0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A köles, mint szálastakarmány

A kölesre legtöbben csupán madáreleségként vagy kásanövényként gondolnak, holott az egész növényből, megfelelő állapotában zölden lekaszálva, nagy tömeget adó, ízletes szálastakarmány, szenázs vagy széna készíthető. A zöld állapotban történő kaszálás után természetesen a betakarításból eredő, gyomproblémát jelentő köles árvakeléssel sem kell szembenéznünk.

A Gabonakutató jelenleg három, különböző termésszínű kölesfajta vetőmagját állítja elő és forgalmazza: GK Alba – fehér, GK Piroska – vörös, Fertődi 2 – sárga (vagy barna). A felso­rolt fajták közül legmagasabbra a Fertődi 2 fajtánk nő, ezért ez utóbbit választottuk tesztünk alanyául. A kísérletben Táplán­szent­kereszten két különböző időben vetett állo­mányból végeztünk próbabetakarítást, nedveshozammérést és beltartalmi analízist. Takarmányipari partnerünk, a VITAFORT Zrt. végezte a laboratóriumi méréseket.

A területre a köles vetése előtt 200 kg/ha pétisót szórtak, majd bedolgozták a talajba. A vetésnorma 45 kg/ha volt. Az első vetésidő 2021. május 31-e volt, bár ezt egy szokványos évben május elején, közepén is el lehetett volna végezni, de az idén a májusi hőmérséklet jóval, közel 2 Celsius-­fokkal hidegebb volt, mint az előző 5 év átlaga. A második vetésre 2021. július 18-án került sor. Az állományok a vetés után semmilyen más kezelésben nem részesültek. A betakarítást kézi kaszálással végeztük, akkor, amikor az állomány a bugáját már kidobta, de a szemek még zöldek (vagy zömében zöldek) voltak. Az első vetés esetében a betakarítás időpontja 2021. augusztus 3-ára, a második vetés esetében 2021. szeptember 6-ára esett, a tarlómagasság 5 centiméter (1–2. kép). A második vetés betakarításakor az állományunk fenológiailag kissé előrébb tartott, mert szervezési okokból a betakarítást nem tudtuk más időpontban (korábban) végrehajtani.

A betakarítás mennyiségi adatairól tájékoztat az 1. táblázat. Fontosnak tartjuk, hogy a vetéstől a betakarításig eltelt időszak – a gyors növekedésű növénynek köszönhetően – május végi vetésben alig 2 hónapos, július közepén történő vetésben 2 hónapot el sem érő vegetációs időszakot jelent. Figyelembe véve ezeket az adatokat, olyan szálastakarmánynak termeszthető növényről beszélünk, melynek vethetőségi időintervalluma páratlanul széles, május elejétől, közepétől, augusztus elejéig, közepéig terjed. Gyorsan „készen” van, biztosítva ezzel az időt a következő kultúra számára szükséges agrotechnikai munkálatokra. A hozamadatok mellé viszonyítási alapul érdemes áttekinteni a KSH által nyilvánossá tett termésátlagadatokat néhány tömegtakarmány esetében (ábra).

A betakarítást követően a kellően felaprított mintákat a VITAFORT Zrt. takarmányvizsgáló laboratóriumába szállítottuk. A mérési eredményeket összevetettük néhány tömegtakarmány vizsgálati átlagértékeivel, amiket a laboratórium bocsátott rendelkezésünkre (2. táblázat).

Az adatok ismeretében kikértük a VITAFORT Zrt. takarmányozási szakembereinek véleményét. Páble Tamás a köles húshasznú szarvasmarha takarmányozásában való felhasználásáról szólva elmondta: „A laborvizsgálatok eredményei közül kiemelném a jól emészthető rostfrakciók magas arányát és a magas cukortartalmat. Szenázsok esetében utóbbi nemcsak a növény takarmányértékét növeli, hanem nedves tartósítás esetén biztosítja a jó erjedést (a mikroorganizmusok könnyen felvehető energiaforrásaként), ezzel együtt a kívánatos illózsírsav-összetételt a takarmányban.

Húshasznú állományok esetében az említett értékek alapján értékes eleme lehet a TMR-nek, aránya természetesen a termelés színvonalához kell, hogy igazodjon. Például magasabb arányban szerepelhet vemhes tehenek takarmányadagjában, kisebb mennyi­ségben pedig alapjául szolgálhat hízóállatok takarmányának is.

A tehenek takarmányozásában való szerepét növeli az a tény is, hogy csekély a valószínűsége fuzárium-fertőzésnek.

