0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 15.

Talajtakarás homoki ültetvényekben

Néhány hete, a Kertészet és Szőlészet 12. számunkban írtunk az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet szőlőültetvények talajtakarásával foglalkozó előadásairól. Mint elhangzott, minden ültetvényben a helyi körülményekhez kell igazítani a takarónövények fajösszetételét. Cikkünk szerzője évtizedek óta foglalkozik a homoki szőlők sortakarásával.

A szőlőt különösen azért telepítették a Duna-Tisza közén, hogy megkösse a futóhomokot. A filoxéravész után megnőtt a homoki szőlőtermesztés jelentősége, akkor a szőlőtőkéket 1 × 1 méterre ültették. A széles soros műveléssel ezt a feladatot a szőlő nem tudja ellátni, ezért laza talajokon a „böjti szelek” igen komoly deflációs károkat okoztak.

A gond megoldására biológiai lehetőség kínálkozik, a szőlősorok növénnyel történő takarása, ami nem új ke­letű módszer. 

Erik Homrighausen német kutató 45 évvel ezelőtt Svájcban (Wädenswil) létrehozott egy nemzetkö-zi szervezetet (Internationaler Arbeit­s­kreis Begrünung im Weinbau), amely a szőlőültetvények talajának takarásával (zöldítésével) foglalkozott.

Kétévenként különböző európai országokban (Svájc, Németország, Olaszország, Ausztria, Szlovénia, Franciaország) tanácskoztunk e témában, többek között Magyarországon is 1999-ben. Az ott szerzett ismereteinket hasznosítottuk, illetve hazai eredményeinket nemzetközi fórumokon is közreadtuk.

Milyen lehet?

A kiválasztás szakértelmet igényel, mert a takarónövény a szőlő konkurense (víz és tápanyag), illetve a szőlőkárosítók köztesgazdája is lehet. A talaj takarására kultúrnövények és a természetes növényflóra elemei is alkalmasak lehetnek.

Mi több szempontot figyelembe véve a természetes növényflóra kutatása mellett döntöttünk, és keresni kezdtük a célra alkalmas növényt, növényeket.

Kiválasztásuk nem egyszerű feladat, mert több tényezőnek kell megfelelniük. A szőlő talajának takarónövénye nem szabad, hogy elvonja a vizet és a tápanyagokat a szőlő elől, de érezze otthon magát az ültetvényben, ne igényeljen különösebb ápolást, ne növelje a szőlőtermesztés költségeit, de hasznos legyen. Fontos, hogy jó szaporodóképességgel rendelkezzen, vagyis a bevezetése, létrehozása után tartsa fenn önmagát. Ezeknek a feltételeknek, vizsgálati eredményeink alapján többek között megfelel a pirók ujjasmuhar (Digi­ta­ria sangui­nalis).

Melegkedvelő egynyári

A pirók ujjasmuhart hazánkban gyomnövényként tartják számon, Észak-Amerikában viszont takarmánynak is termesztik. Hazánkban tömegesen előfordul a laza homok- és vályogtalajokon, a szőlőkben is mindenütt megtalálható. A talaj fölmelegedése után (20 °C fölött) kezd csírázni. Májusi esők hatására összefüggő zöld szőnyegként takarja a homoktalajokat.

Egész nyáron folyamatosan szaporodik, ha rendelkezésére áll a csírázáshoz szükséges nedvesség.

A növény alsó részén lévő elfekvő szárak a csomókon legyökereznek, és a virágzás után a levélhónaljakból új szárakat hoznak. Ezekből virágzás után ismét új hajtások törnek elő, ily módon nyárutóig ugyanazon a tövön érett termései és virágzó hajtásai is vannak a növénynek. Magvai fokozatosan érnek, hosszú időn át ellátja velük a talajt. A növények kiterebélyesednek, és minden mást kipusztítanak maguk körül.

A pirók ujjasmuhar olyan anyagokat termel, amelyekkel elpusztítja a körülötte lévő növényeket.

Amíg nyárias az idő, állandóan újrakel, és minél melegebb van, annál jobban növekszik. Nem nő nagyra, nem kell kaszálni vagy mulcsozni. Nem gazdanövénye a szőlőt károsító agrobaktériumnak, gombabetegségeknek, kártevő állatoknak. Nem igényel évenkénti vetést, mert nagyon jó a maghozama (egy-egy növény több tízezer magot érlelhet), megfelelő körülmények között felszaporodik. Nagyon jól csírázik, szárazságtűrő képessége kiváló.

Előnyös tulajdonságai

Vízkonkurenciája nem nagy, mert gyökerei nem hatolnak túl mélyre. A tavaszi fagyveszélyt nem növeli, mert egynyári növény, és tavasz végén csírázik. Tápanyag-versengése sem nagy, megfelelő agrotechnikával önfenntartó lehet. A fagy beálltával olyan, mint a szalmamulcs, ezáltal javítja a talaj víztartó képességét. Tartós jelenléte esetén nő a talaj szervesanyag-tartalma. A kis mennyiségű csapadékot, például a harmatot (ami mennyisége miatt nem kerül le a szőlőtőke gyökereihez) is hasznosítja, szemben a mechanikailag művelt területtel.

Mindazokkal az előnyökkel rendelkezik, amivel az időleges takarónövények, csökkenti az eróziót és a deflációt, valamint a talaj tömörödöttségét.

Amennyiben a szőlősorokat pirók ujjasmuharral takarjuk, annak allelo­pá­tiája miatt egész évben nem kell mechanikai vagy kémiai módszerekkel gyom­irtani a területet. Ezzel nem kevés költséget takarítunk meg, ráadásul a gyomirtás okozta esetleges gondokkal (sérülések, káros vegyszerhatás) sem kell számolnunk.

Feladatunk csak annyi, hogy ne távolítsuk el a szőlőültetvényből segítőtársunkat, a pirók ujjasmuhart.

A homoki szőlőültetvények talajának takarására a természetes növényflóra tagjai közül vizsgálataink alapján javasoljuk még a tyúkhúrt (Stellaria media), valamint a gumós perjét (Poa bulbosa).

 

Forrás: Kertészet és Szőlészet