A gazdasági kárt a termelő állomány leromlása okozza, ezért döntött Mátyás a mentesítés mellett.
A négygyermekes Mocskonyi család 12 éve vette az első két gödölyét és egy kis bakot. A kecsketartás hobbinak indult, Mátyás akkor még Budapesten dolgozott, Rea pedig otthon babázott. A kecskeállomány folyamatosan nőtt, így 5 éve már mindketten csak ezzel foglalkoznak. Mátyás az állatokkal, Rea pedig az Ezüst kecske sajtműhelyében dolgozik.
Már 10 éve is alpesi jellegű állományuk volt, amelyben fajtaátalakító keresztezéshez folyamatosan fajtatiszta alpesi bakokat használtak. Jelenleg 150 anyával dolgoznak, évente egyszer, január végén, február elején elletnek. Az állatokat félintenzív módon tartják istállóban és kifutóban, a vegetációs időszakban legelőkiegészítéssel. Az alaptakarmány jó minőségű lucernaszéna, melyet a fejési időszakban árpából, kukoricából és tápból álló abrakkal egészítenek ki. A legelőt intenzíven, öntözéssel és szerves trágyázással művelik. Ilyen tartás mellett a vegyes állományuk átlagosan 6-700 liter tej termelésére volt képes. A gyorsabb genetikai és termelési előrelépés reményében a törzskönyves nőivar vásárlása mellett döntöttek, ami magával hozta a törzstenyésztőség lehetőségét is.
Megdöbbenésünkre a szerológiai vizsgálat eredménye 90% fölötti pozitivitást hozott. A kezdeti tapogatózások idején végigolvastam a publikált szakirodalmat, merítettem a külföldi mentesítési kísérletekből és protokollokból. Bár a magyarországi jogszabályi környezet már rendelkezésre áll, sajtos nyirokcsomóval és CAE vírussal fertőzött állományból továbbtartásra állat nem értékesíthető, de a honi mentesítési protokoll még kidolgozásra vár. Ezért volt nagy segítség a Dr. Kukovics Sándorral folytatott beszélgetés, aki sok gyakorlati tanáccsal látott el a mentesítés mikéntjét illetően – köszönet érte. Felvettük a kapcsolatot a Nébih ÁDI virológiai laboratórium vezetőjével, Dr. Malik Péterrel, aki a vizsgálatok elvégzésén túl szakmai tanácsokkal is segítette a mentesítést. A nyitottsága a problémánkra, kifejezetten pozitív, motiváló munkakapcsolat alakult ki közöttünk.
A vírus egy átlagos tartampasztőrözés (65 °C, 30 perc) során elpusztul, így a tejet a gidáknak már biztonsággal adhatták. A pozitív és a negatív anyákat elkülönítették a másodlagos (egyéb testnedvekkel történő) fertőzés veszélye miatt. A szemléltetés kedvéért a tavalyi külön tartott csoportjaik:
- negatív alpesi törzsanyák
- negatív alpesi törzsgödölyék (saját és vásárolt)
- negatív árutermelő gödölyék (A pozitív anyák kicsinyei, akik a születésük pillanatától elkülönítve, mesterségesen, pasztőrözött tejjel és tápszerrel, mentes státuszban nevelkedtek.)
- negatív bakok
- pozitív árutermelő anyák (A gazdaságos működés miatt egy évig még rászorultak a tejtermelésükre. A szezon végén, decemberben tudták őket kiselejtezni.)
– A tapasztalat birtokában most már a tenyészállat-vásárlásaink során nagy hangsúlyt fektetünk a magas genetikai érték beszerzésén túl a megfelelő állategészségügyi státuszra is. A tavalyi évben Amberger József, Hege Ferenc és Hertlik Máté tenyésztőtársaktól szereztünk be gödölyéket, mindannyian állományszintű negatív szerológiai eredménnyel rendelkeztek. Rajtuk kívül Ausztriából tudtunk biztonságosan kiemelkedően jó konstitúciójú gödölyéket és anyákat vásárolni.
Tavaly 4 alkalommal végeztettünk körszerológiát, vélhetően idén is hasonló darabszámú szűrés lesz. Reméljük, a későbbiekben a vizsgálatok gyakorisága csökkenthető lesz. A vizsgálatok elvégzése során nagy segítségünkre van az úgynevezett 148-as támogatás [148/2007. (XII. 8.) FVM-rendelet az egyes állatbetegségek megelőzésével, illetve leküzdésével kapcsolatos támogatások igénylésének és kifizetésének rendjéről – a szerk.]. Nagyon fontosnak tartjuk a vizsgálatokat, mert úgy gondoljuk, ez az egyetlen módja a betegség időbeni felismerésének. A betegség vélhetően bakvásárlással került hozzánk, és úgy jutottunk el a 90%-os fertőzöttségig 2-3 év alatt, hogy a tünetek még alig-alig jelentkeztek. A további két év során a tünetes állatok száma egyre drasztikusabb mértékben nőtt. A decemberi selejtezéskor az állatok 50%-a tünetes volt. Mi kétféle tünettel találkoztunk a legtöbb esetben: kemény tőgyes tőgygyulladással egy vagy mindkét tőgyfélen, a laktáció bármely szakában.
