Kopasz, csóré, nyuszka
Ha az erdélyi kopasznyakú fajták viszonylagos népszerűtlenségének okait kutatjuk, érdekes megállapításra juthatunk. Hiába a megannyi pozitív tulajdonság, az alacsony állománylétszámnak jórészt szubjektív okai vannak.
Az is igaz lehet persze, hogy az esztétikai döntés mögött részben gazdasági megfontolások állhatnak. Ennek egyik oka, hogy az erdélyi kopasznyakúak kevésbé háziasítottak, mint a fedett nyakú fajták, így a tojás- és hústermelésük általában kisebb. Ezt azonban vastagon ellensúlyozza gyorsabb tollasodásuk, jobb ellenálló képességük, ösztönös viselkedésük és nem utolsósorban termékeik kiváló minősége. És éppen ez utóbbi tulajdonságokat lenne érdemes kihasználni, mert ezek teszik ideális fajtává a hagyományos háztáji vegyes gazdaságokban.
Fajtastandard
- Kakas: 2,50–3,00 kg
- Tojó: 2,00–2,30 kg
- Fej: középnagy, gömbölyded
- Csőr: középhosszú, vastag, mérsékelten ívelt
- Szem: nagy, tüzes
- Taraj: középnagy, egyszerű, aprón csipkézett
- Arc: tollatlan
- Füllebeny: kicsiny, kerekded
- Áll-lebeny: középhosszú, tojásdad, lelógó
- Nyak: tollatlan, hosszú, izmos, kissé hátrahajló
- Törzs: izmos, tojásdad, a kiálló vérvörös begytől a hason a kloákáig végig tollatlan
- Mell: széles, igen húsos
- Hát: széles
- Nyereg: kissé emelkedő
- Szárny: hosszú, majdnem vízszintes tartású
- Farok: hátrafelé hajló, dús tollazatú
- Láb: izmos, hosszú comb, tollatlan, finom csontú, erős, négyujjú láb
- Tollazat: szorosan fedő
Gyep helyett baromfiudvart!
„Az nagyon-nagyon nincsen rendben, hogy falun felülnek a buszra, bemennek a nagyáruházba, és leveszik a polcról a tojást. Miért nincs otthon tíz tyúk? Hát azért, mert meggyőzték őket, hogy az drága, nem éri meg, sokat kell vele bajlódni, egyszerűbb, ha megveszik…
Ennek lesz vége, mert felértékelődik az élelmiszer, a saját élelmiszer-ellátás” – így fogalmazott Dr. Nagy István agrárminiszter egy nemrég elhangzott rádióinterjúban. Ha ez így lesz – és miért kételkednénk ebben –, akkor az erdélyi kopasznyakúak ideális alanyai lehetnének a baromfiudvarok benépesítésének. Dr. Szalay István mindehhez hozzátette:
