Lényegében csak energiatartama van, tápértéke a nullával egyenlő. Annak ellenére, hogy minden sejtünk számára nélkülözhetetlen üzemanyag a glükóz, ebben a formában egyáltalán nem válik előnyére a testnek. Ha egy kis időre is szem elől tévesztjük, ez a rabul ejtő, fehér anyag elképesztően körmönfont módokon ássa alá az egészségünket.
Májkárosítás
Az étkezési cukor 50%- a fruktóz, és mint tudjuk, azt csak a máj képes metabolizálni, glikogénné alakítani és tárolni a későbbi felhasználás reményében. Ez rendben is van addig, ha naponta néhány szem teljes gyümölccsel kell csak elboldogulnia. Viszont amikor több étkezés alkalmával szembesülnie kell a feldolgozott ételekbe rejtett temérdek fruktózzal, nem tehet már mást, mint hogy zsírsavakká alakítva leparkolja a zsírsejtekbe. Mivel a saját raktárai már színültig megteltek.
A máj egy különleges szerv, rengeteg feladata van, és csak ideiglenes, méghozzá eléggé véges tárolási kapacitással rendelkezik. Tehát a létrehozott zsírokat a lehető legkörültekintőbben el kell távolítani,
különben baj lesz. Bizony, ami elromolhat, az el is romlik. Szóval gyakran hiba csúszik a folyamatba. Nem sikerül tökéletesen kilökni magából az összes zsírt, valamennyi benne marad. Aztán a máj elkezd fáradni, szenvedni, végül mindez a nem- alkoholos eredetű zsírmáj diagnózisában fog kicsúcsosodni.
Kardiovaszkuláris problémák
A rettegett telített zsír és koleszterin helyett valójában a cukor a fő bajkeverő az erek tönkretételében. Az odasereglő koleszterin és más sejtes elemek csak a sérüléseket mennek kijavítani. Természetesen az ér belső felülete ettől lényegesen megváltozik. Már nem lesz olyan, mint új korában, hanem megvastagodik (ezáltal csökken az ér átmérője), törékenyebbé és rugalmatlanabbá válik, pláne miután még a vérben keringő kalcium is elkezd beépülni.
A cukor emellett még meg is köti és visszatartja a vérben a koleszterint. A cukorfogyasztás növekedése tehát párhuzamban állítható a koleszterinszint emelkedésével is. Sőt, már egy kis mennyiségű cukor elfogyasztása is kérlelhetetlenül megemeli a trigliceridszintet. A cukor mindezek miatt megkérdőjelezhetetlen rizikófaktora a szívbetegség kialakulásának.
Inzulinrezisztencia és cukorbetegség
A gyors szénhidrát, pláne jelentősebb mennyiségben fogyasztva, hirtelen megemeli a vércukorszintet. Ekkor a szervezetnek inzulinra van szüksége, hogy elhárítsa a vészhelyzetet. Ez egyáltalán nem túlzás, szerveink nap mint nap az életünkért harcolnak, a végső kimerülésig. A magas vércukorszint drámai következményekkel járna. Ezt a hasnyálmirigy is tudja, és rögvest küldi ám az inzulinkatonákat, hogy visszaverjék a glükóz támadását. Az életveszélyes helyzethez illően olyan hatalmas sereget állít csatasorba, hogy biztos legyen a győzelem. Nem arról van szó, hogy nem szeret veszíteni, hanem egyszerűen nem engedheti meg magának. Ennek azonban idővel hatalmas ára lesz. A többszáz évre tervezett mirigyünk már akár néhány évtized alatt teljesen kimerülhet. Utána pedig már hiába is akar, nem tud elegendő inzulint szolgáltatni. Ilyenkor kénytelen az ember külső forrásból új haderőt toborozni. Ekkor jönnek a gyógyszerek, amelyekkel megpróbáljuk mesterségesen szabályozni a vércukorszintet.
Miután a sok cukorfogyasztás követkeményeképpen a sejtek inzulinreceptorainak érzékenysége lecsökken, a sejtek éheznek. Ekkor a hasnyálmirigy többlet termeléssel igyekszik kompenzálni, de ez még egy rövid időre sem jelent „megoldást”. Hiszen itt nem az inzulin valódi hiányáról van szó. A cukor jelen van a vérben, inzulin is van, ami segítené bejuttatni a sejtekbe, de már nem működik az eredeti útvonal. Cukorszenvedélyünknek így a sejtek isszák meg a levét.
A metabolikus szindróma pedig csak egy kis ugrásra van az inzulinrezisztenciától, és ilyenkor már a következő lépcsőfok is szépen kirajzolódik. Tehát az inzulinrezisztencia jelenségét komolyan kell venni, mert ha változtatás nélkül folytatjuk tovább a megszokott életvitelünket, abból egészen biztos, hogy cukorbetegség lesz.
Sőt, ahogy nemrégiben kiderült, nem is csak a II. típusú cukorbetegség növeli meg fokozott mértékben a demencia illetve az Alzheimer- kór kialakulásának lehetőségét, hanem már az enyhén magas vércukorszint is fontos rizikótényezőnek számít.
Daganatok
Elképesztő, hogy a cukor egymaga képes létrehozni és fenntartani rákos elváltozásokat. Jelenléte mellett ugyanis gyakrabban alakulnak ki a testben szabad gyökök, károsodnak a mitokondriális funkciók, illetve képződnek abnormális sejtek. Utóbbiak szaporodásába sokkal nagyobb eséllyel csúsznak aztán hibák, ezzel is fokozva a rákos elváltozások létrejöttének esélyét.
Tudvalevő, hogy a cukor táplálja a rákos sejteket – akik hírhedten falánkabbak, mint az egészséges sejtek -, ez számottevően hozzájárul a daganatok dinamikus növekedéséhez. Az inzulin – kiváltképpen, ha még PIK3CA génmutáció is társul a folyamathoz – szintén kulcsfontosságú szerepet tölt be ebben a folyamatban, mivel a magas inzulinszint is hozzájárulhat a rákos elváltozások kialakulásához és elfajulásához.
Ezek után már világos, hogy a tudósok miért vélik, hogy szoros kapcsolat van a cukorfogyasztás és több rákféleség (vastagbél-, hasnyálmirigy- emlő- , méh-, petefészek-, prosztata-, tüdő- , agyrák valamint a leukémia) között.
Látható, hogy a cukor rengeteg galibát képes okozni a szervezetben. Ezért nem kérdéses, hogy mindenféle daganat esetén ajánlott a cukorfogyasztás elhagyása vagy legalább mérséklése.
Elhízás
Nem szorul különösebben magyarázatra, hogyan járul hozzá a túlsúly és az elhízás kialakulásához. Hiszen a felesleges energia, amit nem tud felhasználni a szervezet, magától értetődően elraktározódik – glikogén és zsír formájában – nehezebb időkre.
Különösen igaz ez a fruktózra, ami megnöveli a zsírképzést a májban. Itt most elérkezett a pillanat, hogy visszakanyarodjunk kicsit a máj meséjéhez, hiszen a történet egyik szála az előbb megszakadt, mégpedig ott, hogy a zsírokat el kell távolítani valahova. Ezek a zsírok a has tájékán rakódnak le megnövelve ezzel a zsigeri zsírszövet kiterjedését. Ami a szervezet legrizikósabb zsírszövete, különösen a szívbetegségek kialakulásának szempontjából.
Már eddig is igazán súlyos dolgokról volt szó, pedig még tényleg csak a jéghegy csúcsánál járunk, mert a cukor ezeken kívül is rengeteg negatív változást generál az anyagcserénkben és a szervrendszereink működésében.
