A félreértett kaktuszok

Rendhagyó külsejű népes növénycsoport

A kaktuszfélék (Cactaceae) családja mintegy 2000 fajt foglal magába. Leveleik tövisekké módosultak, hogy óvják a tartalékolt nedvességet tartalmazó megvastagodott szárukat.

Evolúciójuk során, ahogy már a pozsgás levelek felülete is túl nagy volt, túl sok vizet párologtatott el, a kaktuszok valamennyi élettevékenységüket a törzsbe helyezték át, abba épültek be zöld színtesteik is, melyek a Nap energiáját felhasználva a növény táplálkozásában, felépítő anyagcseréjében játszanak fontos szerepet. Így a kaktuszok megszabadultak a leveleiktől – bár egyes fajok a fiatal hajtásaikon még pozsgás, fenyőtűszerű levélkéket növesztenek, ezek az első szárazabb időszakban leszáradnak, és nem nőnek ki újra.

Ezek a hatalmas kaktuszok Európa legnagyobb kaktuszparkjában, a Kanáriszigeteken lévő Cactualdea parkban találhatók. Hat méter magas az itt élő legnagyobb kaktusz, amely kétségtelenül a kertről készült fotók egyik főszereplője. Emellett több mint 1200 faj legnagyobb példányai találhatók a parkban. a gran Canaria nyugati részén lévő, 15 ezer négyzetméteren elterülő kaktuszpark klímáját és talaját kedvelik a szúrós növények, ezért nőnek ilyen hatalmasra. Idehaza, a saját kertünkben azért ne várjunk ilyen eredményt, de ha megismerjük a tartásukat, különleges kaktuszokat is nevelhetünk.

A kaktuszoknak a leveleik módosultak tövisekké, aminek oka, hogy a vízraktározó szárat megvédjék, hiszen a sivatagi körülmények között számos állat is pályázik az ebben tárolt vízre. A kaktuszok a töviseikkel hatékonyan tartják távol a szomjas állatokat.

Kinézetük tehát ezért tér el merőben sok más növényétől, mert életmódjukban víztárolásra kellett berendezkedniük. Sok kaktusz viaszos anyaggal, vagy fehér „szőrzettel” is csökkenti párologtatásának mértékét.

Értékelik a napfürdőt

Az ideális kaktusztalaj nem homok – mondván, a sivatagban is az van –, hanem virágföld, lombföld és durva szemű homok keveréke, esetleg perlittel kiegészítve. Lényeg, hogy jó vízáteresztő képességű legyen, mert a pangó vizet nehezen viselik. A cserép, tartóedény alján mindig legyen kifolyónyílás, hogy a felesleges víz könnyen távozhasson azon keresztül.

A gyakori átültetést nem szeretik, három-négyévente bőven elég átültetni őket, mert nem tartoznak a gyors növekedésű növények közé. Inkább nagyobb edényt válasszunk számukra, mert a kis cserépben a felforrósodás nem kedvez a gyökereknek.

Minimum napi 3-4 órán át célszerű napfürdőzniük, ha lehetőség van rá, akkor május közepétől október végéig tartsuk a kaktuszokat szabadban.

Tűrik, de nem szeretik a szárazságot

A hőingadozást jól bírják, az erős szél és a hosszú esőzések viszont nem tesznek jót ennek a növénycsoportnak. Öntözni elég hetente egyszer, de akkor jól átnedvesítve a talajt, lehetőleg alulról felszívatva a vizet. A kaktuszok nagyon jól tűrik a szárazságot, de ez nem jelenti azt, hogy nem örülnek a rendszeres öntözésnek, így ugyanis jobban fejlődnek. Ám két öntözés között hagyjuk, hogy kiszáradjon a talajuk. Az öntözés gyakorisága mindig a hőmérséklettől függjön. Forró nyári időszakban ne sajnáljuk a vizet tőlük. Májustól júniusig és szeptembertől októberig (ezek a növekedési időszakok) is intenzívebben lehet öntözni, viszont kora tavasszal, késő ősszel csak mérsékelten, télen pedig általában nem kell (kivéve a fiatal egyedeket).

A teleltetés a kritikus pont

A legtöbb kaktusz a teleltetésbe hal bele, és a legtöbb kezdő kaktuszgyűjtőnek a teleltetéskor fellépő nehézségek veszik el a kedvét a folytatástól. Fontos, hogy télen világos helyiségben, 5-15 °C között pihentessük e növényeket. Ne melegebben, mert akkor megnyúlnak a fényhiány miatt. Tehát fontos, hogy télen ne növekedjenek, ezért legyenek hűvösben, ami a dús virágzást is megalapozza. Amennyiben ezt a novembertől márciusig tartó időszakot növekedés nélkül vészelik át – van, hogy kicsit össze is zsugorodnak a jóval kevesebb öntözés miatt –, akkor tavasszal sokkal jobban regenerálódnak.

Nyáron a kinti körülmények a leginkább kedvezőek számukra, télen pedig egy hűvös, világos helyiség, melynek paraméterei nem azonosak az ember számára ideális, 20 °C-nál melegebb szobáéval. Ha ilyen helyre kerülnek télen, a magas hőmérséklet miatt növekedni kezdenek, ám a fényhiány következtében hajtásaik eltorzulnak, megnyúlnak. Így egyrészt nem lesznek esztétikusak, másfelől a betegségekkel szemben is sokkal fogékonyabbá válnak.