Ezek az adatok azt mutatják, hogy még ebben a nehéz helyzetben is tovább erősödik az ágazat, növekedik a hatékonyság és a termelékenység, ami az erősödő nemzetközi verseny, a fokozódó környezetvédelmi elvárások és a munkaerőhiány közepette nagyon fontos.
Hivatalba lépésekor több olyan jogszabály benyújtását, módosítását ígérte, amelyek hiánya évtizedek óta gátolja a versenyképes, hatékony gazdálkodást. Mára egyebek mellett megszületett az osztatlan közös felszámolásáról, az öntözésről szóló és – Európában elsőként – a mezőgazdasági krízisbiztosításról szóló törvény. Milyen további jogszabályok várhatók a jövőben, és ezek között szerepel-e a generációváltást elősegítő?
– Az Országgyűlés elfogadta a családi gazdaságokról szóló törvényt, amely január elsejétől hatályos. Ez a törvény is hozzájárul a családon belüli zökkenőmentes gazdaságátadáshoz, és ezzel az agrár-generációváltás problémáinak megoldásában jelentős lépés az őstermelői réteg, illetve a családi gazdálkodók számára.
Nagyon komplex problémáról van szó, amely számos jogszabályi rendelkezés kiigazítását igényli, figyelemmel arra, hogy olyan szabályokat szeretnénk, amely még a gazdálkodó életében megfelelő kereteket tud biztosítani nemcsak a gazdaságban testet öltő vagyonelemeknek, hanem a felhalmozott tudásnak az átadásához is. Az elsődleges cél a működő gazdasági egységek fennmaradásának hosszú távú biztosítása. Ehhez az élők között gazdaságátadási szabályokra, halálozás esetében pedig sajátos öröklési szabályokra van szükség.
Előreláthatóan mikor lesz elérhető az öntözési közösségek támogatását szolgáló pályázat?
– Folyamatosan több pályázati lehetőség nyitva áll jelenleg is a Vidékfejlesztési Programban, az öntözési közösségek kiemelt támogatása előreláthatólag kora tavasszal válik elérhetővé. Abban is bízunk, hogy addigra minél több elismert öntözési közösséggel büszkélkedhetünk. Jelenleg hetente 3–4 közösség elismerését készítik elő kollégáim és azon dolgozunk, hogy valamennyi kérelmet minél előbb feldolgozzunk és mielőbb megindulhassanak azok az érdemi felszíni öntözési fejlesztések, amelyeket uniós és hazai költségvetési forrásokból is minél nagyobb arányban kívánunk finanszírozni a jövőben is.
A tagországok mezőgazdasággal és halászattal foglalkozó minisztereinek október végi luxembourgi ülésén megállapodás született a KAP 2023–2027 közötti szabályrendszeréről. Ennek során mennyire sikerült érvényesíteni a magyar érdekeket?
– A következő időszakra vonatkozó Közös Agrárpolitika tárgyalásainak központi kérdése az, hogy meg kell találnunk az egyensúlyt a fenntarthatóság és a versenyképesség között, és éppen ebből a szempontból örömteli az, hogy októberben létrejött a megállapodás az Európai Unió mezőgazdasági miniszterei között a KAP-reformról.
Fontos hangsúlyozni, hogy alapvetően a magyar gazdatársadalom érdekeit szolgáló, kompromisszumos megegyezés született.
A többi tagállamhoz hasonlóan mi is egyetértünk a magasabb környezeti ambíciók fontosságával, a vitát elsősorban a végrehajtás mikéntje okozta. Az agrártámogatások kifizetésének feltétele lesz a környezeti célok előmozdítása, de az Európai Bizottság javaslatával ellentétben az elfogadott dokumentum meghagyja a tagállamok rugalmasságát, az adott ország alakíthatja ki, hogy a környezeti célok eléréséhez milyen feltételeknek kell megfelelniük a gazdáknak.
