0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. május 18.

Biztató eredmények a propolisz mint természetes atkaölő szer alkalmazhatóságára

Az élősködő Varroa destructor atka a házi méh (Apis mellifera) legsúlyosabb, széles körben elterjedt kártevője. Az elmúlt években a növényi eredetű anyagok természetes alternatívaként jelentek meg az atkapopuláció csökkentésére tett erőfeszítésekben.

Az ázsiai méhatka elleni küzdelem 25. 

A propolisz természetes méhészeti termék, a méhek által különböző növényekről összegyűjtött gyantaszerű anyagok összetett keverékéből áll, a kaptárban a kórokozók és kár­tevők elleni védekezés része; továbbá kísérletileg kimutatták a propoliszkivonatok atkaellenes (varroacid) hatását. A neves Insects folyóiratban közölt, egészen friss tanulmányban „algériai propoliszpermet” alkalmazásának hatékonyságát értékelték a Varroa atka ellen, valamint vizsgálták a kezelés hatását a méhek biztonságára.

A vizsgálatban az őshonos algériai mézelőméh-alfajok (A. m. intermissa és A. m. sahariensis) által Algéria különböző helyein gyűjtött és ultrahanggal kivont propolisz potenciálját vizsgálták.
(a) Petri-csésze-elrendezés: A V. destructor atkák helyi kezelése az atkánként 200 μl különböző koncentrációjú (40%-os etanolban elkészített) propoliszkivonattal. A V. destructor túlélési aránya a (b) Annaba, (c) Medea és (d) Ghardaia három különböző algériai propolisz kivonatával történő kezelés után három, 5%, 7,5% és 10% (w/v) koncentrációban (Ayad et al. Assessment of Efficacy of Algerian Propolis against the Parasitic Mite Varroa destructor and Safety for Honey Bees by spray treatment. Insects 2024; 15[1]: 75.)

Az első kísérletsorozatban a propoliszkivonat hatékonyságát tesztelték a Varroa atkák ellen egy Petri-csészés elrendezésben (1a ábra). Ehhez a megelőző 12 hónapban nem kezelt kaptárból származó V. destructor atkákat használtak. Az atkákat finom ecsettel gyűjtötték össze, és egy Petri-csészébe helyezték élő méhálcákkal és bábokkal, hogy megakadályozzák az atkák éhezését az előkészítő műveletek során.

Az atkák helyi kezelése a következőképpen történt: 6 atkát helyeztek egy szűrőpapírra (3 × 3 centiméter), majd atkánként 200 mikroliter különböző (5, 7,5 és 10 százalék) koncentrációjú propoliszkivonatot alkalmaztak (1.a ábra).

A szárított propoliszkivonat-por különböző koncentrációit (w/v) 40 százalékos etanolban állították elő, amelyek 5, 7,5 és 10 százalékot tartalmaztak. A propolisz 30 másodperces érintkezése után az atkákat új, kezeletlen Petri-csészébe helyezték, és 10, 30 és 60 percnél, majd óránként, összesen 7 órán keresztül értékelték a túlélésüket. A kontrollban a helyi kezelést 200 mikroliter 40 százalékos etanollal végezték. Minden koncentrációnál három biológiai ismétlés történt.

(a) Minikaptár, amelyben a V. destructor atkákat és a méheket permetezéssel kezelték. A (b) és (c) ábrák a V. destructor és a méhek (A. m. intermissa) túlélési arányai, a három különböző algériai propoliszkivonattal 10%-os (w/v) permetezéses kezelés után (Ayad et al. Assessment of Efficacy of Algerian Propolis against the Parasitic Mite Varroa destructor and Safety for Honey Bees by spray treatment. Insects 2024; 15[1]: 75.)

A második kísérletben a Petri-csészében 100 százalékos atkapusztulást okozó koncentrációt (azaz 10 százalék) a Varroa atkákra és a méhekre (A. m. intermissa) permetezték minikaptár beállításban (2a ábra). Először 10 kifejlett nőstény atkát és 10 frissen kikelt dolgozót helyeztek el egy műanyag dobozban (13 × 9 × 4 centiméter), amelynek alja szűrőpapírral volt kibélelve.

Miután az atkák a méhek testéhez tapadtak minden kísérleti minikaptárban, kézi permetezővel 3,4 milliliter propoliszkivonatot permeteztek be.

A szárított propoliszkivonat-por 10 százalékos koncentrációját (w/v) 40 százalékos etanolban állították elő, az első kísérlethez hasonlóan. A kontrollcsoportok esetében dobozonként 10 atkát és 10 méhet permeteztek be 3,4 milliliter 40 százalékos etanollal. A kezelést követően a minikaptárakat rovarkeltetőbe helyezték (sötétben, 30 Celsius-fokon és 70 százalékos relatív páratartalom mellett), és a méheket cukorsziruppal táplálták. Az atkák és méhek túlélését 1, 2 és 3 nap elteltével értékelték. Koncentrációnként három biológiai ismétlést végeztek.

Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: