0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Egzotikus díszgalambok – Egyre többen tenyésztenek

Az egzotikus díszgalambokat napjainkban egyre többen kedvelik és tenyésztik, mégis egy viszonylag ritka csoportot alkotnak a hazai díszmadár-tenyésztésben. A galambászok látóköréből annyiban kiesnek, hogy míg a dísz- és haszongalambok teljesen domesztikált állatok az ember által létrehozott, kitenyésztett számtalan fajtával, addig az egzotikus díszgalambok vadon élő fajok, tehát alig háziasított madarak.

Egy-két faj háziasítása már olyan szint­re eljutott, hogy néhány te­nyésztő által létrehozott színváltozattal ren­del­kezik, de a többségük nem ilyen. Rit­ka­sá­guk abból is ered, hogy a díszmadarak közül is az igényesebbek közé tartoznak. Egy kiállításon az egzotikus galambok bírálata is nagyon sok szempont szerint történik: szín, rajzolat, tartás, méret, alak, tollazat, kondíció és összbenyomás.

A kistestű díszgalambok közül a gyémántgalamb a legismertebb, több színváltozattal rendelkezik, emellett a zebragalamb ajánlható kezdőknek is az egyszerű tartása miatt.

A többinél a bonyodalmakat a ma­gasabb hőmérsékletigény okozza, de a ta­kar­mányozásukra is jobban oda kell figyelni.

Annak ellenére, hogy ezek nem nagy testű madarak, költésükhöz viszonylag nagy helyre van szükségük, ideális esetben egy légköbmétert kell számítani páronként. Ha ekkora terük van, akkor társas röpdében is tarthatók, kivéve a Peru galambot, mely agresszív tud lenni.

Fészkük egyszerűen összerakott – nem nagy építőművészek. Éppen ezért vas­ta­­gabb és tüskés gallyak még vé­let­lenül se kerüljenek be a madarakhoz, mert ha ezeket is beépítik a fészekbe, abból to­jás­törés lesz! Gipsz vagy egyszer hasz­ná­latos papír alapanyagú fészektányért vásá­rol­hatunk számukra, de a vesszőből font a legtermészetesebb – látvány terén is. Ezt mindig fertőtlenítsük a fiókák kirepülése után! Ebbe vékony szálú füvekből álló szénát tegyünk, amit a madarak éppen csak megigazítanak, mondta el lapunknak Tóth Sándor, akinek budapesti madárkertjében számos egzotikus galamb is él.

Magkeverékük 4-6 féle magból álljon, a nagyobb szeműeket roppantva kínáljuk. A lágyeleség esetükben reszelt répa, zeller, esetleg összeaprított zöldtakarmánnyal vagy csírákkal.

Valamelyik ásványi anyagból mindig legyen előttük, akár gritt, akár szépia. Télen ezt ritkábban is elég adni, de a fiókanevelés idején rendszeresen.

Lágyeleségből mindig csak kis ada­go­kat kapjanak a madarak, amit rövid idő alatt elfogyasztanak. Másnapra ne ma­rad­jon ebből, ne penészedjen meg a tál­ban, különben bélgyulladást okozhat! Meg­felelő körülmények között könnyedén egész­ségesen, jó kondícióban tarthatók ezek az állatok, a bélrendszeri problémákra, gyulladásra azonban fogékonyak, amit jobb megelőzni (friss takarmány, víz, jó kon­díció), de ezek a betegségek többnyire gyógyszerekkel kezelhetők. A beteg ma­da­rak gubbasztanak, tollazatuk borzolt, nem nagyon mozognak, és pár nap alatt kézzel érezhető súlyvesztést szenvednek, említette Tóth Sándor.

A gyémántgerle (sok helyen gyémánt­ga­lamb­ként szerepel, és latin neve sem egy­séges a szakirodalomban: Geopilia, vagy Stictopeleia cuenata) talán az egyik leg­is­mer­tebb egzotikus galamb hazánkban, sokszor még díszállat-kereskedésekben is kapható. E fajnak Ausztrália és Indonézia az őshazája. Hosszuk 20 cm körüli, tömegük mindössze 23-33 g. A vad típus szürke színű, szárnyain apró pettyekkel. A szem­gyű­rűk színe és vastagsága a madár korára és nemére utal: a hímek szemgyűrűje vastagabb, mint a tojóké, bár ez a korral változhat, így szemgyűrű alapján egy idő­sebb tojó és egy ivarérett, de fiatalabb hím megkülönböztetése már nem olyan egy­szerű. A hímek teste rendszerint hosszabb, mint a tojóké. A tojásrakás, költés bein­dí­tá­sához érdemes állati fehérjét is adni számukra. Az apró szemű grittek adagolása mellett több tenyésztő is javasolja, hogy az apró magvas keveréket néha egészítsük ki mákkal.

Sok szép színváltozata ismert, amellett hogy a vad alapszín is nagyon lát­ványos. Találkozhatunk a tenyésztőknél többek között ezüst, brillant, kék tarka, fehér, sárga tarka, zsemlesárga válto­za­tokkal.

