A tyúkfélék régen nem hiányozhattak a falusi portákról, az alapvető tojás- és húsellátást biztosították a családnak, télen gyomtalanították és trágyázták a kertet – ez ad reményt arra, hogy hamarosan újra reneszánszát éli a háztáji baromfitartás.
A génmegőrzés nem fajtamúzeum
Amikor őshonos állatfajtáink megőrzése mellett érvelünk, sokszor elhangzik, hogy ezekre a fajtákra szüksége lehet majd a nemesítésnek, ha úgy alakulnak a gazdasági, vagy a környezeti feltételek. Nos, az erdélyi kopasznyakúnak két olyan tulajdonsága is van, amelyek révén „hirtelen” értékessé vált. Az egyik éppen a kopaszsága, a másik pedig a jól honosodó képessége. Utóbbira egy vietnami–magyar kutatási program közepette figyeltek fel az egykori Kisállattenyésztési Kutatóintézet munkatársai. A 2000-es évektől ugyanis több közös vietnami–magyar kutatási program keretében vizsgálták többek között a magyar és az erdélyi tyúkfajták adaptációs képességét szubtrópusi és trópusi körülmények között. Minden fajta kiválóan termelt és szaporodott az új környezetben, a tyúkok általában lényegesen több, azonban apróbb tojásokat termeltek a trópuson. Ezek a fajták máig jelen vannak, elsősorban a vietnami kis- és háztáji gazdaságokban.
Melegedő klímánkon pedig ezt a tulajdonságát érdemes kihasználni. (Megjegyzendő, hogy a világ nagy baromfinemesítő cégei már használnak más kopasznyakú fajtákat az új hőtűrő fajták, illetve hibridek előállításához.)
Egyedül nem megy, segíteni kell az erdélyi kopasznyakú tyúk népszerűsítését
Az előbb leírtak alapján az erdélyi kopasznyakú fajtára szép jövő várhat. A jelen igazsága azonban az, hogy a fajtát a Magyar Haszonállat-génmegőrző Egyesület tenyésztésszervező munkája tartja fenn. Amíg van megfelelő kormányzati szándék, illetve lesznek fajtafenntartó programot támogató jogszabályok, addig a tenyésztőszervezet a tenyésztési hátteret a jelenlegi elit állományok további felszaporításával biztosítani tudja. Azt azonban itt is le kell szögezni, hogy bármilyen nemesítési eljárás, termelési célból végzett szelekció a fajtákban megőrzött eredeti gének egy részének elvesztésével jár. Ezért a hazai génmegőrzés, azaz a régi fajták eredeti génállományának lehető legteljesebb körű védelme csak úgy válhat biztonságossá, ha a nemzeti támogatással működő, állami tulajdonként fenntartott in vivo génbanki nukleusz állományok rendszere fennmarad. Mindemellett persze több tenyésztő, több állomány, nagyobb létszám kellene.
Ez is érdekelheti:
