Ők már az elmúlt évszázad elején tudták, hogy termésbiztonság csak biológiailag beérett, egészséges talajtól várható el.
Daoda Zoltán előadásáról ide kattintva olvashat.
youtube://v/zFqqtneYpPU
A Bábolnai Gazdanapok Talajegészség az életünk záloga című konferencián Birkás Márta professzor és Daoda Zoltán, az AGRO.bio Hungary Kft. szakmai igazgatója is a helyes talajművelés és a talajmikrobák fontosságára hívták fel a figyelmet. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége Ifjú Gazda tagozata és a Magyar Mezőgazdaság Kft. közös rendezvényén a résztvevők „beleolvashattak” Gabe Brown Porból élet című könyvébe is Szabó László közgazdász, biogazdálkodó jóvoltából, aki saját bevallása szerint pár éve „kattant rá” a talajregenerációra. Ezúttal Birkás Márta előadását idézzük fel.
A konferenciát, amit Cseh Tibor, a Magosz megbízott főtitkára vezetett, Papp Zsolt György vidékfejlesztésért felelős helyettes államtitkár, a Magosz Ifjú Gazda Tagozatának elnöke nyitotta meg. Mint elmondta, precíziós gazdálkodás elképzelhetetlen a talaj ismerete nélkül, az agrárium digitalizációja felé annak megismerésén keresztül vezet az út.
Talajérettség, beéredés
A talaj egészsége, mint a talajfunkciók mérőszáma, a talaj biológiai, fizikai és kémiai funkcióinak optimális állapotaként határozható meg – idézte a talajegészség bevezetőben említett amerikai definícióját Birkás Márta, a MATE professzora. Mint azonnal hozzátette, mi ezt talajérettségnek, más néven beéredésnek nevezzük, a kifejezéseket klasszikus szerzőink (Cserháti, Manninger, Kemenesy) honosították meg itthon. Talajérettségen ők a talajban végbemenő jótékony biológiai folyamat fizikai, biológiai és kémiai tényezők kedvező összhangját értették, megállapításuk szerint a talaj beéredett állapotában művelhető a legjobb minőségben, a legkisebb kárral és energiával.
Már a ’60-as évek elején rávilágított, hogy „a talaj kedvező morzsás állapotát a mikroszervezetek építik fel, feltéve, ha el vannak látva szerves táplálékkal (gyökérmaradványokkal, istállótrágyával, zöldtrágyával stb.), és ha egyben gondoskodtunk kellő nedvességről és levegőről. Utóbbi két fizikai előfeltételt a korszerű talajműveléssel lehet megteremteni.”
További, korát meghaladó gondolatai szerint, „amikor a mikroszervezetek kedvező életfeltételeinek megteremtése érdekében a talaj fizikai tulajdonságainak megjavítására törekszünk, beszélünk biológiai talajművelésről. Hazai száraz viszonyaink között a hiány – különösen nyáron – leginkább a talajnedvességben jelentkezik, és így a talajérettség kialakulásának legtöbbször a vízhiány az oka, ennélfogva a biológiai talajművelés lényege legtöbbször a kellő vízgyűjtésben, az elpárolgás megakadályozásában rejlik.”
 Az egészséges talaj
Nem szabad elfelejteni, hogy a kalászos tarlók talaja aratás után dohos szagú, ami a feltáródás után tűnik el; a felső réteg biológiai javulását kímélő műveléssel mélyebbre lehet vinni. Aratás után fontos a biológiailag aktív réteg kialakítása, majd kiterjesztése. A beteg talaj
|
USDA-ajánlások
Az Egyesült Államok agrárminisztériuma (USDA) a fő talajegészség-elvek között az élő növények és gyökereik folyamatos jelenlétét, a minimális talajbolygatást, a maximális felszíntakarást és maximális biodiverzitást említi. Ezekhez Birkás Márta a szervesanyag-kímélést és -javítást tette hozzá.
Az amerikai javaslat szerint az élő növények és gyökereik folyamatos jelenléte alapvető feltétel a szerves anyag növeléséhez, amihez a professzor szerint szervesanyag-kímélő talajművelésre van szükség.
Mert olyan évek, mint az idei, sajnos egyre gyakrabban fordulhatnak elő. A talaj lazultságára is érdemes figyelni, arra, hogy adott időben alkalmas-e jól gyökerező növény termesztésére.
Az amerikai javaslat szerint a megoldás az éghajlati és termőhelyi viszonyokhoz alkalmazkodó művelés, ami Birkás Márta szerint azért fontos figyelmeztetés, mert a máshol, más termőhelyi és éghajlati viszonyok között kidolgozott ajánlás gyakran nem válik be Magyarországon.
