0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. május 22.

Értékes rovarok

Rovarliszt felhasználásának lehetősége a gazdasági állatok takarmányozásában egyre gyakrabban merül fel mint alternatív fehérje­forrás. Az elmúlt években fokozódott az érdeklődés rovarliszt takarmányokba keverésére, a szójadara és a halliszt teljes vagy részleges kiváltása céljából. Sorozatunkban most bemutatjuk a takarmányozásban szerepet játszó rovarokat.

Fekete katonalégy

A fekete katonalegyek természetben megtalálhatók a baromfi-, a sertés- és a szarvasmarhatrágyában, de előfordulhatnak más szerves hulladékokban is.

A lárvák számos rothadó szerves anyagon gyorsan nőnek, például rothadó gyümölcsön és zöldségeken, kávébabpépen, desztillált gabonán, halbelsőségeken, valamint az állati trágyán és emberi ürüléken is.

Vagyis kiválóan alkalmasak a szerves hulladékok ártalmatlanítására úgy, hogy azokat különböző célokra alkalmas, fehérjében és olajban gazdag biomasszává alakítják, beleértve az állatitakarmány-alapanyagot, a biodízelt, vagy a kitintermelést. Nagy mennyiségű szerves anyagot alakítanak át értékes biomasszává; csökkentik a trágya és más szerves hulladékok miatti környezeti problémákat, mivel a lárvák felére csökkentik a trágya, és kétharmadára a háztartási hulladék után megmaradt mennyiséget, továbbá 60-70%-kal a szarvasmarhatrágyából megmaradt anyag foszfor- és 30-50%-kal a nitrogéntartalmát. A trágya szaga kevésbé kellemetlen, és a legyek szaporodását is gátolják. Más rovarokkal szemben előnye, hogy a kifejlett egyedek nem esznek, ezért könnyebb a tartásuk, emellett a szárított lárvák hosszabb ideig felhasználhatók.

Nem terjesztenek betegségeket, mivel a lárvákban természetes antibiotikum található, emellett csökkentik a káros baktériumok, mint az Escherichia coli 0157:H7 szerotípus és a Salmonella enterica gazdasági állatokban okozott kártételét.

Hátrányuk, hogy melegebb égövről származnak, ezért szaporításukhoz és nevelésükhöz meleg környezetre, energiára van szükség.

A fekete katonalégy lárvája fehérjében, lizinben és zsírokban gazdag, ugyanakkor telítetlen zsírsavakban szegény takarmányforrás. Az összetételét jelentősen befolyásolhatja, hogy milyen tápanyagon nevelték őket. Zsírtartalma például baromfitrágyán 15 és 25%, sertéstrágyán 28%, olajban gazdag mellékterméken 42 és 49% között alakul.

Hasonló állapítható meg a zsírsavösszetétellel kapcsolatban.

Az omega-3 zsírsavak aránya marhatrágyán sorrendben 0,2%, míg ugyanez az érték fele-fele arányban tehéntrágyát és halbelsőséget tartalmazó szerves anyagon 3% volt.

A legtöbb publikáció a fekete katonaléggyel kapcsolatban jelenik meg. A világ különböző országaiban kisebb-nagyobb üzemeket létesítenek a folyamatosan emelkedő szükséglet kielégítésére. Leggyakrabban a lárváját használják fel baromfi, sertés vagy hal takarmányában, a szójaliszt vagy a halliszt részleges vagy teljes kiváltására.

Újabban többen vizsgálják az antibakteriális hatását egyes sertés- vagy pisztrángbetegségek esetén.

A nevelés után megmaradt szervesanyag a növénytermesztésben hasznosítható, ahol még növényvédelmi szerepük is lehet.

Közönséges lisztbogár

Európában őshonos, de az egész világon elterjedt, mint a gabona, a liszt és az élelmiszerboltok kártevője. Mivel könnyen szaporíthatók és nevelhetők, ezért „iparilag” előállított fehérjeforrása lehet a kedvtelésből, egészen az állatkertekben tartott állatoknak, beleértve a kisemlősöket, a madarakat, hüllőket, kétéltűeket és a halakat.

Mindenevők, vagyis mindenféle növényi eredetű anyagon kívül állati terméket (pl. húst vagy tollat) is fogyasztanak. Általában korpával és liszttel (árpa, zab, kukorica) táplálják őket, amelyet szójaliszttel, sovány tejporral vagy élesztővel egészítenek ki.

Az egyébként nagyon alacsony vízszükségletüket friss gyümölccsel és zöldséggel (sárgarépa, saláta, burgonya) elégítik ki.

Egy kínai vállalat különböző kombinációban szárított és főtt gyümölcs, zöldség és gabonaipari mellékterméket tartalmazó keveréken tartja a lisztkukacot. Végeredményben gyenge minőségű növényi melléktermékből és hulladékból, viszonylag rövid idő alatt energiában, fehérjében és zsírban gazdag takarmány-alapanyag állítható elő belőle. Mivel a tápláléka ismert, számos Európán kívüli országban gazdasági állatfajokkal is etetik, ezért az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) kisebb rizikót lát takarmányozási felhasználásával kapcsolatban, mint a többi rovar esetében.

A lisztbogárlárvák kémiai összetételére jellemző a magas fehérje- és az alacsony hamu- (ásványianyag-), különösen a kalciumtartalom, valamint a kalcium/foszfor aránya, ami a takarmány kalciummal történő kiegészítésével javítható.

Aminosav-összetétele megfelelő, a zsírsavösszetétele viszont hasonló a házilégy lárvájához és a házi tücsökhöz.

