0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Római kori villakert

„Nekem a Balaton a Riviéra…” – cseng a fülünkben az örökzöld sláger. S valóban, sokan indulunk nyaranta a Balaton mellé, hogy élvezzük a táj szépségét és kedvező mikroklimatikus adottságait: a meleg, de nem szélsőségesen forró nyarat, melyet a tó felől feláramló, párát hozó szellők temperálnak. Így gondolhatták ezt az 1. századtól a környéken fokozatosan megtelepülő ókori rómaiak is.

Jóllehet a Duna vonaláig kiterjedő Pannónia provincia kialakulását nem a vonzó környezet ösztönözte, hanem a fontos ókori hadi- és kereskedelmi utak felügyelete, valamint a Római Birodalom védelme a barbár betörésektől. A megtelepedéskor erdőket irtottak ki, mocsarakat csapoltak le, az építkezésekhez kőfejtőket alapítottak, csatornázott városokat építettek, utakkal hálózták be a mai Dunántúl területét, alaposan átalakítva a tájat.

Felfedezésre váró kertek

Az elmúlt évtizedek örömteli fejlődése révén számtalan kastély, kúria, múzeum és látogatóközpont újult meg, épült fel országszerte. Az épített környezet szerves része azonban nemcsak az épület, hanem annak kertje is. Induljunk útnak, és győződjünk meg róla, hogy milyen sok ismert vagy rejtett szépség, kisebb-nagyobb gyűjteményes kert, arborétum és kastélykert várja a kertbarátokat, a növények és a kertművészet szerelmeseit.

Egy villa a Balatonnál

Az idők során a katonai táborok és polgári városok megalakulása mellett a provinciában állomásozó alakulatok kiszolgált katonái, az ún. veteranusok jelentős földbirtokhoz jutottak, és a természeti adottságokban gazdag vidéken villagazdaságokat hoztak létre. A birtokközpontok ott alakultak ki, ahol volt a közelben épített út, forrás és víz, művelésre alkalmas, termékeny volt a föld, az állatoknak legelő, az építkezésekhez és a mindennapi élethez pedig fát adó erdő állt rendelkezésre. Ezeknek a feltételeknek jól megfelelt a Balaton vidéke, és közkedveltségéhez az is hozzájárult, hogy némileg hasonlít Itália vonzó tájaihoz.

A „villa” szó hallatán egy magas igényeket kielégítő, elegáns nyaralóra gondolunk, ám a római kori villák esetében ez nem így van. Ezek a villák valójában a mezőgazdasági birtokokon épült gazdasági központok voltak, lakó- és gazdasági épületekkel.

E gazdaságok látták el a tartomány nagy részét mezőgazdasági terményekkel, gabonával, gyümölccsel, szőlővel, állati termékkel.

Virágos falfestmények, madaras mozaikok

A Balaton-felvidéki villák közül az 1. századtól a 4. század végéig működő balácapusztai villagazdaság a legjelentősebb. Nemesvámos és Veszprémfajsz határában a 20. század elején kezdődtek meg a régészeti feltárások, és több ütemben évtizedeken át tartottak a kilenchektáros villagazdaság központi területein.

Bár a Balaton-felvidéken megtelepülő, kisebb-nagyobb földbirtokkal rendelkező veteranusok villáinak felszereltsége, díszítettsége a tulajdonos rangjának és anyagi helyzetének függvényében változott, az bizonyos, hogy római mintára készültek a tervek, amit mindig a helyi éghajlatnak megfelelően módosítottak. A hűvösebb, szelesebb éghajlaton zártabb épületeket emeltek és több fűthető helyiséget alakítottak ki, így történt ez Balácán is.

A nagybirtok főépületének közepén egy fedetlen udvar áll, s innen, az oszlopos peristyliumból nyílnak a reprezentációs helyiségek, a téli és nyári ebédlő és a hálóhelyiségek. Valószínűleg a szeles időjárás miatt a peristylium déli oszlopsorát elfalazták.

