Back to top

Hollandiától Mezőmadarasig - Az egész több, mint a részek összege

Nincs általánosan érvényes vidékfejlesztés. Minél közelebbről szemléljük az adott térséget, annál inkább látható, hogy egyedi problémák megoldására van szükség. Az emberre és a közösségre kell fókuszálni. Erről és nemzetközi tapasztalatairól is beszélt az MMG Direkt adásában dr. Goda Pál agrárközgazdász, vidékfejlesztési kutató, a Széchenyi István Egyetem oktatója és az Agrárközgazdasági Intézet ügyvezető igazgatója.

Hollandiától Mezőmadarasig | Dr. Goda Pál, Agrárközgazdasági Intézet | MMG-Direkt

Az Intézet vezetőjeként a szakpolitika és a piac hiteles tájékoztatásáért felel, emellett a jövő vidékfejlesztési szakembereinek képzésében is részt vállal. Amit átad számukra, az jelentős részben személyes tapasztalatain alapul.

Részben Hollandiában diplomázott, ahol sokat tanult az ottani szemléletmódból. A hollandok ugyanis nagyon tudatosan bánnak a terekkel. „Creating nature”, azaz létrehozzák és alakítják a természetet és kiválóan hasznosítják azt. Nagy hangsúlyt fektetnek a tudásátadásra is.

A ’70-es években az általuk létrehozott népfőiskola eredetileg a gazdák képzésére, a versenyképességük növelésére fókuszált. Idővel azonban kelet-európai és délkelet-ázsiai agrárhallgatókat is fogadtak.

Vidékfejlesztési módszereik a kollektív problémamegoldásra, az érintettek teljes körű bevonására épülnek. Ahogy az igazgató úr fogalmazott: „Itthon is nagyon hasznos lehetne, ha nem egy irányból, hanem közösen, együttműködésben igyekeznénk megoldani a vidékfejlesztési feladatokat.”

Egyetemistaként egy vidékelemzési programban is részt vett, amely valós problémára, egy tervbe vett repülőtérfejlesztésre irányult. A hallgatók feladata volt, hogy az érintett gazdálkodókat, önkormányzati és civil képviselőket bevonva, kerekasztal-beszélgetések során képviseljék és ütköztessék a különböző álláspontokat. Végezetül pedig közösen fogalmazzanak meg egy működőképes egyezséget. Egy, a dabasi térségben készülő fejlesztési stratégia érdekében hasonló feladatot jelölt ki egyetemi hallgatói részére, melynek eredménye meggyőzte a helyi szereplőket is. A kollektív döntéshozás lassabb folyamat, de – ahogy Goda Pál is rámutatott –, sokkal tudatosabb beavatkozásokat tesz lehetővé.

Hollandia előtt Indiában ismerkedett működő vidékfejlesztési gyakorlatokkal. Egy nemzetközi közgazdász diákszervezetnek köszönhetően, három és fél hónapot töltött az ország déli részén, Bangalortól 150 kilométerre, Velorban, ahol az ötvenes években hatalmas mangóültetvényt hozott létre az egyház.

Az öntözővíz biztosítása érdekében kivágták a fákat a környező területeken és hatalmas ciszternákat építettek, aminek azonban az lett a következménye, hogy erodálódott és elsivatagosodott a talaj.

Dr. Goda Pál is részt vett a 250 hektáros gyümölcsös újra telepítésének tervezésében. Monokultúra helyett többféle, jól értékesíthető olajnövényre, valamint - talajtakaróként - lucernára alapozták a művelést. Az utóbbi választásakor lényeges szerepet játszott, hogy megköti a nitrogént, valamint takarmányt biztosít a területen tartott szarvasmarhaállománynak. Mivel az olajnövényekből előállított bioüzemanyag kiváltotta a szárított tehéntrágya elégetését, az visszakerült a földekre, fenntarthatóbbá téve a talajgazdálkodást. A modell bevált, és az ültetvény azóta is él, bevételt biztosítva a térségben élőknek.

