Régi magyar tyúkfajtáinknak két nagyobb csoportja van. Az egyik a magyar tyúkféléké, amelyek a mai Magyarország területén, az itt őshonos parlagi tyúkból alakultak ki, míg a másik az erdélyi kopasznyakú fajtaköré, amelyeknek ősei török közvetítéssel kerültek Kis-Ázsiából Erdélybe, illetve részben szerb és bosnyák területekre.
Előnyére írták gyors növekedése és jó tojástermelése mellett azt, hogy más fajtákhoz viszonyítva jó téli tojó, illetve viszonylag nagy testű, húsának minősége pedig kiváló. Gödöllőn az 1950-es évektől sárga, kendermagos és fehér színben tenyésztették. Mára a sárga változat nem fellelhető, kialakult ugyanakkor a fekete, amely – a fehér és a kendermagos mellett – önálló fajtaként lett elismerve. Tenyésztőszervezete a Magyar Haszonállat-génmegőrző Egyesület.
Az erdélyi kopasznyakú tyúk fajtamentése, génmentése
Dr. Szalay István, a tenyésztőszervezet társelnöke szerint hiába a szép múlt és a jól hangzó termelési paraméterek, a 2000-es évek környékén a fajta a kihalás szélén volt, vagyis – hogy hivatalosabban fogalmazzunk – az erdélyi kopasznyakú tyúk a kritikusan veszélyeztetett fajták közé tartozott. A Magyar Haszonállat-génmegőrző Egyesület – a hatályos jogszabálytól némileg eltérően – azt a fajtát sorolja ebbe a kategóriába, amelyet 10-nél kevesebb tenyészetben tartanak fenn, és az összes tenyészállatlétszám nem éri el az ezret.
A tenyésztésszervezési munkának és a génmegőrzési támogatásoknak köszönhető 2020-ra a fajták kikerültek e gyászos helyzetből, jelenlegi regisztrált elit létszámaik és tenyészetszámaik fajtánként a következők: 1611 fekete erdélyi kopasznyakú tyúk 11 tenyészetben; 2167 kendermagos erdélyi kopasznyakú tyúk 18 tenyészetben és 1415 fehér erdélyi kopasznyakú tyúk 11 tenyészetben. A korábbi, eredeti tenyészetek ma is léteznek, dr. Szabolcs István gazdasága a Nógrád megyei Dejtáron, illetve az egykori Kisállattenyésztési Kutatóintézet és jogutódjai Gödöllőn mindhárom erdélyi kopasznyakú tyúkfajtát tenyésztik, míg a kendermagos erdélyi kopasznyakú tyúk eredeti meghatározó tenyészete az egykori hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Főiskola jogutód intézményei kezelésében található. Az imponálónak ható számok azonban közelében sincsenek a magyar tyúkfajták létszámadataihoz képest, ennek pedig sajátságos okai vannak.