A kistestű egzotikus galambok közül ez az egyik legszelídebb, viszonylag könnyen szaporítható, akár 3-4 párat is költ egy évben. Költési időszakban cél­sze­rű páronként külön tartani, különben összetojnak, egy fészekbe több pár tojik. Vannak, akik télen is kinti röpdében tartják, de jobban érzik magukat 16 fok feletti hőmérsékleten. Nagyobb kalitkában is tart­ható, egy pár részére legalább negyed lég­köbméternyi térrel számoljunk – mond­ta Tóth Sándor.

A verébgalamb (Columbina passerina) a legkisebb galamb, ami az USA déli-, illetve Dél-Amerika északi részéről, Közép-Amerikából és a Karib-térségből származik. A neve onnan ered, hogy nem lép, hanem ugrál, mint a veréb. Jámbor állat, de nagyon fürge, nehezen fogható meg. 2-3 párat költ egy évben. Kicsi fészket tegyünk be neki, akkorát, amiben épphogy meg tud fordulni!

A zebragalamb (Geopelia striata) Délkelet-Ázsiában és Ausztráliában él, a köl­tési időszakban párban, egyébként csa­patokban. Nagy területi elterjedésének köszönhetően néhány alfaja is kialakult, melyek színben és mintázatban kissé eltérnek egymástól. A 20-22 centiméteres madár homloka, tarkója szürke, a test nagy része pikkelyes és csíkozott mintázatú, innen kapta a nevét is. A hímek kissé na­gyobb termetűek, mint a tojók. Tágas röpdei elhelyezést igényelnek, mert ije­dős madarak. Télen is legalább 12 °C-os hőmér­sékletet igényelnek.

Élőhelyén magvakkal, rovarokkal, ki­sebb puhatestűekkel táplálkozik, így főleg apró magvakból álló eleséget adjunk neki: kölesek, fénymag, muhar, repce, illet­ve a nagyobb szemű magokat törten kap­hat­ja.

Fiókaneveléskor jó kiegészítés a csí­ráz­tatott mag, emellett kapjon szépiát, grit­tet, megelőzendő a tojásrakási prob­lé­má­kat. Kotlása 13-14 napig tart, és a fiókák már kéthetes korukban kirepülnek, egy hóna­posan már önállóan táplálkoznak.

Inkább röpdében tartsuk ezt a meleg égövi madarat! Arizonában sok példányát látta Tóth Sándor bokrokban fészkelni, életmódja a nálunk élő fekete rigóéhoz hasonlít leginkább, az ember közelségében él ott is. Egy évben két párat költ ez a jellegzetesen szép hangú madár.

A fokföldi gerle (Streptopelia capicola) a legigényesebb a kistestű egzotikus galambok közül, kezdő tenyésztőknek ke­vésbé ajánlott. Helyre, hőmérsékletre, táp­lá­lékra is érzékeny, és igyekszik eltá­vo­lodni az embertől, félénk madár. Ennek is szép hangja van.

Az ékszergalambocska (Claravis pre­tiosa) az egyik legjellegzetesebb színű, de nehezen szaporítható, évezte 2 párat nevel fel megfelelő tartási körülmények között. Itt a hím és a tojó könnyen meg­kü­lönböztethető eltérő színezetüknek köszönhetően.

A tamburin galamb vagy fehér hasú erdei gerle (Turtur tympanistria) Afrikában él, a Szaharától délre, általában folyók köze­lében. Élénk, gyors madár nagy moz­gás­igénnyel, így nagyméretű röpde szük­séges számára. Ebben az esetben tartható más, nem agresszív madarakkal társas röp­dé­ben. Napos, meleg tartási helyet kíván, ahol a hőmérséklet télen sem megy 10-15 °C alá. A sikeres költés feltétele, hogy biztonságban érezzék magukat, a zava­rás, lehűlés megakadályozhatja a köl­tést. Etetése kapcsán rendhagyó, hogy más galambfélékkel ellentétben, sokkal nagyobb arányban igényel olajos magvakat a többi aprómag mellett: mák, repce, len, kender. Tört napraforgóval is egészítsük ki a keverékét! Szívesen fogyasztja a lágy­ele­ségeket, hangyatojást, lisztkukacot, al­mát, málnát, banánt, ribizlit, sőt az érett bod­za­bogyót is. Igazi ínyencek, de ne fe­led­kezzünk meg a kalcium és D-vita­min pótlásáról! 13-14 napig kotlanak a tojásokon, a fiókák gyorsan fejlődnek a kikelésük után.

Érdekes hangja van, ezért kapta egy hangszerről a nevét. Viszonylag szelíd faj, ennek ellenére nem ajánlatos más fajokkal együtt tartani, mert olyan fészekbe is tojást rak, amely már foglalt.

A fahéjszínű galambocska (Columbina talpacoti) az egyik legritkább egzotikus galamb hazánkban, bár nem nehéz tartani. Szelíd állatok, társas röpdében is tarthatók.

Forrás: Kistermelők Lapja