Azt tisztán kell látnunk, hogy az európai gazdák nem a teremtett környezetünk ellenségei, ők éppen azért dolgoznak, hogy fenntartható módon tudjanak előállítani kiváló minőségű, és biztonságos termékeket. Irreális elvárásokat azonban nem lehet támasztani velük szemben, mert az a szektor jövőjét, és utánpótlását is veszélybe sodorja. Az pedig kifejezetten hibás gondolkodás lenne, ha az Európai Bizottság szövetséges helyett ellenséget látna a gazdákban, hiszen ők azok, akik a tagállamok élelmiszer-ellátását biztosítják, és az ő munkájuk eredményeként kerülhet élelem az európai polgárok asztalára.
Ezek közé tartozik az úgynevezett Termőföldtől az asztalig stratégia, amelynek lényege, hogy összehangolja és fenntarthatóvá tegye az európai élelmiszer-előállítást, mindezt az őstermelők erőteljesebb támogatása mellett. Mi korábban is azt hangsúlyoztuk, hogy a stratégia céljait támogatni tudjuk, ha azok nem jelentenek elviselhetetlen terhet a gazdálkodóknak, és ha a szabályozás megakadályozza, hogy a termelés drágulása miatt harmadik országokból érkező, alacsonyabb állatjólléti és éghajlati elvárások mellett gyártott élelmiszerek árasszák el az uniós piacot.
A visegrádi országok javaslatára elhalasztotta a tanács például az ökológiai termelésre és a címkézésre vonatkozó szabályozás szigorítását, emellett szintén a V4-ek javaslatára fogadta el a testület azt, hogy a koronavírus-járvány miatt további támogatásban részesüljenek az állattartók, és a későbbiekben kerüljön újra a napirendre az állatjólléti, állategészségügyi szabályok további szigorítása is.
Összefoglalva, a közvetlen támogatási rendszer, a mezőgazdasági és élelmiszeripari beruházások támogatása, a termeléshez kapcsolódó környezetvédelmi feltételek, a fiatal gazdák vagy a kisgazdaságok támogatása együttesen garantálja a jövőben a magyar mezőgazdaság versenyképes fejlődését.
Manapság ott tartunk, hogy vágóhidak előtt tüntetnek magukat állatvédőknek mondók, ezzel hosszú órákkal elnyújtva az állatok szállítását. De az is beszédes, hogy a gazdaság leállása alatt, miközben ugyanúgy legeltek (kérődztek) az állatok, mint korábban, a környezet állapota látványosan javult. Kinek az érdeke a mezőgazdaságot okolni minden rosszért, és ellene hangolni az embereket, miközben még a jelenlegi helyzetben is volt/van mit enni?
– Az ilyen és ehhez hasonló jelenségek miatt tartjuk például elfogadhatatlannak, hogy Frans Timmermans a külföldi sajtóorgánumoknak tett nyilatkozataiban a KAP-ra vonatkozó bizottsági javaslatok visszavonásával fenyegetőzött, ha nem valósulnak meg az általa vízionált, a gazdák számára teljesíthetetlen zöld célok.
Komoly aggodalomra ad okot, hogy a Bizottság ügyvezető alelnöke a COVID-19 járvány okozta rendkívüli helyzetet figyelmen kívül hagyva fenyegetőzik a javaslatok visszavonásával.
Az idén tavasszal nyilvánosságra hozott Termőföldtől az Asztalig- és a Biológiai Sokféleségről szóló Stratégiáknak lehetőséget és nem teljesíthetetlen terhet kell jelenteniük az európai gazdák számára. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a versenyképesség és a klímavédelmi intézkedések ambíciószintje között. Egyértelmű, hogy a mezőgazdaságnak is hozzá kell járulnia a klímaváltozás elleni küzdelemhez, azonban nem lehet teljesíthetetlen célszámokat előírni.