Javasolják a minimális talajbolygatást is, aminek elvitathatatlan előnye, hogy kevesebb vizet és szerves anyagot vesztünk. Át kell gondolni azonban, hogy a talaj adott állapota megengedi-e a művelés radikális csökkentését, hiszen termeszteni akarunk. Megválaszolandó kérdés az is, hogy van-e elegendő víz a talajművelés radikális csökkentéséhez, és hogy egyáltalán mikor, a művelési rendszer melyik fázisában lehet csökkenteni azt? A professzor szerint tarlógondozásnál, alapművelésnél már lehet, feltéve, ha nem vagy másként szántunk, és magágy készítésekor is. Mint hozzátette, a legnagyobb kérdés, hogy a gazdák felhagynak-e a víz- és szervesanyag-vesztő szántásokkal? Tapasztalata szerint siralmas a szántások minősége itthon, „mert nem az a baj, hogy szántanak, hanem ahogyan szántanak” – mondta. További kérdés Birkás Márta szerint, hogy okszerűen alkalmazzák-e a talajlazítást? Ha ugyanis egy talajt soha nem lazítottak, és egyszerre próbálja valaki ötven-hatvan centi mélyen föltörni, a víz azonnal leszalad, nem lesz haszna a lazításnak. Tanácsa szerint lépésről lépésre, fokozatosan kell lejjebb vinni a biológiailag aktív réteget, és ismét az egyik nagy elődöt, Manninger G. Adolfot idézte, aki már a ’30-as években azt mondta, hogy a kultivátorral kultúrát viszünk a talajba.
A minimális talajbolygatás megvalósításához tehát elengedhetetlen a talajállapot ismerete, ezért, ahogy a professzor fogalmazott, „nem kell szégyellni az ásó, a pálcaszonda használatát, mert csak azokkal lehet belelátni a talajba, és csak annak ismeretében alkalmazható hatékonyan a modern technika.”
Szintén nem újdonság az USDA maximális felszíntakarásra vonatkozó ajánlása. Nyilvánvaló előnye, hogy aratás után nem marad védtelen a talaj, ami a nyári időszakban különösen fontos. Ráadásul, miután betöltötte védő funkcióját, a talajba jutva szerves anyagként hasznosul. De itt is felmerülnek kérdések. Így például, hogy van-e ennek növényvédelmi kockázata? A professzor tapasztalatai szerint eltérő kártevő, kórokozó esetén minimális a kockázat, ehhez azonban hatásos növényvédelemre van szükség a tenyészidőben. További kérdés az is, hogy az aratástól vetésig terjedő időszakban csökken-e a takaróanyag aránya a talajban. „Ez a talaj biológiai tevékenységétől függ, ha biológiailag nagyon aktív, akkor igen, nagyon szépen csökkenni fog, és utána a talajba keverve föltáródik” – adta meg a választ az előadó. Sokat segít az is, ha a vetett sorok között van „takaró”. Mint felidézte, tavalyi napraforgó tartamkísérletükben aratás után az optimálishoz képest két héttel később szecskázták a szárat. A talaj, különösen a szántott, kiszáradt. A felszíntakarásnak azonban feltétele a növények egészséges állapotban tartása aratásig, foglalta össze a teendőket a professzor.
Nem ilyen egyértelmű az USDA által ajánlott maximális biodiverzitás elérése az élő talaj fenntartása érdekében. Nagy kérdés ugyanis, hogy hová sorolható a kártevő rovar, vagy a napraforgót, kukoricát tönkretevő nyúl, vaddisznó, szarvas. Másként feltéve a kérdést:
Nem kérdés viszont: a hasznos mikrobák és a földigiliszták védelmet érdemelnek. Tápanyagra (tarlómaradványra, istállótrágyára) azonban mindkettőnek szüksége van. Fontos, ide tartozó kérdés a talajegészségügy, a kórokozók korlátozása. „A maximális biodiverzitást tehát csínján kell értékelni” – hangsúlyozta Birkás Márta.
A professzor ajánlásai
Az egészséges talaj eléréséhez, az USDA által ajánlottak mellé, Birkás Márta a szervesanyag-kímélést és -javítást ajánlja. Ezt a talaj jó vízvisszatartással hálálja meg, ami esélyt adhat a rövid ideig tartó aszályok túlélésére. Hosszabb időszakot tekintve pedig mérsékelt talajellenállás, ebből következően pedig alacsonyabb művelési költség az eredmény. E kedvező eredmények eléréséhez azonban ismerni kell a szervesanyag-utánpótlási forrásokat, mert „a tarlómaradvány nem alsórendű anyag, hanem védőanyag és szervesanyag-utánpótlási forrás” – hangsúlyozta sokadszor az előadó, ahogy az egyes művelések hatásával is tisztában kell lenni. Így például azzal, hogy a nyitva hagyott szántás szervesanyag-vesztő, az elmunkált közepesen kímélő.
Lazításnál számít a használt konstrukció, tél előtt jó választás a nem nagy felületű sárkánykerekes változat, nyáron azonban kevés.
A kultivátoros művelés szervesanyag-kímélő, ahogy 6-8 év után a direktvetés is. További tanácsa, hogy a tarlómaradványokat minél kisebbre kell szecskázni, jól el kell teríteni, hogy a talajba lehessen keverni (nem aláforgatni!), mert csak így táródnak föl.
„A talajegészséget tehát sem túllihegni, sem lebecsülni nem érdemes” – mondta végül Birkás Márta, hozzátéve, hogy bár amerikai javaslat, ne feledjük, hogy magyar előzményei is vannak.