Mivel a betegség élethosszig tartó fertőzöttséget jelent, a selejtezés az egyetlen mentesítési lehetőség. Sok kiadástól és bosszúságtól óvtuk volna meg magunkat, ha a kezdeti időszaktól kezdve az élőállat-vásárlások során gondosabban járunk el, és legalább a vásárolt állat mellett megköveteltük volna, a negatív vérvizsgálati eredményeket. Mind fizikailag, mind lelkileg igen megterhelő időszakon vagyunk túl, reméljük a jövőben gondossággal és nagyobb szakmai felkészültséggel tudjuk megőrizni állataink egészségét.
|
A kecskék CAE és a juhok maedi és visna betegségét rokon vírusok, összefoglaló nevükön a kiskérődzők lentivírusai okozzák, amelyek a retrovírusok közé tartoznak. Erről beszélt lapunknak dr. Malik Péter, a Nébih ÁDI laboratórium vezetője. Ezek a vírusok a fertőződés után be tudnak épülni a gazdaszervezet sejtjeinek örökítőanyagába. Ez az állatokban élethosszig tartó fertőzést jelent még akkor is, ha az állat ellenanyagot termel ellene, illetve a betegség tünetei sem feltétlenül jelennek meg az összes állatban. A tünetek a fertőzés után általában hosszú idővel (2-3 év) jelentkeznek, az állat azonban a tünetek előtt már szeropozitív lehet.
A vírus a fertőzés után eljuthat az ízületekbe, a tőgybe (a tejben is megjelenik), illetve fiatal állatoknál okozhat idegrendszeri tüneteket, de alapvetően ízületi és tőgygyulladást okoz. Elsősorban ezek a tünetek azok, amik egy állományban gazdasági veszteséggel járnak. A fertőzés elsősorban két úton terjed: a tejjel, illetve a fertőzött állattal való érintkezéssel. Fontos tudni, hogy mivel közeli rokonságba tartozó vírusokról van szó, az együtt tartott juhok és kecskék keresztbe fertőzhetik egymást, így a juhok is fertőződhetnek CAE-val, illetve a kecskék is maedi/visna vírussal. A vírus emberre nem veszélyes, és a kecske-, illetve juhtej hőkezelésével elpusztul. A mentesítés a tenyészállatokra vonatkozó jogszabályi kötelezettség mellett alapvetően a gazdálkodó gazdasági döntése. Egyrészt a mentesítéssel javíthat az állomány gazdasági mutatóin, másrészt az export során sok ország elvárja az állatok CAE- vagy maedi/visna mentességét. A szerológiai vizsgálat támogatott, és bár a mentesítés hosszadalmas, a fertőzött állatok kivágása miatt pedig drága is lehet, de hosszabb távon a gazdasági előnyök okán megéri belevágni.
A mentesítés általában évekig tart, egy nagyobb állományban 4-5 évig is elhúzódhat, és sok munkát igényel. Az állomány nagyságától függően többféle módszert is lehet alkalmazni, ez alapulhat a pozitív állatok és utódaik elkülönítésén, a pozitív állatok kivágásán, illetve ezzel együtt az újszülött állatok etetéséhez használt tej hőkezelésén – a folyamat a gazdálkodó, az állatorvos és a diagnosztikai intézet szoros együttműködését igényli. A termelőnek nagyon komoly döntéseket kell egy mentesítési folyamatban meghoznia, hiszen előfordul, hogy akár külföldről vásárolt tenyészállatot is le kell vágnia. A betegség diagnosztikája elsősorban a vírus elleni ellenanyagok kimutatásán alapul. Ehhez nem elég csak az állomány egy részét megvizsgáltatni, ugyanis az élethosszig tartó fertőzés miatt lesznek olyan egyedek is, amik nem mutatnak ugyan tüneteket, de hordozzák a vírust. Ha az állományban minden fél évnél idősebb állat rendszeresen (félévente-évente) átesik egy ellenanyag-kimutató (ELISA) vizsgálaton, akkor ezeket az állatokat is el lehet távolítani.
Épp ezért mindenkinek azt javaslom, hogy tenyészállatot csak bizonyítottan mentes állományból vásároljon (a mentesség csak a tenyészállatexport esetében kötelező), a sajátjában pedig számolja ki, vajon évente mennyit veszít az állományromlás miatt. |