A falat, az itáliai házakhoz hasonlóan, festményekkel díszítették, virágoskertet festettek rá olajfákkal, virágzó gránátalmafákkal, madarakkal, szőlőindával. Más falfestményeken növényi motívumok, szüreti és vízi jelenetek, lugas látható. A pompei stílusú vörös ebédlő falát népszerű ételek, tojás, fürj, kenyér, gomba ábrái dekorálták. A reprezentatív helyiségeiket helybeli kövekből készített mozaikkal burkolták, a padlódíszítés a pannóniai mozaikművészet legkiválóbb művei közé tartozik. A közeli források vizét kerámiacsöveken vezették a birtokra, a villaépületet vízelvezető vagy fűtőcsatornák hálózták be.

A többi épület elszórtan helyezkedik el, van köztük önálló fürdőépület, személyzeti szálláshely, műhely, de nem mindegyiknek tisztázott a rendeltetése. A lakóépületekhez különböző gazdasági épületek, csűr, magtár, istálló és kert tartozott. A lakó- és gazdasági területeket fából vagy kőből emelt kerítőfalak választották el a majorsághoz tartozó szántóföldektől és legelőktől, és további udvarokra, kertekre osztották a birtokközpontot.

Itáliai ízek, mediterrán fűszerek

• Az orvosi zsályát (Salvia officinalis) az ókori Rómában szent növényként tisztelték. Hamvaszöld levele a húsok, tésztafélék és hüvelyesek ízesítője, gyomorkeserűk alapanyaga. Hatóanyagai frissítő, fertőtlenítő és izzadást csökkentő hatásúak, elősegítik a zsíros ételek emésztését.

• A rozmaring (Rosmarinus officinalis) a tisztaság, ártatlanság és hűség jelképe, ezért a lakodalmas pár dísze. Mártások, páclevek, húsok, halak fűszere. Illóolaja frissítő, fertőtlenítő, gombaölő hatású, parfümök alapanyaga.

• A füzéres levendula (Lavandula stoechas) a közönséges levendula rokona. Fűszeres, frissítő illatú, magas illóolaj-tartalmú hajtásai miatt népszerű fűszer- és gyógynövény. Virágából bőrápoló szereket, szappanokat, parfümöket készítenek, fürdővízbe teszik. A levendulaszesz a reumás fájdalmakra jó bedörzsölőszer.

• A kakukkfüvet (Thymus) az ókorban balzsamozáshoz és hústartósításhoz használták, füstölőkbe, fürdővízbe tették. Bárányhúsok és pácok fűszere. Segíti a zsíros ételek emésztését, szélhajtó és vízhajtó. Fertőtlenítő hatása miatt bőrgyulladás, meghűlés és izomfájdalmak kezelésére is kiváló.

• A citromfű (Melissa officinalis) hajtásával ecetet, olajat, likőröket ízesítenek, levele hűsíti a rovarcsípést, sebgyógyító hatású. Teája csillapítja a fejfájást, nyugtató, étvágyjavító, görcsoldó, szélhajtó és serkenti az emésztést.

• A ma leggyakrabban ültetett, magas mentoltartalmú borsmentát (Mentha × piperita) az ókorban még nem ismerték. Gyűjtötték viszont az Eurázsiában is közönséges, szőrös, molyhos, szürkés levelű lómentát (Mentha longifolia). A menták fertőtlenítő, görcsoldó és szélhajtó hatásúak, teájukat és olajukat emésztőszervi problémák és meghűlés esetén alkalmazzák, s fűszernövényként is fontos szerepük van. Az erős illatú növények a konyhákban a kellemetlen szagok elnyomásában is fontos szerepet töltöttek be.

• A zellert (Apium graveolens) már Kr. e 1000 óta termesztették Egyiptomban, friss, zöld és szárított leveleit, magját és gumóját is használták fűszerként és zöldségként. Illóolajával reumát és más betegségeket gyógyítottak, magjából enyhe nyugtató, altató tea készült.

• A koriander (Coriandrum sativum) gömb alakú termését húsok, halak ízesítésére, illóolaját fűszerezésre és orvosláshoz, köhögés ellen és reumás kötésekhez is használták.

• A kapor (Anethum graveolens) jellegzetes, erős illatú levele és magja is húsételek, főzelékek, levesek, savanyúságok, kenyerek, sütemények fűszere. A magjának főzete emésztőrendszeri zavarok, gyomorfájás, puffadás esetén javallt.

