0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. október 4.

A mesterséges intelligencia a méhészetben

Az utóbbi időben sokat emlegetett mesterséges intelligencia (MI, angol rövidítésével AI) a számítógépeknek az emberihez hasonló képességeit jelenti.

Amíg azonban az emberi értelem számos módon, például tanulás, utánzás, összefüggések keresése, gyakorlás stb. útján tesz szert képességekre, tud problémákat megoldani, addig a számítógépek programozás révén „tanulnak” és válnak képessé különféle, akár matematikai (házi) feladatok vagy akár egyetemi vizsgák tesztjeinek helyes megválaszolására. (Ilyen irányú alkalmazásuk legfőbb veszélye éppen az, hogy úgyszólván leszoktat az önálló gondolkodásról, problémamegoldásról.)

Az MI-fejlesztésű robotok segítségével, számítógép-vezérléssel hagyományos módon nem vagy körülményesen elvégezhető feladatok is megoldhatók.

Az ilyen robotok látványos alkalmazását képezik a drónok (távirányítható, robotizált repülő egységek), amelyekkel egyebek mellett szállítási feladatok, de akár a virágok máskülönben rovarok által végzett megporzása, sőt azokból a nektár kiszívása is végrehajtható. Az első ilyen, megporzók közreműködése nélkül előállított méz, kis mennyiségben, már forgalomba került az Egyesült Államokban.

Az úgynevezett precíziós méhészet témája 2015 óta világszerte foglalkoztatja a kutatókat és természetesen az ebben üzleti lehetőséget látó elektronikai vállalkozásokat.

A kitűzött cél ugyanaz, mint a hagyományos méhészet esetében: minél kisebb ráfordítás mellett a lehető legmagasabb hozam, csakhogy a lényeges külső és belső változók (például a hőmérséklet vagy a relatív páratartalom változása kaptáron belül és kívül, a rajzás jeleként elektromos töltés/rezgésszám stb.) folyamatos mérésével.

Az IT- és IoT-vezérelt rendszerek a kaptárakba rakott szenzorok (érzékelők) által küldött adatokat rögzítik, és szükség esetén sürgős beavatkozásra hívják fel a méhész figyelmét (például hogy egy bizonyos család rajzásra készül, mézteret kell felrakni vagy éppen ellenkezőleg, etetni kell stb.). Megjegyzendő, hogy a hazánkban forgalmazott elektronikus, jórészt még GSM-alapú távmérlegek szolgáltatásai a hasonló nyugati termékekéhez képest szegényesek: rendszerint csak egyetlen (mérleges) család súlyváltozásairól tájékoztatnak.

Jóllehet magas költségei miatt széles körű elterjedésére – szerencsére – még nem kell számítani, figyelemre méltó egy izraeli cég (beewise.ag) hasonló, kis szériában megvalósított fejlesztése. Ennek lényege, hogy egy 24 családos egységben valamennyi család pillanatnyi állapotáról, így súlyának gyarapodásáról vagy csökkenéséről, rendellenességeiről, például rajzásra készülődéséről, méhegészségügyi helyzetéről valós időben, a beépített érzékelőkkel nyújt folyamatos tájékoztatást, sőt veszély esetén riadóztat. A méz elvétele és kipörgetése automatizáltan, robotkaros berendezéssel történik. A rendszer akkor ad figyelmeztető jelzést, amikor az 500 kilogramm befogadóképességű méztartály megtelt.

A komplett, méhekkel betelepített rendszert bérbevételre kínálják (persze jó drágán), például gyümölcsültetvényekben való alkalmazásra. Oroszországban üvegházi kultúrák poszméhekkel történő megporzására fejlesztettek ki MI-vezérelt rendszert.

Kutatási és termelési célból további lehetőség az úgynevezett képalkotó rendszerek alkalmazása, amellyel a sejtekben lévő, egyébként nem látható Varroa destructor-fertőzést lehet láthatóvá tenni; számolni lehet a ki- és visszaszálló gyűjtőméhek számát (ami egyébként nem észlelhető mérgezést bizonyíthat). Érzékelők segítségével figyelemmel lehet kísérni a telelő méhcsaládok hőmérsékletét: azt is, ha elpusztultak vagy, mint az atkával súlyosan fertőzött családok esetében bizonyított, fürtjük a normálisnál (általában 4 Celsius-fokkal) alacsonyabb hőmérsékletet mutat. Azt egyelőre nem tudni, hogy a sok számítógépes adatrögzítési és továbbítási, esetleg robotizált rendszer közül melyik lesz az, amelyik a jövőben a méhészeti gyakorlatot érdemben és széleskörűen segítheti.

Forrás: l´apis

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: