Messzi északon, Alaszka és Szibéria között fekszik a Vrangel-sziget, amely nagyjából akkora, mint Pest megye.
Itt nincs különösebben meleg, decembertől februárig Napot sem látni, a konstans mínusz 20-30 fok viszont általános, de mértek már -57 Celsius-fokot is. Akad itt hóvihar, 140 km/h szél, de nyáron akár 2-3 fokig is felkúszhat a hőmérő higanyszála. Egyszóval minden körülmény adott volt, amire egy mamutnak szüksége van.
Ennek az afrikai elefánt méretű állatnak a jégkorszak utáni klímaváltozás lett a veszte: ahogy elkezdett melegedni az idő, nem volt képes alkalmazkodni a megváltozott időjárási körülményekhez.
A kifejlett mamutoknak nem volt természetes ellenségük, és egészen addig a természet urai voltak, amíg az ember a különféle módszerekkel le nem terítette ezeket a hatalmas állatokat. A kutatók között továbbra sincs egyetértés, hogy az ősember mamutvadászata milyen mértékben befolyásolta a faj kihalását.
A Vrangel-szigeten viszont nem éltek emberek, és a sziget időjárási és környezeti körülményei nem változtak olyan jelentős mértékben, ami ellehetetlenítette volna a mamutok élőhelyét.
Így a Vrangel-sziget lett az utolsó menedéke a mamutoknak.
Elgondolkodtató, hogyha a szigeten voltaképpen számottevően nem változtak a környezeti körülmények, akkor mi okozhatta a fajtársaikat 6000 évvel túlélő mamutok kipusztulását? Egyes vélemények szerint a beltenyészet okozta hibás gének voltak a ludasak, amit DNS-vizsgálatok alá is támasztottak. Olyan genetikai rendellenességeket diagnosztizáltak, mint az alacsony spermiumszám, vagy idegrendszeri rendellenesség. Az újabb vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy ezek a genetikai defektek valóban általánosak voltak ugyan, de miután a mamutok DNS-e pár ezer év alatt 30%-ot vesztett a diverzitásából, a helyzet stabilizálódott.
A kutatók szerint nem is a populáció mérete volt a probléma, mert az nagyjából egyenletesen stabil volt, amit a sziget mérete határozott meg.
A Vrangel-szigeteki mamutkihalás viszonylag gyorsan lezajlott. Ez mondhatni megegyezett a szigetre érkező első ember megjelenésével, de bizonyítékot nem találtak, ami a túlvadászás jeleit mutatná, vagy hogy egyáltalán bárki is vadászott volna az állatokra. A legvalószínűbb feltételezés az lehet, hogy bár a sziget környezeti körülményei drasztikusan nem változtak, de a klímaváltozás a tekintetben a szigeten is megmutatkozott, hogy a hótakaró eljegesedésével a mamutok nem jutottak kellő vízhez és élelemhez.
