Turbulens állapotok és krízishelyzet – Mi lesz veled, állattenyésztés? Ezzel a címmel tartott előadást Kulik Zoltán, a Vitafort Zrt. vezérigazgatója a Portfolio Agrárszektor 2021 konferencia első napján. A szekció fókuszában az állattenyésztés és a takarmányozás állt. Olyan válság szemtanúi vagyunk, amelyre az elmúlt három évtizedben nem volt példa, mondta. Volt 80 forintos kukorica, 70 forintos tej, de hogy ilyen hosszú ideig ilyen masszívan elváljon a növénytermesztés és az állattenyésztés jövedelmezősége, példa nélküli, mutatott rá.
A petfood és az akvakultúra növekedett, a többi terület stagnált, az elmúlt 5-6 évben 10 százalék fölötti a növekedés szójafelhasználás terén. Kína vezet 240 millió tonnával. A dél-amerikai 10 százalékos növekedés is figyelemre méltó tény. Hazánkban 3,8 millió tonnát tud a takarmányipar, ez nem nagyon változik, legfeljebb 100-200 ezer tonnás mozgásról beszélhetünk.
Az additívek árváltozásáról szólva a lizinről és a metioninról elmondta: 200 százalékos áremelkedésről beszélhetünk, a Q1-nél 1000 euró fölötti árakról lehet hallani, a cink-szulfátnál is 300 százalékos az áremelkedés. Az a premixáremelés a közelében nincs a látott áraknak. A fehérjehordozókról szólva a szójadaránál 40-50, a napraforgónál 80 százalékos az emelkedés, a dinamika tehát nem olyan, mint az additívek esetén.
Ha figyelembe veszünk mindet, akkor átlagosan 130 forinttal nőtt egy kilogramm hízósertés előállításának költsége, ez 36 százalékos emelkedés. A broiler baromfi esetében ez a 80 forintot haladja meg, ez 34 százalékot jelent, a tejnél 25 forintról, azaz 27 százalékról beszélhetünk.
Az átvételi árakban nagy volt a mozgás sertésnél, a 370-ről 2020 novemberére 500 lett, most 350-360 körül állunk. A broiler az egyetlen, ahol 20 százalékos növekedés történt, a tej gyakorlatilag helyben áll.
Az adatokat szétbontva: sertésnél a 130 forint 70 százalékát a szemes adja ki, 24 százalék a fehérjehordozók, energiahordozók, a premix adja ki a maradékot. Baromfi előállításnál kicsit más a struktúra, itt érezteti legjobban hatását a premix árnövekedése, ez meghaladja a 10 százalékot, de a szemes itt is 60 százalék fölötti. Tejnél nemcsak a szemes, hanem a tömegtakarmányok minősége, mennyisége is mutatta az árnövekedést. Egy liter tejre vetítve ez 9-10 forint, ami 36 százalékot tesz ki. A fehérje 28, a szemes 32, a premix árhatása pedig a legkisebb. Februárban egy online konferencián láthattuk, hogy egy 500-as tejelő tehén esetében, 4,5 – 5 millió liter tej termelésénél 50 milliós költségnövekedésről beszélhettünk, ez ma 110 millió.
A Magyarországon felhasznált takarmányok folyóértékét egy évvel eltolva mintegy 180 milliárdos többlet található, a prímet a kukorica viszi 140 milliárddal. Változott a munkabér, a finanszírozás, az energiaárak – húzhatjuk, halaszthatjuk, a fő kérdés az, mikor érünk el egy 580-600 forintos hízófelvásárláshoz, egy 350 forintos broilerhez, egy 140 forintos tejárhoz. Amíg ez nem történik meg, addig veszteséget termel az ágazat, szögezte le.
2015 volt az az év, amikor a termeléshez kötött támogatást bevezették Magyarországon. Ez óriási lökést adott a szójának, ez azt jelenti, hogy 13,5 millió eurót osztanak szét évente a szójatermesztők között. Hektárra vetítve ez azt jelentette, hogy 50-60 ezer forintot kaptak a termesztők, ez ma már 70 ezerre emelkedett hektáronként. Erről Bene Zoltán, a Karintia Kft. vezetője beszélt. Ez a termelési költség harmadát-negyedét fedezi, hatással is volt a termesztők körében. A nevezett év előtt 2000 gazdaság foglalkozott szójatermeléssel, ez után 5000, ebből körülbelül ezren az első évben felhagytak vele.