Házi légy

A házi légy az egész világon elterjedt, sok betegséget terjesztő rovar, hiszen a lárvák és a kifejlett állatok trágyán és szerves hulladékon élnek. Ugyanakkor e tulajdonságuk miatt kiválóan alkalmasak a szerves hulladékok értékes, fehérjében és zsírban gazdag takarmány-alapanyaggá alakítására, az állattartó telepeken keletkező trágya miatti környezeti problémák csökkentésére, sőt lakossági szerves hulladékon is nevelhetők. A ’60-as évektől termelnek kontrollált körülmények között lárvákat és bábokat, és vizsgálják takarmányozási felhasználásuk lehetőségét. Leggyakrabban baromfitrágyában (alomban) tenyésztik, nevelik őket, de sertéstrágyát, állati belsőségeket, rothadt gyümölcsöt, szarvasmarhavért és búzakorpát, vagy befulladt tojást, kelésgyenge csirkét és korpakeveréket is használnak erre a célra.

Egy dél-afrikai üzemben steril „ketrecekben” lévő „tenyészállatok” segítségével állítanak elő több tonna légylárvát.

Kétféle hulladékot használnak, emberi ürüléket és vágóhídi vért. Az összegyűjtött lárvákat szárítóban szárítják, majd ledarálják.

A házi légy lárvájának magas a fehérje- és zsírtartalma, de az egyes vizsgálatok között jelentős szórást tapasztaltak. Rosttartalma alacsony, ugyanakkor foszfortartalma megegyezik a fekete katonalégyével, de kalciumtartalma sokkal alacsonyabb. Lizin tartalma hasonló a fekete katonalégyéhez, a hallisztnél magasabb a cisztin és ahhoz hasonló a lizin, a metionin, a treonin és a triptofán tartalma. Zsírsavösszetétele attól függ, hogy milyen szubsztrátumon tartják. Például a tejporon, cukron, baromfialmon nevelt lárvák zsírsavösszetétele megfelel a brojlerek igényének.

A házilégy bábjának fehérje-, zsír- és rosttartalma sokkal magasabb, mint a lárváké.

Ugyanakkor csak kisebb eltérések figyelhetők meg az aminosavak mennyiségében (pl. lizin és metionin tartalma kissé alacsonyabb) és a zsírsavak arányában.

A brojler csirke takarmányának ideális aminosav-szükségletéhez közelebb áll a házilégy lárvája és báb keveréke, mint ha csak lárvalisztet használnak.

Házi tücsök

A házi tücsök mellett még a sáskák és a szöcskék alkotnak külön csoportot, amelyeknek szintén az emberek táplálkozásában és az állatok takarmányozásában is szerepük van. A házi tücsök könnyen tenyészthető, évente 6-7 generáció nyerhető ki általa. Mindenevő, ezért táplálékskálája meglehetősen széles.

A házi tücsök fehérjetartalma magas.

A többi rovarhoz képest alacsony a mangán- és magas a cinktartalma. Szintén alacsony a metionin, a fenialanin, a triptofán és a hisztidin, azonban magas a leucin tartalma. Aminosav-kiegészítés feltétlenül szükséges a termelési eredmények fenntartása érdekében, különösen akkor, ha a szójadarát teljes mértékben ki akarják váltani.

A felsorolt fajok mellett más rovarok lárváit is használják alternatív fehérjeforrásként az EU-n kívüli országokban, így például a selyemhernyó lárváját, amelyből csak Kínában évente 150 000 tonna keletkezik. Fehérjetartalma 48%, amely az olaj kivonását követően akár 80%-ra is növelhető. Baromfitakarmányban a halliszt akár teljes egészében is kiváltható, miközben javítja a takarmányértékesítést.

Afrika és Ázsia számos országában a szöcskéket is felhasználják takarmányozási célra, mert 50-65% a nyersfehérje tartalma, és emiatt a hallisztnek akár 20-40%-a is kiváltható a baromfitakarmányokban.

A kísérleti eredmények alapján egyértelmű, hogy a különböző rovarlisztek alkalmasak a szója- és a halliszt részleges helyettesítésére. További intenzív kutatást kell végezni annak érdekében is, hogy meghatározható legyen a különböző állatfajoknak, hasznosítási irányoknak és élettani állapotnak megfelelően, melyik rovarból (lárva, báb stb.), milyen arányban célszerű a takarmányba keverni mint fehérje- és energiaforrást, a szója- vagy a halliszt he­lyet­tesítése céljából.

Mivel jelenleg a rovarokat, azok bábjait és lárváit elsősorban kedvtelésből tartott és állatkerti állatok takarmányozására használják, emellett újabban néhány európai országban az emberek is fogyasztják, ezért az ára egyelőre még magas. Ahhoz, hogy az ára csökkenjen, nagy tömegben, automatizált rendszerben, költséghatékonyan, biohulladékok biztonságos felhasználásával, optimális tartási és termelési feltételek mellett kell előállítani, amihez jelentős kutatási és fejlesztési tevékenység is szükséges.

Reálisnak érezzük azt, hogy az erre szakosodott vállalatok, vállalkozások hamarosan versenyképes áron lesznek képesek rovarlisztet előállítani.

Nem újdonság, hogy az EU esetenként túlzott óvatossággal kezel néhány ügyet. Ez figyelhető meg a rovarliszt esetében is, különösen trágyán való szaporítással és neveléssel előállított rovaroknál. Joggal remélhető azonban, hogy sikerül olyan biztonságos rendszereket kidolgozni, amelyek az élelmiszerbiztonsági előírásoknak is teljes mértékben megfelelnek.

Szendrő Zsolt, Szendrő Katalin

Kaposvári Egyetem

Forrás: Kistermelők Lapja