A madárkert tulajdonosai szerint – akik megismerkedésüket is a tollasoknak köszönhetik – a díszmadártartás gyönyörű szabadidős tevékenység, mely művelőjét kisegítheti a mindennapok sokszor idegőrlő taposómalmából, legyen a tartott madár lakásban trillázó kanári, vagy a kertet tarka tollruhába öltöztető fácán, páva, esetleg papagáj.
Rácz Sándor és Ráczné Csóti Tímea mindketten gyerekkoruk óta foglalkoznak papagájok és más kisállatok tartásával. Megismerkedésük is a közös hobbinknak volt köszönhető. Tímea édesanyja díszmadártenyésztő, így ő már a családjában megfertőződött a madarak szeretetével.
Előbb csak környékbeliek, majd távolabbi érdeklődők, madarászkollégák voltak a rendszeres látogatók. Jelentősebb változás 2002-től kezdődött, miután megjelentek első szakcikkeink, ami már a határon túlról is vonzott érdeklődőket, és elindult egyfajta turisztikai jellegű kíváncsiság is. Ez egyébként a közös életünk kezdeti évével esik egybe. Miután a munkahelyi elfoglaltságok mellett egyre több költséggel járt számunkra a bemutatás, előbb alkalmi jellegű szolgáltatás, majd állandó nyitvatartású, belépőjeggyel látogatható lett az állomány – mondta Rácz Sándor.
Felesége, Tímea kiemelte, hogy eredetileg a díszmadártenyésztés népszerűsítése volt a céljuk, valamint hogy bemutassák az akkor megszokott átlagnál magasabb színvonalú állattartási körülményeket. Később a látogatói igények azt eredményezték, hogy bemutatópark lett a madárkert.
Sok, ma is hasznos információt az azokból az időkből származó szakirodalmi művek biztosítottak. A rendszerváltás, illetve az uniós tagság a madarak fajválasztékában hozott újdonságokat, de nem történt emelkedés sem a madarász egyesületek taglétszámában, sem a madártartás színvonalában. Így a mostani válsághelyzetek sem egy erős, összefogó társadalmi réteget találtak, kezdve a 2006-os madárinfluenzától az elmúlt évek morális és gazdasági válsággal teli időszakáig. Ebből adódik, hogy a hobbi célú madártartás, kisebb felemelkedésektől eltekintve, hosszabb távon a hanyatlás jeleit mutatja. Egyre kevesebben engedhetik meg magunknak a drága madarak beszerzését, és az utóbbi évben megtöbbszöröződött fenntartási költségeket is már csak a legmegszállottabbak gazdálkodják ki a családi költségvetésük rovására. Ebből a helyzetből fellendülésre jelenleg nem látunk kiutat, inkább csak a bajok mérséklését lehet elérni céltudatos tenyésztéssel, gazdálkodással, tömegtermelés helyett önmérséklet tanúsításával, a minőségi tenyésztésre való törekvéssel – véli a házaspár.
Díszmadár ügyben is látható hasonló trend, hogy például a díszbaromfifajtákra nő az érdeklődés, lévén hogy szépek, tehát adott az esztétikai és hobbi cél, de tojást is tojnak, így hasznosak is.
– Mindenképp érdemes díszbaromfik esetében egyfajta menekülési tervként az olyan fajták tenyésztésére összpontosítani, amelyek a piaci kereslet figyelembevételével eladhatók, de emellett legalább tojástermelésükkel is képesek kompenzálni fenntartási költségeiket – mondta Ráczné Csóti Tímea.
– Aki tartott már speciális igényű állatokat, az tapasztalhatta, hogy minél több ilyen állatunk van, annál kevésbé lehet őket magukra hagyni. Ennyi madár mellett már nem lehet napokra, hetekre nyaralni menni, így maradtak lehetőségként a pár órás kirándulások. Mindkettőnk számára nagy szerelem volt a Balaton, így nem volt kétséges, hogy amint lehetőség nyílik rá, ideköltözünk.
A költözéskor olyan madárkertet tervezhettünk, amit aztán Sándor megépített, ami talán mind a madárnak és mind az embernek hosszú távon megfelel. Azóta igyekszünk folyamatosan bővíteni és korszerűsíteni mindezt – mondta Tímea.
– Többször pályáztunk már, ezeket elvileg meg is nyertük, de valahogy mindig úgy alakultak a körülmények, hogy tényleges támogatáshoz sosem jutottunk hozzá, viszont igen sok pénzünket felemésztették az előkészületek. Emiatt inkább már nem kockáztatunk, a park fenntartására, lehetőség szerinti fejlesztésére fordítjuk bevételeinket.
