Vagyis a csemegekukorica kilogrammjáért a tavalyi 46-50 forint helyett átlagosan 75-öt kínálnak, a zöldborsóért pedig 120-130 helyett akár 190-200 forintot is beígértek. Csakhogy kiderült, hogy a termesztési hajlandóság 20-30 százalékkal csökkent 2022-re. A dolgok hátteréről és mikéntjéről Kis Józsefet, az Agromarketing 95. Kft. alapító-ügyvezető igazgatóját kérdeztük.
Kezdjük a múlt év lezárásával! Tavaly mind a zöldborsó, mind a csemegekukorica vegyes képet mutatott. Előbbi – különösen a kései fajták – rosszul termékenyült a nagy meleg miatt, a növények elrúgták a virágot. Aki öntözött, annál is befülledt a zöldborsó-állomány a hőségtől, így azonnal megjelentek a gombabetegségek. Emiatt tavaly csak 70-75 százalékát adta a zöldborsó a remélt mennyiségnek.
Szinte ugyanez volt a helyzet a csemegekukoricánál, de már a kora tavaszi fagy is kihatott a növények fejlődésére. Aztán a hőségben a virágpor megsült, emiatt léptek fel termékenyülési gondok.
A zöldborsót körülbelül 12 ezer hektáron termesztjük, a csemegekukoricánál pedig 30-35 ezer hektárt emlegetnek, bár 32 ezer hektár az általánosan elfogadott becslés.
Télen fontos lépések történtek mindkét növénynél: látványosan emelkedtek a szerződési árak. Igaz, a termelési költségek minden elképzelhetőt meghaladtak. Gyakran hallani, hogy a csillagos égig emelkedtek.
Februárra kiderült, hogy a zöldborsó és a csemegekukorica termőterülete az átvételi árak javulása ellenére is csökken az idén, és nem várt mértékben. Ennek okai között az elmúlt 2 év eredménytelenségét emlegetik.
Visszaesett a nyereségük, miközben a takarmánykukorica, az őszi búza, a napraforgó és a repce ára, ezáltal a jövedelemtermelő képességük látványosan javult.
Az új helyzetben a csemegekukorica és a zöldborsó semmilyen értelemben nem versenytársa a szántóföldi növényeknek. Mindkét növény termesztése kockázatosabb, drágább és nagyobb felkészültséget igényel, mint a takarmánynövényeké. A felvásárlási árukat körülbelül 50 százalékkal emelték a feldolgozók, ennek ellenére mindkettőnek 20-30 százalékkal csökkenhet az idei vetésterülete. Ez a versenyképességükre vezethető vissza.
A Békéscsabai Konzervgyár mintegy 20 százalékkal növelte a kapacitását, a Kecskeméti Konzervgyár szintén. A nyíregyházi EKO és a Tyukodi Konzervgyár új tulajdonosai szintén növelni szándékoznak a termelésüket. A bajai hűtőház új belga tulajdonosa ugyancsak növeli a feldolgozókapacitást, és a Karcagi Agrosprint Kft. is hamarosan üzembe helyezi új feldolgozóját. Ez alapján zöldborsóra, zöldbabra és csemegekukoricára jókora többletigény mutatkozik.
A felvásárlási ár növekedésébe ezek is közrejátszottak, olyannyira, hogy az addigi konszenzust felrúgták a gyárak: egymásra licitálva ígérgettek felvásárlási árakat. Ezzel azonnal zavart okoztak a piacon. Ilyenkor a termelők kivárnak, arra számítva, hátha tovább emelik a zöldség alapanyag árát. Ezzel az gond, hogy a taktikázásból nem kerül többlettermés és többlethozam a piacra, sőt, mint látható, számottevően csökkent a termelőterület.
A számok nyelvén gondolkodva meglepő dolgok derülnek ki. Ha csemegekukoricából 32 ezer hektárral és 18 tonnás átlagterméssel számolunk, akkor az éves termék-előállítás 550-600 ezer tonna. A zömét, mintegy 90 százalékát exportálják, ami nem újdonság. Zöldborsóból 12 ezer hektárral és 6 tonnás termésátlaggal számolva 70-75 ezer tonnás összhozamot kapunk. Szintén csak 10 százalékát használjuk fel itthon, a többi külföldre megy. A forint-euró árfolyam ráadásul az exportőröknek kedvez, hosszú ideig 1 euró 360-370 forintot ért.
