A koros erdőknek kiemelt szerepük van a biodiverzitásban, ezért a hazai állami erdészetek védik ezeket a területeket, így a fűtőanyag céljára szolgáló fakitermelés főként a fiatal akácos faállományokat érinti. Természetesen a szakemberek tisztában vannak azzal, hogy ez a tevékenység nem ugyanolyan megújuló folyamat, mint a nap- vagy a szélerőművek által termelt energia. Ha a hazai erdőállományok nem megfelelő kézben lennének, a biomassza nem tudna kellőképpen megújulni.
A közhiedelemmel ellentétben téves az a megállapítás, hogy ha megfelelő mértékben pótolják a kivágott erdőt, akkor a kibocsátások egyensúlyban maradnak.
Ugyanis a fák szénelnyelése jelentősen függ az erdő korától, éppen ezért az erdők fiatalítása egyenesen hátráltatja ezt a folyamatot. Hazánkban ugyan évről évre nő az erdőterületek nagysága, ám koruknál fogva kevésbé képesek hatékony szénelnyelésre.
Az elégetett tűzifa szénszennyezésként jelenik meg a légkörben, a kivágott fák hiányában viszont a megmaradó erdők nem tudják kellő mértékben megkötni a szén-dioxidot, ennek eredményeként évről évre kilátástalanabb helyzetbe kerül a karbonsemlegesség. Az is számos kérdést felvet, hogy a kivágott fákat milyen célra használják. A tűzifa iránti emelkedett kereslet tovább növelheti a légkörbe jutó szén-dioxid mennyiségét, míg a korábban papírnak vagy rostfának eladott mennyiség csökkenti.
Mindezek figyelembevételével fontos szerep hárul a jó szakemberekre, erdészekre, akik akár az örökerdő-gazdálkodás módszeréhez folyamodva alakítják, nevelik erdőterületeinket.
