Ezekből a savakból kapszulás gyógyszereket készítenek különböző betegségek (bőr-, anyagcsere-, hormonális betegségek stb.) gyógyítására, és kozmetikumok alkotórészei is. Biztos vagyok benne, hogy sokan találkoztak már ezzel a növénnyel, de jó lenne, ha még többen megismernék, megcsodálnák, és ültetnének belőle a kertjükbe.
A gyökerek addig alkalmasak fogyasztásra, ameddig a tőlevélrózsa a talajra borul.
A parlagi ligetszépe őshazája Észak-Amerika, 1629-ben került Európába, kereskedelmi hajókon. Az amerikai őslakosok pépet készítettek belőle és külsőleg alkalmazva sebekre, bőrkiütésekre használták. Köhögés ellen a virágokból készítettek teát, gyökerét tápláléknak fogyasztották. Nemcsak ők, hanem a mai európai emberek is használják táplálék-kiegészítőként, levelét, virágát, fiatal gyökerét is fogyasztják.
Az olajban lévő anyagnak sokféle kedvező hatása van az emberi szervezetre: csökkenti a testsúlyt, normalizálja a vérnyomást, lassítja a sclerosis multiplex előrehaladását, enyhíti a másnaposságot, mérsékli az ízületi gyulladást, a menstruációs panaszokat, és a vér koleszterinszintjének csökkentésében is szerepet játszik. A belőle készült krém gátolja a bőrgyulladást, elősegíti a bőr megújulási folyamatát. Gyógyításra elsősorban az olajából készült lágy kapszulákat alkalmazza az orvostudomány. Javítja a koszorúérben a vér keringését.
Ez a növény a ligetszépefélék (Oenotheraceae) családjába tartozik. A parlagi ligetszépén kívül több nemesített ligetszépe (pl. pompás, négyszögletes, vöröslő, tarkalevelű, és Missouri ligetszépe) ismert. A parlagi ligetszépe lágyszárú évelő gyógynövény, amely csodaszép sárga virágokat hoz. Második évben virágzik és hozza termését, magvait, amivel aztán szaporíthatjuk. Különlegessége, hogy esténként percek alatt bontogatja ki gyönyörű szirmait, élénksárga színeivel szinte világít, ezért a sötétség virágának is nevezik.
A parlagi ligetszépe első évben csak tőlevélrózsát és vastag karógyökeret fejleszt. A következő évben egyméteres szára nő, és június végétől két hónapig virágzik. A nagy (3-4 cm átmérőjű) virágok hosszú füzért alkotnak, és alulról fölfelé bomlanak ki. A szár alsó részén már érnek a toktermések, míg felül még mindig nyílnak a virágok. Tokterméseiben több száz apró mag fejlődik. Tőlevelei tojás alakúak, a szárlevelei lándzsásak, finoman szőrözöttek, gyakran molyhosak, a főerek többnyire vörösek.
Kártevőkre nem érzékeny növény. Peronoszpóra, lisztharmat, szeptória, rozsdabetegség is megtámadhatja, de növényvédő szerrel nem szükséges védekezni ellenük, elég eltávolítani a fertőzött, beteg leveleket. Állati kártevők közül a levéltetűn kívül a földibolha és a madarak is szeretik.
Jól viseli a szárazságot. Magvetéssel szaporítható, de önmagát is szaporítja. Napos, laza, jó vízáteresztő talajba vethető tavasztól nyár végéig, fél centiméter mélyen, meleg helyre. Ősszel a palántákat 30 centiméteres távolságra célszerű ültetni. Fagytól lombtakaróval védhetjük.
Az érett magokat célszerű vászonzacskóba begyűjteni, hogy megvédjük a kipergéstől.