Az elmúlt 5 évben hogy alakult a kukorica termésátlaga Magyarországon? Elég nagy szórást látunk: 6 és 8,5 tonna között, azaz 31 százalékos szórást mutatott. Szója esetében ez ennek a fele. Kijelenthetjük tehát, hogy a szója a szélsőséges időjárási körülményeket jobban tolerálta. A klímaváltozás nyertese a szója.
Ezt úgy érjük majd el, ha kevesebb tápanyagot és növényvédőszert juttatunk ki – ez pedig egyúttal jól leírja a szója igényeit. Ha segítjük a gazdákat, nem megismételve a 2015-ös kudarcot, óriási vetésterület emelkedés előtt állhat a szója.
Mészáros Péter, a Viterra Hungary Kft. minőségirányítási vezetője a fenntarthatóságról szólva visszatekintett néhány évet. A RED 1 irányelv segítette a folyamatot 2009-ben, és hozta azokat a rendszereket, mint az ISCC. Az önkéntes fenntarthatósági rendszerek segítségével a nemzetközi piacra léphetünk bioüzemanyaggal, élelmiszerrel, vagy takarmánnyal. Emellett megismerkedhettünk a hazai rendszerrel, a BÜHG rendszerével, amelyet kezdetben pozitívan fogadtak, azaz amit ezen rendszer alatt vásároltunk, el lehetett adni ISCC rendszer alatt. Ez ma már nem működik. Az osztrák rendszert hozhatjuk fel példaként, ahol működik: az Unióval mind önkéntes, mind nemzeti rendszerként is elfogadtatták, azaz megvan az a lehetősége a kisebb termelői csoportoknak, kereskedőknek, hogy belépjenek a fenntarthatóság piacára.
Nyomon követhetőség szempontjából bevezették Magyarországon a BIONYOM és az elektronikus adatszolgáltatás rendszerét, aki pedig Németországba bioüzemanyagot szeretne értékesíteni.
Első generációs üzemanyagnak azt tekintjük, amely mezőgazdasági alapanyagból származik, másodiknak, ami hulladékból, melléktermékből, harmadiknak pedig, amely algákat, moszatokat tartalmaz, mutatott rá.
A másik szegmens az élelmiszer és a takarmányok piaca. Ha csak azt nézzük meg, hogy az egyik legjelentősebb fenntarthatósági rendszerben, az ISCC-ben hogyan változott a tanúsítványok száma azt látjuk, az ebben a szegmensben a cégek száma kicsit csökken, addig az ISCC+ esetében, amelyet az élelmiszer- és takarmányipar használ, exponenciálisan nő a tanúsítványok száma. Növekszik az igény a jó minőségű, nyomon követhető és fenntartható termékek iránt. A magyar termékeknek jó a híre, ne tegyük tönkre ezt azzal, hogy vegyszereket használunk, emelte ki. Termelők olykor olyanokat alkalmaznak – ezt az eredményeikre alapozta – amelyet az Unióban betiltottak.
A glasgowi klímacsúcs után nagy eredménynek lehet tekinteni, hogy a legnagyobb agrárkereskedő multinacionális cégek közösen tettek arról egy nyilatkozatot, hogy hogyan csökkentik az üvegház hatású gáz értékeiket. 2025-ig 5 és 15 százalékos csökkentést írtak elő maguknak. Ugyanakkor meg kell nézni azt is, hogy a bioüzemanyag és az élelmiszeripari finomított olaj gyártásának ökológiai lábnyoma miből áll: 20-30 százalék a szállításból és a feldolgozásból, 70-80 százalék pedig a mezőgazdasági termelésből. Biztos, hogy a jövőben megjelennek majd a kalkulátorok, melyekkel az üvegház hatású gáz értékeket számítják majd a termelők, így sokkal jobb értékeket lehet majd elérni.
