Ebben a részben levonjuk a következtetéseket és megnézzük, hogy mit tehetünk a jövőben.
Bár ez a cikksorozat főleg méhészeknek szól, de laikusok számára is érdekes és fontos lehet, hiszen ők is tudnak tenni a méhpusztulások ellen: például azzal, hogy tudatosan helyi méhésztől vásárolnak mézet.
És most lássuk a méhészeknek milyen lehetőségeik vannak.
Az, hogy nem mutatható ki, legalábbis egy ilyen kisléptékű felmérés alapján, egyértelmű összefüggés a téli veszteségek, az atkaírtás, a betelelő élelem, illetve a virágpor minősége és mennyisége között (vagy csak egyes esetekben, de statisztikailag nem!), arra utalhat, hogy
olyan oknak vagy okcsoportnak is közre kell játszania a 2021-2022-es téli méhpusztulásban, melyet ez a felmérés nem vett, vagy nem tudott figyelembe venni.
A méhészkedés a mezőgazdaság és állattenyésztés ágazatain belül talán a legkockázatosabb ágazat. Komplex rendszerek: a természet, a mezőgazdasági környezet, változó társadalmi, gazdasági, technológiai és klimatikus viszonyok nem várt hatásainak, ezek sokszor szinergikus következményeinek van erőteljesen kitéve, A háziméh (Apis melifera), mint faj az évmilliók során a váratlan káros hatásokat megtanulta túlélni, még akkor is, ha egy adott méhpopuláció nagyobbik részére nézve a „védelmi stratégia” pusztulással jár (lásd cikkünket Seeley professzor megfigyelését arról, hogy a méhek a vadonban hogyan győzik le a varroát: Született túlélők: háziméhek a vadonban .
És mégis mi az, amit tehetünk?
“Csak” annyit, hogy még jobban odafigyelünk arra, ami gondot jelent és ami ebből a felmérésből is kiderül:
1. Fokozatosan és jobban oda kell figyelni arra, hogy
jutnak-e kellő mennyiségű és minőségű virágporhoz/pótláshoz a méhek, főleg abban a periódusban amikor a dajka méhek már azt a fiasítást táplálják, melyből a télbe induló méhek kelnek ki,
vagyis július végén, augusztus elején, közepén. Egyes vélemények szerint azonban már a nyár közepén szükséges dajka méhek megfelelő fejlődését is segíteni kell megfelelő virágporral/pótlással, hogy azok jó minőségű pempőt tudjanak termelni a kikelő, télbe induló generáció számára.
2. De ugyanilyen fontos a jó minőségű, mézharmatmentes telelő élelem, az időben történő beetetés.
3. Az atkairtás: jól átgondolt legyen, a télbe induló méhekre kímélően hasson, de az atkát minimalizálja az év során. Semmiképp ne használjunk illegális vagy bizonytalan szereket!
5. Az egyik olyan ok vagy okcsoport, melyet ez a felmérés nem tudott figyelembe venni a mezőgazdaságban használt vegyszerek kumulatív vagy szinergikus hatása, vagy olyan vegyszerek jelenlétének a kimutatása, melyek korábban már tiltásra kerültek.
Ezek felderítése, kimutatása a méhészek és a méhek szempontjából különösen fontos lenne, bár nem teljesen világos, hogy mit lehet tenni egy globális lobbival vagy az emberi gyarlósággal szemben.
Amit viszont vegyszer témában tehetünk:
a. A mérgezéseket jelentjük, kivizsgáltatjuk;
b. Kritikus időszakokban megoldjuk a belső itatást, hogy ne külső, esetleg vegyszerrel szennyezett vízforrásból igyanak a méheink..
c. Mi magunk csak szakszerűen és indokolt esetben alkalmazunk szintetikus vegyszereket a méhészetünkben.
Annak, akit veszteség ért, kívánom, hogy állományát újra szintre tudja hozni, továbbá mézben bővelkedő szezont és a befektetett munkához méltó felvásárlási árakat kívánok mindenkinek!
Méhésztársi üdvözlettel!
A cikksorozat korábbi részeit itt olvashatja:
1. A téli méhpusztulás mértéke
Ajánljuk még:
Nem csak a magas neonikotinoid dózisnak kitett méhek pusztulnak el korábban