A pandémia szintén érezteti a hatását a nagymagvú zöldségfélék piacán. Először is,
a hűtőházak fagyasztott áruja szinte elveszítette piacképességét, a konzerv vált meghatározó termékké. Ennek oka a HoReCa szektor igényének a változása: a szállodák, éttermek, iskolák és más nagy étkeztetők fagyasztott termékek helyett konzervet vásárolnak.
Előfordult, hogy a már lefagyasztott zöldborsót és csemegekukoricát konzervipari alapanyagként használtak fel. Mindez nem kedvezett az önköltségnek, tovább drágította az amúgy sem olcsó konzervet.
A brexit ugyancsak kedvezőtlen hatással volt, mert Nagy-Britannia nagymagvú zöldségfélék fontos felvevőpiaca volt és maradt. De mióta kilépett az EU-ból, a kereskedelem igencsak bürokratikussá vált az országgal. Nehézzé lett az export adminisztrációja és a kiszállítás feltételei. Egyre több fuvarozó egyszerűen nem vállalja exportcikkek Angliába juttatását, mert a kamionsofőrök nem hajlandók arra a tortúrára, amit manapság jelent az angliai szállítás.
A csemegekukorica emlegetett 75, illetve a zöldborsó 190 forintja átlagárat jelent, és a csemegekukoricánál az augusztusi betakarításúra vonatkozik. Amit később vágnak le, azért többet fizetnek. Külön dotálják az öntözést, van többlettermelési és jól teljesítési felár is. Ha minden feltételnek megfelel egy termelő, akkor a csemegekukorica és a zöldborsó a mai viszonyok között is jövedelmező. Azért arról nem szabad megfeledkezni, hogy az inputanyagok ára minden elképzelést felülmúlóan megnőtt. A csemegekukorica helyzetét gyengíti, hogy a takarmánykukorica értékesítési ára változatlanul jó, és a termelése sokkal egyszerűbb, sokkal kevésbé munkaigényes, mint a nagymagvú zöldségféléké.
A műtrágyák ára 3-4-szeresére drágult, a gépekért, eszközökért már-már aranyárat kell fizetni, és a növényvédő szerekért is olyan árat kérnek, amit egy évvel ezelőtt elképzelni sem tudtunk.
A munkabér költsége a megfizethetőség határát súrolja. Nincs ember, aki a traktorra-kombájnra felülne, amellett horrorfizetést kérnek.
Még vetőmagügyben látszik a legjobbnak a helyzet – de ez csak látszat, mert a csemegekukorica egyetlen szem vetőmagjáért 1,80 forintot kell fizetni. Hektáronként 65-70 ezret vetnek belőle. Ez már korábban megdrágult, most csak 3-5 százalékkal kerül többe, de így is 120-130 ezer forintot tesz ki 1 hektár csemegekukorica-vetőmag.
A növényfajok versenyképességének a vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy a csemegekukoricának jó termőtalajra van szüksége, és elvárás az öntözhetőség. De ilyen helyen a takarmánynövények is sokkal nagyobb árbevételre és nyereségre képesek, mint száraz körülmények között. És bár az öntözhetőség alapkövetelmény, a nagymagvú zöldségfélék 20-30 százalékát mégis öntözés nélkül termeljük. Az utóbbi időben elkezdett nőni az öntözött terület, de igényt tartanak rájuk a különböző vetőmagtermesztők, leginkább a hibridkukoricavetőmag-előállítók.
