A szőlőt különösen azért telepítették a Duna-Tisza közén, hogy megkösse a futóhomokot. A filoxéravész után megnőtt a homoki szőlőtermesztés jelentősége, akkor a szőlőtőkéket 1 × 1 méterre ültették. A széles soros műveléssel ezt a feladatot a szőlő nem tudja ellátni, ezért laza talajokon a „böjti szelek” igen komoly deflációs károkat okoztak.
A gond megoldására biológiai lehetőség kínálkozik, a szőlősorok növénnyel történő takarása, ami nem új keletű módszer.
Kétévenként különböző európai országokban (Svájc, Németország, Olaszország, Ausztria, Szlovénia, Franciaország) tanácskoztunk e témában, többek között Magyarországon is 1999-ben. Az ott szerzett ismereteinket hasznosítottuk, illetve hazai eredményeinket nemzetközi fórumokon is közreadtuk.
Milyen lehet?
A kiválasztás szakértelmet igényel, mert a takarónövény a szőlő konkurense (víz és tápanyag), illetve a szőlőkárosítók köztesgazdája is lehet. A talaj takarására kultúrnövények és a természetes növényflóra elemei is alkalmasak lehetnek.
Kiválasztásuk nem egyszerű feladat, mert több tényezőnek kell megfelelniük. A szőlő talajának takarónövénye nem szabad, hogy elvonja a vizet és a tápanyagokat a szőlő elől, de érezze otthon magát az ültetvényben, ne igényeljen különösebb ápolást, ne növelje a szőlőtermesztés költségeit, de hasznos legyen. Fontos, hogy jó szaporodóképességgel rendelkezzen, vagyis a bevezetése, létrehozása után tartsa fenn önmagát. Ezeknek a feltételeknek, vizsgálati eredményeink alapján többek között megfelel a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis).
Melegkedvelő egynyári
A pirók ujjasmuhart hazánkban gyomnövényként tartják számon, Észak-Amerikában viszont takarmánynak is termesztik. Hazánkban tömegesen előfordul a laza homok- és vályogtalajokon, a szőlőkben is mindenütt megtalálható. A talaj fölmelegedése után (20 °C fölött) kezd csírázni. Májusi esők hatására összefüggő zöld szőnyegként takarja a homoktalajokat.
A növény alsó részén lévő elfekvő szárak a csomókon legyökereznek, és a virágzás után a levélhónaljakból új szárakat hoznak. Ezekből virágzás után ismét új hajtások törnek elő, ily módon nyárutóig ugyanazon a tövön érett termései és virágzó hajtásai is vannak a növénynek. Magvai fokozatosan érnek, hosszú időn át ellátja velük a talajt. A növények kiterebélyesednek, és minden mást kipusztítanak maguk körül.
Amíg nyárias az idő, állandóan újrakel, és minél melegebb van, annál jobban növekszik. Nem nő nagyra, nem kell kaszálni vagy mulcsozni. Nem gazdanövénye a szőlőt károsító agrobaktériumnak, gombabetegségeknek, kártevő állatoknak. Nem igényel évenkénti vetést, mert nagyon jó a maghozama (egy-egy növény több tízezer magot érlelhet), megfelelő körülmények között felszaporodik. Nagyon jól csírázik, szárazságtűrő képessége kiváló.
Előnyös tulajdonságai
Vízkonkurenciája nem nagy, mert gyökerei nem hatolnak túl mélyre. A tavaszi fagyveszélyt nem növeli, mert egynyári növény, és tavasz végén csírázik. Tápanyag-versengése sem nagy, megfelelő agrotechnikával önfenntartó lehet. A fagy beálltával olyan, mint a szalmamulcs, ezáltal javítja a talaj víztartó képességét. Tartós jelenléte esetén nő a talaj szervesanyag-tartalma. A kis mennyiségű csapadékot, például a harmatot (ami mennyisége miatt nem kerül le a szőlőtőke gyökereihez) is hasznosítja, szemben a mechanikailag művelt területtel.
Amennyiben a szőlősorokat pirók ujjasmuharral takarjuk, annak allelopátiája miatt egész évben nem kell mechanikai vagy kémiai módszerekkel gyomirtani a területet. Ezzel nem kevés költséget takarítunk meg, ráadásul a gyomirtás okozta esetleges gondokkal (sérülések, káros vegyszerhatás) sem kell számolnunk.
Feladatunk csak annyi, hogy ne távolítsuk el a szőlőültetvényből segítőtársunkat, a pirók ujjasmuhart.
A homoki szőlőültetvények talajának takarására a természetes növényflóra tagjai közül vizsgálataink alapján javasoljuk még a tyúkhúrt (Stellaria media), valamint a gumós perjét (Poa bulbosa).