Ezzel kikerülhető az esetleges toxinok okozta kártétel, főként a szaporodásbiológiai paraméterek területén: gondolok itt a vemhesülésre és a húsmarha állományokban kevésbé mért, de annál nagyobb jelentőségű magzatvesztésre. Össze­foglalva egy jó minőségű tömegtakarmányt lehet a köles használatával biztosítani húsmarha állományunk számára úgy, hogy közben az egységnyi területünk hozamát megnöveljük.”

Paulicsek János a tejhasznú szarvasmarha takarmányozásában történő felhasználási lehetőségeket vázolta: „A 2021-es év nagy kihívások elé állította a gazdákat. A takarmánynövények és a szemes takarmányok drasztikus árnövekedése mellett a terméshozamok is jócskán elmaradtak (szemes- és silókukorica) a 2020-as évhez képest. Ezen felül az aszályos időjárás követ­keztében, laboratóriumi vizsgálatokra hivatkozva, lényegesen alacsonyabb beltartalmi paramétereket (keményítő) mértünk a kukoricaszilázs tekintetében. A VITAFORT Zrt. borjú és növendék takarmányozástechnológiájának célja az egyedek genetikai potenciáljának maximális kihasználása. A korosztályos takarmányozás előnye, hogy minden fázisban optimalizálni tudjuk a szükségleteket. A növendékek tekintetében fontos a tömegtakarmányok minősége és mennyisége. A TMR-adagok összeállításánál a táplálóanyag-tartalom mellett kiemelten figyelni kell a költségekre is. A VITAFORT Zrt. nedveskémiai laboratóriumi vizsgálatainak eredménye alapján a zöld köles eredményesen beilleszthető a növendékek takarmányozási rendszerébe. Főként a 6-22 hónapos korosztály TMR-jének kialakításánál lehet alkalmazni más szilázs vagy szenázs tömegtakarmányok mellett. Mivel a növendékek emésztése lassabb, mint egy nagy tejtermeléssel rendelkező tehéné, több idő marad a rostbontó baktériumok számára a takarmány lebontására, ezáltal a rostból származó energiának itt nagyobb jelentősége van.

A zöld kölesnek nagy előnye lehet, hogy az idei aszályos időjárás ellenére nagy terméshozamot biztosított.”

Molnár Ernő a kiskérődzők takarmányozásában történő felhasználási lehetőséget vázolta: „A köles növény a kiskérődzők alternatív takarmánya is lehet. A nemzetközi gyakorlatban elsődlegesen időjárási viszonyok miatt szűkösebbé vagy bizonytalanná vált tömegtakarmány-bázis kibővítésénél kerül előtérbe. Hasonlóan a külföldi praxis ajánlja azokra az időszakokra, amikor a főtakarmányt adó legelők új telepítésűek, és még kicsi és bizonytalan a hozamuk. Etetésre kerülhet zölden (sok esetben elsődlegesen legeltetve) és széna formájában. A juh és kecske kifejezetten érzékeny az erjesztett takarmányok minőségére, így a köles­sze­názs esetében is csak akkor etethetjük, ha biztosítani tudjuk a talaj- és sármentességgel a liszteriózis betegség elkerülését. Azok a fajták élveznek előnyt, amelyek vékonyabb szárúak és kevésbé szőrös levelűek, ez a legeltetésnél is számít, de a szénánál meghatározó. Minőségét főleg a fajta, a talaj táplálóanyag-ellátása, a termesztés és a betakarítás alatti időjárás, a betakarított növény fejlettsége határozza meg. Betakarításánál a fűféléknél megszokott tarlónál magasabbat kell hagyni és szélesebb rendre kell vágni, szélesebb renden kell szárítani.

A tapasztalatok szerint minden életszakaszban és hasznosításban etethető a szénája, minőségtől függően eltérő mennyiségben, zömében más szénafélékkel különböző arányban keverve.”

Kísérleti eredményeinket és a szakemberek véleményét összegezve: a köles (a beltartalmából eredő tulajdonságainak figyelembevételével) bővítheti az állattenyésztés által használt szálastakarmányok körét. A köles esetében a fuzáriumfertőzés és az ebből eredő toxinszennyezés kockázata minimális, így takarmányhigiénés és élelmiszerbiztonsági kockázata is csekély. Rendkívül gyors fejlődésével lehetővé teszi a termőföld jobb kihasználását. A vetésszerkezetbe könnyen, rugalmasan beilleszthető növény, jelentős biomassza produktummal.

A köles szálastakarmányként történő felhasználásának továbbfejlesztésében ér­dekes lehet a különböző kölesfajták minőségi pozicionálása (eltérő magasság, eltérő szem-szalma arány miatt is), valamint olyan társnövénnyel való párosítása vetéskor, amely gazdaságosan tudná növelni a termés takarmányozási értékét.

Garamszegi Tibor

Gabonakutató Nonprofit Kft.,

Szeged

Forrás: Magyar Mezőgazdaság