|
Az Agromarketing 95 Kft. integrátorként meghatározó szerepet tölt be a hazai zöldborsó- és csemegekukorica-termeltetésben. Mindkét növény esetében 10-12 százalék a részesedésük a termőterületből. Integrátorként ők szállítják a vetőmagot, ők takarítanak be, amit a termelő ráér a betakarított termék árából kiegyenlíteni. Egyeztetni kell a vetésidőről, mert manapság 8 vetési szakaszt különböztetünk meg, mindkét növény esetében. Ahol szükség van rá, ott a termelőkkel közösen végzik a növényvédelmet. A csemegekukoricát négy saját kombájnnal takarítják be, mindegyik évi 800-1000 hektár teljesítményre képes. A zöldborsót öt kombájnnal takarítják be. Azok éves teljesítménye 300 hektár, de a klímaváltozás miatt már csak legfeljebb 25-28 napot tudnak dolgozni egy évben. A zöldborsót eddig kilogrammonként 17,20 forintért vágták, most 25 forintra ugrik az ára. A csemegekukoricát az eddigi 3,20 forint helyett 4,50-ért vállalják kilogrammonként. A drágulás elenyésző ahhoz képest, hogy egy-egy kombájnt 50-55 millió forintért tudtak megszerezni, mert már az sem volt éppen olcsó, de ma 280 millió forintot kell fizetni egyetlen kombájnért. Igaz, az új kombájnok teljesítménye két-háromszorosa a régieknek.
Az üzemeket az is új gépek vásárlására kényszeríti, hogy így két-három kombájnos helyett csak egy kell, és arra még van esélyük, hogy találjanak. Az alkatrészköltségek is az egekbe másztak. Tavalyelőtt egy kerékgumi 430 ezer forintba került, tavaly már 950 ezer forintot kellett érte adni, azt pedig még nem tudják, hogy idén hol áll meg a drágulás. Ezzel sincs még vége a költségnövekedésnek. Az üzemanyag ára várhatóan nagyot ugrik még a tenyészidőszakban, és a szakemberek keresetét is a minimálbér-emeléshez kell igazítani. Csakhogy nincs más esély, meg kell vásárolni az új és drága gépeket. Tavaly a zöldborsó majd 10 százaléka összeérett, emiatt alapanyagnak nem tudták betakarítani. Ha idén ez újra előfordul, abból milliárdos kára lesz az ágazatnak. Nem változott a zöldborsó- és a csemegekukorica-szállítás súlykorlátozása és az EKR-rendszer. Bár ez teljesen zárt pálya, és a zöldborsó levágása ugyanúgy 3 órát vesz igénybe, mint a feldolgozóba szállítása, mégis ragaszkodnak az életszerűtlen szabályozáshoz. Ez tovább rontja főleg a csemegekukorica versenyképességét. |
A vegyszerek esetében egyes készítmények betiltása okoz gondot. Egyre újabb hatóanyagokat vonnak ki a forgalomból, gyomirtókat, tetű és gyapottok-bagolylepke elleni szereket egyaránt. Helyettesítő termékekről pedig elvétve vagy egyáltalán nem hallani.
A vetőmag esetében be kell látni, hogy nekünk, termesztőknek a csemegekukorica fontos, de a nemesítőket ez nem nagyon izgatja.
A pandémia az utóbbi két évben elég nagy izgalmat keltett, bár a szállítmányok végül megérkeztek.
Viszont a fajtaválaszték nem felel meg az igényeinknek. Az egyik hibrid nem vírusrezisztens, a másik fogékony a kőüszögre, a harmadiknak gyenge a szára és könnyen megdől. Ami meg jó volna a termelőnek, az nem jó a feldolgozónak: nehéz a csuhéját lefosztani, vagy nem jó a kukoricamag íze, esetleg gyenge a szemkihozatal. Tehát nem létezik olyan hibrid csemegekukoricából, amelyik termelőnek, feldolgozónak és fogyasztónak egyaránt elfogadható.
Amellett a gazdák sokszor alkura kényszerülnek, mert adott hibrid helyett csak helyettesítő fajtát tud szállítani a vetőmag-tulajdonos.
Szinte egyeduralkodóvá váltak a szuperédes hibridek, pedig különböző okok miatt – koraiság, másodvetés stb. – szükség van normál édes hibridekre is; igaz, arányuk nem egészen éri el a 20 százalékot. Szerencse, hogy a szuperédesek termőképessége még másodvetésben is jó – felveszi a versenyt a normál édessel –, és felvásárlási áruk 2 forinttal magasabb. Elsősorban arra kell figyelni, hogy a másodvetésre július 1. előtt sor kerüljön, mert például tavaly nem nagyon érett be, amit csak júliusban tudtak elvetni, és ez gondot okozott a feldolgozóknak. Igaz, a gyárak minden termést megvettek, az utolsó szem csemegekukoricára is szükségük volt.
