– A sütéshez való vonzódásomat a nagymamám és az édesanyám határozták meg, akik öt gyereknek készítették a süteményeiket, nem keveset. Az ezzel kapcsolatos élmények felejthetetlenek számomra – idézte fel a kezdeteket Csiszár Tiborné, aki több társával közösen jelenleg egy mézeskalácsfalut készít, persze betartva a járványügyi szabályokat.
– Mézeskalácsot eleinte csak úgy, a saját kedvtelésemre készítettem, magamtól. A szakmai praktikákkal egy tanfolyamon ismerkedtem meg közelebbről 2007-ben, amit a keszthelyi vendéglátóipari szakközépiskolában tartottak. Mesterem és oktatóm Ivanicsné Szabó Gitta volt, akitől sokat tanultam. Persze azóta folyamatosan képzem magam a témában, mindig akad tanulnivaló.
– Mára megváltozott a helyzet. Mostanra többnyire a karácsonyhoz kötődik a mézeskalács-készítés, bár mi készítjük ajándéktárgyként húsvétra, anyák napjára, esküvőre, céges rendezvényekre is. Az újszerűség mellett a hagyományos motívumok megőrzésére kell törekednünk. Napjainkban egyre többen és egyre gyakrabban keresik a mézeskalácsot, és még a készítése titkait is.
– Számomra csodálatos foglalatosság a mézeskalács-készítés, belső indíttatásból csinálom. Érzem, ahogy magával ragad az alkotás öröme, miközben sütök, és rajzolok. Örülök neki, hogy egyre többen akarják elsajátítani a mézeskalács-készítés tudományát, hogy érdeklődnek e szép szakma iránt.
– Az újszerűség mellett a hagyományos motívumok megőrzésére is törekszem.
A Zala Megyei Népművészeti Egyesületnek 2007, az Országos Népi Alkotóházak Egyesületének 2014 óta vagyok tagja. Rendszeresen tartok mesterségbemutatót, foglalkozásokat a mézes műhelyemben, ami a mézesbábkedvelők számára szinte lelki felüdülést jelent.
Szívesen továbbadom a tudásomat, hogy tovább éltessük hagyományainkat. Idén egy termékfejlesztési továbbképzés keretében kiadtunk például egy mézesnaptárat.
A legfőbb kérdés, hogy miként készül a jó mézeskalács?
Erre sokféle recept létezik. Én a saját jól bevált leírásomat használom, amit évek során dolgoztam ki. Annak idején kaptam egy alapot, amit sok-sok próbálkozással tovább finomítottam. Tehát a hozzávalók: 1 kilogramm liszt, 40 dekagramm porcukor, mérettől függően 6–7 tojás, 22 dekagramm olvasztott virágméz, 1 csapott evőkanál szódabikarbóna, 10 dekagramm margarin, 1 evőkanál őrölt fahéj, 1 teáskanál őrölt szegfűszeg. Ha csak dísznek készítjük a mézeskalácsot, akkor abba ennél kevesebb méz is elég.
A tojást, porcukrot, szódabikarbónát, fűszereket jól kikeverjük, a mézet a margarinnal összemelegítjük, de csak annyira, hogy a margarin kicsit megolvadjon. Ezt hozzáadjuk a tojásos keverékhez, és alaposan átkeverjük. Hozzátesszük a liszt felét, majd fokozatosan a többit. Gyúrás előtt érdemes szobahőmérsékleten tárolni a hozzávalókat, mert hideg liszttel például nehezebb dolgozni. Fontos, hogy szép sima legyen a tészta felülete. A legyúrt tésztát hosszú ideig, legalább tíz órát pihentetni kell.
– Csak a képzeletünk szab határt annak, hogy a tésztát milyen formára szaggatjuk. A formákat 190–200 fokra előremelegített sütőben kell sütni, de mindössze hat-hét percig.
– Ahogy a sütéssel kapcsolatos tudnivalókat, úgy a díszítés fogásait is pontosan kell alkalmazni. Csiszár Tiborné szerint a mézeskalács-díszítés önálló művészetnek is tekinthető.
– A díszítéshez használt cukormázhoz egy közepes tojás fehérjéjét 22–25 dekagramm porcukorral simára keverjük. Ez körülbelül 10–12 percet vesz igénybe.
A díszítések sokfélék lehetnek, a levelestől a tulipánoson és indáson át a madarasig. Amúgy a kalácsot szokás írókázni vagy magvakkal díszíteni is. A szépen díszített mézeskalács jó lehet lakásdekorációnak, karácsonyfadísznek vagy jó ízű süteménynek. Emellett ajándékba is adhatjuk, mint egykor felmenőink.
– Hajdanán nem a karácsonyhoz kötődött ez a finom, illatos és díszes sütemény, hanem inkább búcsúkon, vásárokon árusították.
Az 1880-as években kezdett széles körben elterjedni a mézeskalács. Készítése legjelentősebb központja Kézdivásárhely volt, azonkívül Debrecenben is sok mézeskalácsos készítette. A mi vidékünkre onnan jutott el. Napjainkban szorosabban kötődik a karácsonyhoz, de azért egész évben keresik.
– Három éve indítottuk el a projektet, és évről évre egyre több házikó érkezik a faluhoz, aminek nagyon örülök. Mindenki, aki ki szeretné venni a részét a falu építéséből, kitervelheti és elkészítheti otthon a maga épületét. Ezekből áll össze a „település”. Örülök annak is, hogy sokan nem egy egyszerű házban gondolkodnak, hanem ismert épületeket reprodukálnak, például a zalaszentgróti Batthyány-kastélyt, vagy a város iskoláit, óvodáit, a művelődési központot.
A faluépítés menete egyébként ugyanaz: meg kell sütni a tésztát, amit különböző sablonokba kell tölteni. Amikor elkészültek egy épület darabjai, következhet az összeállításuk. Nagyon oda kell figyelni, pontosságot, precizitást igényel ez a munka. Ezek a darabok természetesen nem a gasztronómiát szolgálják, dekorációnak számítanak, és ha helyesen tárolják őket, akár évekig is megőrzik az állagukat.
Mit is mondhatnék? Csodálatos látványnak tartom a sokféleképpen kidíszített, színes-mintás „házrengeteget”.
Csiszár Tiborné azt tapasztalja, hogy a mézeskalács újra divatba jött ajándékként. Nemcsak idősebbek, hanem fiatalabbak is megcsodálják a darabokat, amikből nem létezik két teljesen egyforma.– A mézeskalács-készítés csodálatos foglalatosság számomra. Úgy gondolom, mézeskalácsot adni vagy kapni egyformán szívmelengető érzés. Ha örömmel adjuk, legyünk bárhol, bármilyen helyzetben, a mézeskalács mindig ugyanazt jelenti: szeretetet, békességet, reménységet és az együvé tartozás valamilyen formáját.