Hasonlóan sikeres volt az a komplex terület-, közösség- és vidékfejlesztési, kertépítési, finanszírozási program is, aminek a kidolgozásában Dél-Afrikában vett részt. Megérkezésekor megkérdezte tőle a mentora, egy idős pszichológus, hogy mit tart a legfontosabb tanulnivalójának. Azt válaszolta, szeretné rendszerben látni a vidékfejlesztést. Ezt követően, a mentora tanácsára, olvasta el a magyar származású biológus, Karl Ludwig von Bertalanffy általános rendszerelméletét. Ez az 1953-ban megjelent tanulmány a későbbi munkái során is sokat segített a rendszerszemléletű gondolkodásban. „Az egész több, mint a részek összege. Nem elég összepakolni, össze kell hangolni a részeket” – mutatott rá a vidékfejlesztési szakember.

A dél-afrikai program célja az volt, hogy ha teljes megélhetést nem is, de kivezető ösvényt mutasson a helyi, mintegy 600 ezres fekete közösségnek a segélyek és a nyomor világából.

Ennek érdekében létrehoztak egy mintakertet, hogy megtanítsák a résztvevőknek, hogyan kell összegyűjteni az esővizet, hogyan kell egy egyszerű csöpögtető öntözőrendszert építeni. Sok nehéz sorsú embert vontak be a programba, de fontosnak tartották, hogy fizessenek a részvételért, ezáltal is érdekeltté téve őket az eredményességben. Találtak banki alapot, amely mikrohiteleket biztosított, melyeknek a törlesztését csak a termelési ciklus végén kellett megkezdeni. Több ezer embert tanítottak meg a kerten keresztül tervezni, gazdálkodni, pénzzel bánni, felelősen teljesíteni, ennek köszönhetően 90 százalékuk két éven belül visszafizethette hitelét.

A tanulságos világjárás fontos állomása volt az erdélyi Mezőmadaras is, ahová egyetemi professzorát kísérte el fényképezni, „állványt fogni”. Az ottani színmagyar közösséget már évek óta támogatták a gödöllői egyetem szakemberei. Bár a jószándék vezette őket, hosszabb távon problémákat is okoztak, amely Goda Pál szerint egyéb agrárfejlesztések esetében is gyakran előfordul, ha nem a helyi együttműködésen és igényeken alapul a fejlesztés. A Székely Mezőségben több száz éve legeltetéses állattenyésztés folyik. Az alacsony tejhozamok orvoslására a gödöllői kutatók javaslatára más típusú takarmányozással, silóval, illetve szenázzsal igyekeztek segíteni. Ennek hatására a gazdálkodók feltörték a nadrágszíjparcellákon az ősgyepet, és ezekben a csíkokban silót kezdtek termelni.

Az első 2-3 évben megduplázódott ugyan a tejtermelés, de közben az eső kimosta a talajt, mert nem volt, ami megkösse. A helyi református lelkész és felesége támogatásával, az agrárközgazdász a hosszú távú, közös fejlesztésre biztatta az érintett gazdálkodókat.

Ha mindenképp silót akarnak termelni az ősgyepen, ne vertikálisan, hanem – együttműködésben – horizontálisan tegyék. Emellett az európai uniós csatlakozásra készülve arról is beszélt a helyi közösségnek, miként működnek a vidékfejlesztési és agrártámogatások, és hogyan érdemes hasznosítani ezeket.

Arra a kérdésünkre, hogy miként látja ma a hazai vidékfejlesztés helyzetét, az Agrárközgazdasági Intézet igazgatója így felelt: „Alapvetően akkor számít egy terület fejlettnek, ha a lakói a saját döntésükből és nem kényszerből élnek ott, és az adott közösség határozza meg a saját igényeit. Felesleges például minden városi funkciót belepréselni egy faluba, mert nem lesz fenntartható. Nagy kérdés az is, hogy az agrárium és a hozzá kapcsolódó feldolgozóipar, valamint a kereskedelem mennyire képes betölteni az elsődleges foglalkoztató szerepét. Kutatások szerint nem feltétlenül csak ezek mozgatják a vidéki életet, meghatározók lehetnek a szolgáltatások és egyéb tevékenységek is. Az EU-ban kihívást jelent, hogy van egy közös agrárpolitikánk, amely a vidéki térségekben főként az agráriumra fókuszál, miközben másféle politikák próbálják a vidéki területeket fejleszteni. Nehéz ezeket a programokat összehangolni.”