• Az édeskömény (Foeniculum vulgare) „gumója”, vagyis alsó leveleinek hagymaszerűen megvastagodott levélhüvelye párolva vagy pirítva és salátaként kedvelt. Friss levelét és szárát hal-, baromfi- és zöldségételek fűszereként használják. Magja kenyerek, sütemények, mártások ízesítője, de illatszerek, likőrök illatosítására is használható, és görcsoldó gyógytea is készül belőle.

• A borsoskömény vagy rómaikömény (Cuminum cyminum) fontos fűszer, melyet az ízek jobb érvényesülése érdekében, használat előtt gyakran megpirítanak, és vagdalt húsokat, kolbászokat, kenyeret, sajtot, savanyúságokat, likőröket ízesítenek vele. Élénkítő és emésztést javító hatása miatt hasmenéstől, szélgörcsöktől szenvedő betegeknek ajánlják, reuma elleni bedörzsölőszerekbe keverik.

Gyümölcsök, zöldségek, fűszerek

A régészetnek és a történelemtudománynak köszönhetően sokat tudunk a római birodalom mezőgazdaságáról. Az ókori írások közül az egyik legjelentősebb Marcus Porcius Cato (Kr.e. 234-149) „De Agri Cultura” című műve, mely a paraszti élet sok részletére kitér. A rét- és erdőgazdálkodás mellett ír az öntözéses konyhakertről is. A legfontosabbnak számító szőlő, Itáliában az olajbogyó, valamint a gabona mellett gyümölcsöt, almát, körtét, fügét, szilvát, olajos magvakat, mandulát és mogyorót termesztettek. A zöldségek közül a káposztát, hagymát, fokhagymát, répát, lóbabot, borsót, csicseriborsót, lencsét, salátát, petrezselymet ismerték, a textilnövények közül a kendert és a lent ültették. A villák fontos tevékenysége volt a fakitermelés, hiszen az építkezések, a fűtés, a kemencék és fürdők felfűtése nagy mennyiségű fa- és tüzelőanyagot igényelt.

A Balaton környéki villagazdaságok jóléte is elsősorban a mezőgazdasági termelésen alapult.

A balácai villagazdaságot ma is szántóföldek veszik körül, a római korban is így lehetett. Jellemzően gabonát és szőlőt termesztettek, valamint sertést és juhokat tenyésztettek.

A villák lakóépületének környezetét, hasonlóan az itáliai városi kertekhez, virágoskertekkel díszítették. A szépség és hasznosság kettős eszményének szellemében az ágyásokban a dísznövények mellett fűszer- és gyógynövények is helyet kaptak. Ma a régészeti parkban sétálgatva élvezhetjük a központi lakóépület és a feltárt épületromok között létesített mediterrán hangulatú díszkerteket.

A nagy kiterjedésű, soknemzetiségű Római Birodalomban lehetővé vált a különleges ételalapanyagok nagy léptékű kereskedelme, a külhoni növények termesztése, új főzési és étkezési szokások meghonosodása. Fűszerek tekintetében jól ismerhették a mediterrán választékot. Ezek többsége megtekinthető a balácapusztai kertben.

A legnépszerűbb fűszerek az ajakosvirágúak (Lamiaceae) nagy növénycsaládjába tartoznak, a zsálya, rozmaring, levendula, kakukkfű, citromfű, menta, izsóp szinte mind őshonos a mediterrán területeken, és szép növények is.

Itáliában közkedveltek és bizonyára Pannóniában is ültették és használták őket a konyhákban. A fűszerek másik nagy csoportja az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) növénycsaládjába tartozik. A kömény, édeskömény, ánizs, kapor, koriander, zeller, lestyán, petrezselyem, turbolya zamatanyagai kissé hasonlóak egymáshoz, aromás leveleik és illóolajokban gazdag kaszattermésük a legnépszerűbb ízesítőkké avatta őket.

A gyógynövények közül az ókorban is ismerték a körömvirágot, kövirózsát, a virágok közül a rózsákat és a liliomot. A villagazdaság kertjében a mindennapi főzéshez bizonyára a rómaiak által kedvelt hagymaféléket, hüvelyeseket, különféle levélzöldségeket, salátákat is ültettek.

Fotók: Fráter Erzsébet, Wikipedia

Forrás: Kertbarát Magazin