0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A birsalma betegségei

Az egészséges birsalma vagy birskörte sok örömet okoz az embereknek, a virágai is nagyon szépek, illatos termését sokféleképpen lehet felhasználni. Lehet készíteni belőle kompótot, befőttet, birsalmasajtot, pálinkát. Az utóbbi években erre a célra létesültek ültetvények. A birs növényvédelme során számos károsítóra kell figyelni, most csak a kórokozóit mutatjuk be.

A birsalmafákat rendszeresen károsítja a Linhart György magyar tudósról elnevezett betegség, a Monilinia (Sclerotinia) linhartiana, vagyis a moníliás betegség. Ez a kórokozó a levélen és a hajtáson is okoz tüneteket, a gyümölcsöt a virágzás idején fertőzi meg. A levélen a nyél felől kiinduló, ék alakú vörösesbarna elhalás figyelhető meg, a gomba a hajtásba is bejut és terjedésével a hajtás és a fiatal levelek elpusztulnak. A fertőzött gyümölcskezdemények megbarnulnak, mumifikálódnak, majd nyár elején lehullanak. A gomba csak a birset fertőzi.

Védekezni kora tavasszal kell ellene: rügypattanáskor és zöldbimbós állapotban réztartalmú készítményekkel.

Virágzás idején a szerves fungicidekkel (például kaptán, ditianon hatóanyagú készítmények) történő permetezés meggátolja a bibén keresztül behatoló gomba tevékenységét. Sziromhullás után is folytatni kell a védekezést.

Tűzelhalás

Virágzáskor az Erwinia amylovora baktérium is megtámadhatja a birsfákat, a tűzelhalás nevű betegséget okozva almán, körtén és rokon fajokon. Ez a betegség Magyarországon először 1996-ban jelent meg, Bács-Kiskun megyében észlelték. A hajtások hervadnak, elszáradnak, a háncsszövet barna lesz. Az elszáradt, feketésbarna levelek az ágon maradnak.

A kórokozó az éppen virágzó fákat veszélyezteti. A fertőzés létrejöttéhez legalább 15,6 °C napi középhőmérséklet és nedvesség szükséges. A fertőzőanyagot a szél, az eső vagy a rovarok (a méhek is!) szállítják a virágokra.

A baktérium a bibén keresztül jut be a szövetekbe. Később a rovarszúrások, a szél vagy a jégeső által okozott sebzések nyitnak újabb kapukat, így a levelek és a zsenge hajtások is fertőződhetnek.

Fertőzéskor a virágok vizenyősek lesznek és elfeketednek. A vesszőkön, ágakon rákos sebek alakulnak ki, amelyekből baktériumnyálka ürül ki párás időben. Súlyos esetekben elhalnak ágak és a fa is elpusztulhat.

Legjobb védekezési mód a megelőzés, ezért csak teljesen egészséges szaporítóanyagot ültessünk. Fontos, hogy a fertőzést korán felismerjük, ezért virágzáskor szemlézzük az ültetvényt, és a fertőzött növényi részeket azonnal távolítsuk el, semmisítsük meg. A vágóeszközt minden vágás után fertőtlenítsük, a sebeket pedig kezeljük. A réztartalmú készítményeknek megelőző hatása van. A tősarjak eltávolítása nagyon fontos, mert először azokon telepszik meg a kórokozó.

Lisztharmat

Meleg nyári időjárás esetén a birslisztharmat (Podosphaera clandestina var. cydoniae) veszélyezteti a fákat. Elsősorban a leveleken okoz kárt, de megfertőzheti a hajtást és a gyümölcsöt is. A fertőzés nyomán a levelek színén szürkésfehér bevonat látható, amelyben később fekete termőtestek (kleisztotéciumok) képződnek. A fertőzés forrásai az előző évi beteg növényi részek, ahol a kórokozó micéliummal telelt át. A birset fertőzheti még az almafalisztharmat kórokozója is.

A lisztharmat olyan veszélyes betegség, ami ellen nem szabad elhanyagolni a védekezést.

A növények párás, meleg időjárás esetén a vegetáció alatt bármikor megfertőződhetnek, azonban nem kell ettől tartanunk, ha időben gondoskodunk birsfáink védelméről és megelőző permetezéseket végzünk.

A betegség kémiai védekezéssel eredményesen leküzdhető, az almához hasonlóan. Többek közt kén, penkonazol, difenokonazol, fluopiram, cipronidil hatóanyagú készítményeket használhatunk ellene.

Diplokarponos betegség

A birs egyik gyakori és súlyos betegségét okozza a Diplocarpon mespili. Ez a kórokozó a termesztett növények közül a birset, a galagonyát, valamint a vadkörte alanyokat és a díszkörtéket fertőzi. A diplokarponos betegség rendszeresen előfordul fiatal és termő fákon egyaránt, és korai lombhullást, gyümölcsfoltosodást idéz elő. A gomba a leveleken általában 2-4 milliméteres kerek foltokat okoz, amelyek kezdetben világosbarnák, majd sötétednek, gyakran összefolynak, a levelek nagy felületére kiterjednek. A foltokban idővel apró fekete pont fejlődik, a gomba szaporítóképlete, abból szóródnak ki fertőző spórái, a konídiumok.

A levélnyélen, hajtáson a foltok oválisak, kissé kiemelkedők, körülöttük a levelek sárgulnak, lehullanak. A gyümölcsön besüppedő, barna, elhaló foltok jelzik a fertőzést, melynek következtében belül megbarnul, értékét veszti.

A betegség forrásai a fertőzött, foltos levelek, ritkábban a vesszők. A tünetes lehullott leveleket nem szabad a talaj felszínén hagyni, össze kell gyűjteni és szemétbe dobni, vagy a talajba dolgozni.

A talajba forgatott leveleken a gomba nem képes áttelelni. Ha 20 °C körüli átlaghőmérséklet mellett több óráig vizes a levélfelület, a fertőzés után már hat nappal megjelennek a diplokarponos betegség foltjai. Ilyen időjárásban már a megjelenést megelőzően gombaölő szerrel kell védeni a leveleket.

Csak a megelőző kezelés hatékony. Az alma varasodása ellen is bevált gombaölő szerek hatásosak a Diplocarpon mespili gomba ellen, permetezzünk réz, me­tiram, tetrakonazol, penkonazol és pentio­pirad hatóanyagú készítményekkel.

A javasolt védekezések után várhatóan csökken a károsítók mennyisége, és a következő években kevesebb kezeléssel is szép termést takaríthatunk be.

Forrás: Kertészet és Szőlészet