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Az aszály ellenére jó évet zártak a dinnyetermesztők

Hazánkban a dinnyeszezon hamarabb kezdődött, mint tavaly; az extrém melegtől hirtelen nagy mennyiség keletkezett a piacon, ám ezek a csúcsok augusztus elejére eltűntek. A termelők végig tudtak belföldre és exportra is értékesíteni, ezért összességében pozitív szaldós volt a mérlegük.

Fogadóépület várja a Rám-szakadékba látogatókat

A Visegrádi-hegység egyik frekventált kirándulóhelyén, a Rám-szakadékban információs és elsősegély-központot adott át a területet és a környező erdőket kezelő Pilisi Parkerdő - mondta el az erdőgazdaság szóvivője szerdán az MTI-nek.

Közel 4 millió tonna takarmány készült tavaly

A Magyarországon működő keverőüzemek 2021-ben 3,956 millió tonna haszonállat-takarmánykeveréket állítottak elő, 2020-hoz képest 3,4 százalékkal többet - olvasható az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) honlapján közzétett összefoglalóban.

Rendkívüli támogatás a baromfi- és sertéskoca tartóknak

Az orosz-ukrán háború következményei által leginkább sújtott termelők támogatására – az uniós tagállamok, köztük Magyarország nyomására - 500 millió eurós rendkívüli európai uniós mezőgazdasági válságkezelési csomag született tavasszal.

Ipari kenderrel a nitrogén- és metánkibocsátás csökkentéséért

Szántóföldi iparikender-termesztéssel csökkenteni lehetne a mezőgazdaság nitrogén-, metán- és CO2-kibocsátását, vagyis fontos szerepet játszhatna a kultúra a fenntartható mezőgazdaságban.

Feléledhet a háztáji sertéstartás?

2001-ben az ország vágósertés-termelésének közel 60 százalékát a kisüzemek, a háztáji és kisegítő gazdaságok állították elő. Tevékenységükre annak ellenére szükség volt, hogy termelésük szintje és az előállított sertések minősége rendkívüli módon ingadozott, ami nem mellesleg zavarta a piaci egyensúlyt.

Az élelmiszerbiztonság első szereplője a fajtanemesítő

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal szántóföldi növényfajták okirat átadásával egybekötött ünnepséget tart tartott az idén 70 éves székkutasi Növényfajtakísérleti Állomáson. A jeles eseményen az új növényfajták nemesítőházainak képviselői vehették át a munkájuk elismeréséért járó okleveleket.

A LED fényforrások az otthonunk után a zöldségtermesztést is fenntarthatóvá teszik

A globális felmelegedés egyik felelősének tartják az élelmiszertermelés, de az üvegházhatású gázok kibocsátását csökkentő megoldások keresése mellett az innovatív technológiák használatára is nagyobb hangsúlyt kell fektetni.

A túléléshez kitartás, tudás és technológia kell

Talán soha nem volt ennyire nehéz állattenyésztőnek lenni – ennek ellenére a termelők a végsőkig kitartanak. Ahogy egy kis szarvasmarhatartó-gazdaság tulajdonosa fogalmaz: csak az veszít, aki feladja. Az Állattenyésztők Napja alkalmából Zászlós Tiborral, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének elnökével az ágazat jelenlegi helyzetét értékeltük.

Vakcina a borjúhasmenés megelőzésére

Egy német állategészségügyi vállalat, a Boehringer Ingelheim Animal Health piacra dobta az első borjúhasmenés megelőzésére alkalmas vakcinát, a Fencovis-t.