A Bizottságnak – és így Frans Timmermansnak is – tiszteletben kell tartania a Tanács álláspontját, amely 27 tagállam közös, több mint kétéves demokratikus erőfeszítésének eredménye. Bízunk benne, hogy a Bizottság az előttünk álló tárgyalások során felelős módon fogja elősegíteni a megállapodást, amely megtalálja a megfelelő egyensúlyt a gazdák versenyképessége és a környezet- és klímavédelmi szempontok érvényesülése között.
Folytatódik-e a vedd a hazait kampány, hangsúlyozandó, hogy tudatos döntéseivel nemcsak kiváló terméket kap a fogyasztó, hanem segíti is a magyar gazdaságot?
– Most, amikor egy világjárvánnyal kell szembenéznünk, megmutatjuk: képesek vagyunk az önfenntartásra. A magyar mezőgazdaság és a termelők helyt tudtak állni. A hazai élelmiszertermelés sikeresen vette az akadályokat: az alapanyag-előállítástól kezdve a logisztikáig minden szegmens gyorsan reagált, hogy a megnövekedett igényeket is zökkenőmentesen kielégítsék. Ez kiváló bizonyíték arra, hogy a magyar agrárium ütésálló és évről-évre növekvő teljesítményére stabilan támaszkodhatunk.
Ehhez tudatos fogyasztói döntésre van szükség. A magyar termékek vásárlásával, nemcsak egy értékteremtő munka végeredményét kapjuk meg, hanem támogatjuk sok ezer magyar család boldogulását, az itthoni munkahelyek védelmét; hozzájárulunk a magyar gazdaság élénkítéséhez, fejlődéséhez; csökkentjük hazánk függőségét; erősítjük város és vidék kapcsolatát, nem utolsó sorban óvjuk környezetünket, mivel nem több ezer kilométer utazással jutnak el hozzánk az áruk.
Tovább emeli a mezőgazdaság teljesítményét, javítja az élelmiszeripar jövedelmezőségét, növeli a magasabb hozzáadott értékű termékek előállítását, a rövid ellátási láncban termelő, vidékhez kötődő lakosság részére megélhetést, biztos jövőképet ad – ezzel növelve a vidék népességmegtartó erejét. Mindezek mellett a vegyszer- és GMO-mentes hazai áruk fogyasztása a táplálkozással összefüggő krónikus megbetegedések visszaszorításában is komoly szerepet játszhat. A lokális termékelőállítás és – értékesítés fontos szerepet játszik az adott térség fenntarthatóságának, kulturális szokásainak, identitásának megőrzésében: tehát a vidék fejlődésének és megerősödésének egyik kiemelkedő tényezője.
Szeretnénk, ha minden magyar ember szívében lenne egy iránytű, ami megmutatja, hogy merre találják a magyar termékeket, hova érdemes nyúlni a boltok polcain. Minden lehetséges eszközünkkel támogatjuk a hazai élelmiszer-termelést és a belföldi élelmiszer-értékesítést. A kormány és az agrártárca is ebben a szellemben dolgozik.
Milyen feladatok megoldása vár 2021-re, hogy tekint a következő év elé?
– A legfontosabb most az, hogy hatékonyan tudjuk kezelni a koronavírus miatt kialakult helyzetet. Emellett oda kell figyelnünk a járványos állatbetegségekre, a sertéspestisre, a madárinfluenzára is.
Nem értünk még a végére a Közös Agrárpolitika kialakításának sem, itt még komoly vitákra lehet számítani, de azon dolgozunk, hogy a magyar nemzeti érdek mentén hangoljuk össze a fenntarthatóságot a versenyképességgel. És ha már versenyképesség, folytatnunk kell az agrárium megújítását is, mind technológiai szinten, mind a generációváltás terén.
Ezt szolgálja az agrárszakképzési rendszer folyamatban lévő átalakítása, és azok a technológiai fejlesztési támogatások is, amelyekkel modern, mondhatni high-tech agráriumot építünk Magyarországon.