0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 19.

A mézelő méh és a diverzitás

Az egyoldalú táplálkozás nem tesz jót az embernek, és az állatok legtöbbje is így van ezzel. A méhek és a méhészek számára rendkívül fontos, hogy változatos növényállomány álljon rendelkezésre akár természetes, akár vetett kultúraként.
Hazánkban több ezer család él méhészkedésből

A méhfélék családja (Apidae) igen nagy szám­ban, világszerte mintegy 20 ezer fajjal képviselteti magát, ebből hazánkban is több mint 700 méhfaj él. Nagy részük nektárral és pollennel táplálkozik, mialatt a növények beporzását is elvégzik.

Ez az élővilág egyik legismertebb kapcsolata, melyben az evolúció során a növényfajok és a beporzó rovarok életmódja összecsiszolódott, sőt egymásra épült: a növény a rovar nélkül nem képes szaporodni, a rovar pedig a növény nélkül nem jut táplálékhoz.

Ebbe a láncolatba mintegy 6000 évvel ezelőtt az ember is belépett az Apis mellifera, vagyis a háziméh háziasítása során. Az ember több szinten is támaszkodik a növények és méhek kapcsolatára: sikeres tömeges megporzás esetén földjein nagyobb hozamot ér el, ugyanis a statisztikák szerint

a méhek az uniós élelmiszer-termelés 75%-át befolyásolják, a méhészkedésen keresztül pedig sok családnak megélhetést is nyújtanak.
Miközben pollent gyűjtenek, beporozzák a növényeket

Szükségessé vált tehát a biodiverzitás megfigyelése ennek a kapcsolatláncolatnak a tükrén keresztül is: a biológiai sokféleség új, 2030-as stratégiáról szóló, 2021 júniusában tartott szavazáson az EP-képviselők az EU beporzókról szóló uniós kezdeményezés sürgős felülvizsgálatát szorgalmazták. A felülvizsgált kezdeményezésnek tartalmaznia kell egy új, az egész EU-ra kiterjedő beporzómegfigyelő keretrendszert. Ennek határozott intézkedésekkel és határidős célokkal, valamint hatásmutatókkal, és szükség esetén kapacitásbővítési lehetőséggel is rendelkeznie kell. Egyetértettek a Bizottság azon célkitűzéseivel is, hogy 50%-kal csökkentsék a veszélyes és vegyi növényvédő szerek használatát. Ezekre az intézkedésekre azért van szükség, mert

megfigyelések bizonyítják, hogy a felgyorsuló emberi tevékenységek, mint a környezetszennyezés, az intenzív mezőgazdaság, a peszticidek használata és az invazív fajok megjelenése számottevően csökkentik a vadon élő méhfajok és a háziméh egyedszámát is.
A gyümölcstermesztők méhészeket hívnak segítségül a jobb megporzás érdekében

Ezek a negatív hatások rendkívül sok család életét befolyásolhatják, hiszen az Országos Magyar Méhészeti Egyesület vizsgálatai szerint 2021-ben 2107 méhészet működött, ami ezerrel több az azt megelőző évhez képest. A hazai méhsűrűség pedig 12,9 méhcsalád négyzetkilométerenként. Ez persze nem jelenti azt, hogy a növényvilág diverzitásának megőrzésének feladata a méhészekre hárulna.

Mindannyiunk érdeke, hogy csökkentsük a vegyszerhasználatot, és mezőgazdasági területeink ne sivatagosodjanak el.

A méhek többféle kultúrában találnak táplálékot, és ebben mi is a segítségükre lehetünk. A méhlegelők legjobb formái a természetes növényközösségek, például gyepek, erdőszélek, művelés alól kivont területek. Ezeken a területeken fajgazdag, minőségi táplálékhoz juthatnak a méhek. A területük csökkenése veszélyezteti a vegyes virágméz mennyiségét.

A mézontófű az egyik legjobb méhlegelő

A termesztett mézelő kultúrák, például a napraforgó vagy a káposztarepce, egyoldalúan ugyan, de nagy mennyiségben adnak táplálékot a méheknek. Kedvezőbbé tehető a mezőgazdasági termelés a méhek számára, ha a táblák mentén vegyes növényekből álló sávot tartunk fenn, ahol a kultúrnövény elvirágzása után is táplálékot találnak.

Mesterséges méhlegelők lehetnek a városi telepített gyepfelületek, a tudatosan ültetett kerti virágágyak.

A növényi biodiverzitás méhekre, méztermelésre gyakorolt hatásait megfigyelve megállapítható, hogy míg az egyre terjedő, jó mézelő kultúrák (akác, káposztarepce) méhlátogatottsága megnő, addig a természetes, természetközeli élőhelyeké – a csökkenő területük és romló biodiverzitásuk miatt – visszaesik.

A pollentermelés és a nektárprodukció is rendkívüli mértékben befolyásolja az egyes növények méhlátogatottságát. A méhek a cukorban gazdag nektárt termelő növényeket részesítik előnyben, így, ha egy adott növényközösségből éppen e fajok esnek ki vagy szorulnak vissza, az egyértelműen hatást gyakorol a méz minőségére.

A láncolat folytatásaként pedig mindez hatással van a méhészkedéssel foglalkozó családok életére is: nehezebb megfelelő méhlegelőt találni, nehéz megőrizni állományuk létszámát és egészségét.

Ezeket a változásokat ugyanakkor a méhészek rugalmasan is tudják kezelni, ami termékkínálatukban is megjelenhet: a nagy területeken elszaporodó, invazív növények nektárjából is készítenek mézet, ilyen például az aranyvessző (Solidago sp.) vagy a selyemkóró (Asclepias syriaca).

Sokféle vetőmagkeverék létezik szántóföldi méhlegelő céljára
Forrás: Kerti Kalendárium

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: