0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 19.

A félreértett kaktuszok

A kaktuszok nyáron vannak igazán elemükben, hiszen ennek az évszaknak az általában forró, napsütéses hónapjai hasonlítanak körülményeikben leginkább eredeti életterükhöz. Mivel nálunk e növények csak vendégek, ha azt akarjuk, hogy jól érezzék magukat, fontos néhány szempontot figyelembe venni tartásuk kapcsán.

Rendhagyó külsejű népes növénycsoport

A kaktuszfélék (Cactaceae) családja mintegy 2000 fajt foglal magába. Leveleik tövisekké módosultak, hogy óvják a tartalékolt nedvességet tartalmazó megvastagodott szárukat.

A szukkulens vagy pozsgás növények mindegyike valamilyen, víz raktározására módosult szervvel rendelkezik. Ez lehet a szár, vagy a levél is – kaktuszoknál az előbbi. Így tehát minden kaktusz pozsgás, de nem minden pozsgás kaktusz…

Evolúciójuk során, ahogy már a pozsgás levelek felülete is túl nagy volt, túl sok vizet párologtatott el, a kaktuszok valamennyi élettevékenységüket a törzsbe helyezték át, abba épültek be zöld színtesteik is, melyek a Nap energiáját felhasználva a növény táplálkozásában, felépítő anyagcseréjében játszanak fontos szerepet. Így a kaktuszok megszabadultak a leveleiktől – bár egyes fajok a fiatal hajtásaikon még pozsgás, fenyőtűszerű levélkéket növesztenek, ezek az első szárazabb időszakban leszáradnak, és nem nőnek ki újra.

Ezek a hatalmas kaktuszok Európa legnagyobb
kaktuszparkjában, a Kanáriszigeteken lévő Cactualdea parkban találhatók. Hat méter magas az itt élő legnagyobb kaktusz, amely kétségtelenül a kertről készült fotók egyik főszereplője. Emellett több mint 1200 faj legnagyobb példányai találhatók a parkban. a gran Canaria nyugati részén lévő, 15 ezer négyzetméteren elterülő kaktuszpark klímáját és talaját kedvelik a szúrós növények, ezért nőnek ilyen hatalmasra. Idehaza, a saját kertünkben azért ne várjunk ilyen eredményt, de ha megismerjük a tartásukat, különleges kaktuszokat is nevelhetünk.

A kaktuszoknak a leveleik módosultak tövisekké, aminek oka, hogy a vízraktározó szárat megvédjék, hiszen a sivatagi körülmények között számos állat is pályázik az ebben tárolt vízre. A kaktuszok a töviseikkel hatékonyan tartják távol a szomjas állatokat.

A víz tárolásának szerepét is a szár vette át, ez alakult pozsgássá.

Kinézetük tehát ezért tér el merőben sok más növényétől, mert életmódjukban víztárolásra kellett berendezkedniük. Sok kaktusz viaszos anyaggal, vagy fehér „szőrzettel” is csökkenti párologtatásának mértékét.

Értékelik a napfürdőt

Az ideális kaktusztalaj nem homok – mondván, a sivatagban is az van –, hanem virágföld, lombföld és durva szemű homok keveréke, esetleg perlittel kiegészítve. Lényeg, hogy jó vízáteresztő képességű legyen, mert a pangó vizet nehezen viselik. A cserép, tartóedény alján mindig legyen kifolyónyílás, hogy a felesleges víz könnyen távozhasson azon keresztül.

A gyakori átültetést nem szeretik, három-négyévente bőven elég átültetni őket, mert nem tartoznak a gyors növekedésű növények közé. Inkább nagyobb edényt válasszunk számukra, mert a kis cserépben a felforrósodás nem kedvez a gyökereknek.

Nyáron némi szoktatás után tűző napra kerüljenek, ez a legmegfelelőbb számukra.

Minimum napi 3-4 órán át célszerű napfürdőzniük, ha lehetőség van rá, akkor május közepétől október végéig tartsuk a kaktuszokat szabadban.

Tűrik, de nem szeretik a szárazságot

Tövis vagy tüske?

A kaktuszoknak töviseik vannak, a rózsáknak
tüskéik – tehát hibás botanikailag az a közmondásunk, hogy „nincsen rózsa tövis nélkül”. A tövis egy levélmódosulat, míg a tüske bőrszöveti eredetű képlet, ezért van az, hogy a kaktusz tövisét nehéz letörni, míg a rózsa tüskéjét könnyű.

A hőingadozást jól bírják, az erős szél és a hosszú esőzések viszont nem tesznek jót ennek a növénycsoportnak. Öntözni elég hetente egyszer, de akkor jól átnedvesítve a talajt, lehetőleg alulról felszívatva a vizet. A kaktuszok nagyon jól tűrik a szárazságot, de ez nem jelenti azt, hogy nem örülnek a rendszeres öntözésnek, így ugyanis jobban fejlődnek. Ám két öntözés között hagyjuk, hogy kiszáradjon a talajuk. Az öntözés gyakorisága mindig a hőmérséklettől függjön. Forró nyári időszakban ne sajnáljuk a vizet tőlük. Májustól júniusig és szeptembertől októberig (ezek a növekedési időszakok) is intenzívebben lehet öntözni, viszont kora tavasszal, késő ősszel csak mérsékelten, télen pedig általában nem kell (kivéve a fiatal egyedeket).

A szárazság tűrése tehát nem jelenti azt, hogy szeretik is a vízhiányt, ezért ha rendszeresen öntözzük őket a növekedési időszakban és szárazság idején, valamint ha a tápanyag-utánpótlásról sem feledkezünk el, akkor sokkal intenzívebben fejlődnek majd.

A teleltetés a kritikus pont

A legtöbb kaktusz a teleltetésbe hal bele, és a legtöbb kezdő kaktuszgyűjtőnek a teleltetéskor fellépő nehézségek veszik el a kedvét a folytatástól. Fontos, hogy télen világos helyiségben, 5-15 °C között pihentessük e növényeket. Ne melegebben, mert akkor megnyúlnak a fényhiány miatt. Tehát fontos, hogy télen ne növekedjenek, ezért legyenek hűvösben, ami a dús virágzást is megalapozza. Amennyiben ezt a novembertől márciusig tartó időszakot növekedés nélkül vészelik át – van, hogy kicsit össze is zsugorodnak a jóval kevesebb öntözés miatt –, akkor tavasszal sokkal jobban regenerálódnak.

A kaktuszok tehát nem szobanövények!

Nyáron a kinti körülmények a leginkább kedvezőek számukra, télen pedig egy hűvös, világos helyiség, melynek paraméterei nem azonosak az ember számára ideális, 20 °C-nál melegebb szobáéval. Ha ilyen helyre kerülnek télen, a magas hőmérséklet miatt növekedni kezdenek, ám a fényhiány következtében hajtásaik eltorzulnak, megnyúlnak. Így egyrészt nem lesznek esztétikusak, másfelől a betegségekkel szemben is sokkal fogékonyabbá válnak.

Forrás: Kertbarát Magazin