A balatoni szezonális jellegű turisztikai forgalom elegendő vendégszámot hozott az eddigi terveink megvalósításához, de ebben a bizonytalan gazdasági és világpolitikai helyzetben elsődleges lesz, hogy a rohamosan emelkedő fenntartási költségeket kigazdálkodjuk. Sajnos állandó alkalmazottak foglalkoztatásáról egyelőre le kell mondanunk, a munkabérek kitermelését a jelen gazdasági változások nem teszik lehetővé, inkább a villany-, víz-, takarmányszükségletünket igyekszünk biztosítani. Kiszámíthatatlan az infláció tendenciája, a speciális eleségek beszerezhetősége és azok drágulása, így elég nehéz tervezni.
A díszmadártenyésztés során tartott fajok kiválasztása inkább érzelmi, mint gazdasági alapon történik, de mindenképp szükséges tervszerű gazdálkodást is folytatni, ha hosszú távon szeretnénk fenntartani a parkot. Mivel sok esetben személyes kötődéssel ragaszkodunk madarainkhoz, így az állomány nagyobbik része esetében elképzelhetetlen, hogy megválunk tőlük, de nem kizárt, lesznek olyan egyedek, amelyeket speciális táplálékuk, vagy fokozott fűtésigényük miatt esetleg el kell adnunk. A fejlesztések most elsődlegesen infrastrukturálisak lesznek, mint a napelemrendszer, fűtőtestek cseréje gazdaságosabb üzemeltetésű típusokra és ehhez hasonló projektek – mondták a tenyésztők.
– Nem vagyunk „trendkövetők”, inkább olyan fajokkal fejlesztettünk eddig, melyek nekünk tetszettek, persze a fenntarthatóság figyelembevételével is. Szerencsére az ízlésünk úgy tűnik, egyezik a látogatókéval, mert némi pandémiás lezárástól eltekintve vendégszámunk éves szinten folyamatosan emelkedik.
Gyakorlatilag két hónap alatt fogadjuk a vendégek 70-80 százalékát, de például egy négynapos tavaszi szezonnyitóval sikerült 1700 látogatót bevonzani.
Elsősorban turisztikai célponttá váltunk, családi programként, kirándulási színhelyként, de természetesen megjelennek a madarászok is, bár már kisebb arányban, mint egykor.
Azt már érzékeljük, ahogy haladunk a gazdasági válságba, úgy csökkent a vendégszám a korábbi évek azonos időszakához képest, ami nem fest túl reményteli jövőképet, de ahogy szokás mondani, a remény hal meg utoljára. Úgyhogy most készülünk egy vésztervre, de azért némi turisztikai fejlesztést is megvalósítunk, hátha lesz még jövőre is balatoni turizmus – mondta Ráczné Csóti Tímea.
Az eredetileg Zákányszéken alapult díszmadárgyűjtemény 2018 tavaszától Balatonföldvár mellett, Kerekiben, gyönyörű természeti környezetben lévő új, több mint egy hektáron kiépített telephelyen látogatható.
Vannak simogatható, etethető állataik, a legtöbb vendég beszélő papagájokat is hallhat, de elsődleges a tartási körülmények és az egyedülálló fajválaszték felvonultatása, miközben információkat adnak a díszmadárként tartott fajok tartásának, tenyésztésének műhelytitkaiból is. A tenyésztelep állatainak szaporulata megvásárolható.
A fejlesztések folyamatosak, 2021-ben egzótaházat építettek, ahol az időjárási körülményektől függetlenül is megtekinthető több tucat madárfaj. 2022-ben trópusházzal, pihenő, árnyékoló szaletlikkel és az alsó, zárt parkolóban büfével bővülnek a park szolgáltatásai.
A madárkertet végigjárva távoli egzotikus tájakon érzi magát a látogató. A kék-sárga arapapagáj (Ara ararauna) nagy mérete és színes tollazata miatt sokak kedvence, ám erős hangja és csőre, mellyel akár az ember ujját is képes eltörni, már csak a legelszántabb madártartókat nem riasztja vissza.
A bejárathoz közel láthatóak a viola turákók (Musophaga violacea), melyek Nyugat-Afrika erdeiben élő madarak. Gyümölcsöket, hajtásokat, rovarokat fogyasztanak, nagyon gyors mozgású, élénk, elég félénk állatok.
Nem sok helyen találkozhatnak az országban a madárkedvelők ibolyás fényseregéllyel (Lamprotornis purpureus), ezzel az afrikai eredetű, természetes élőhelyén rovarokat, gyíkokat fogyasztó madárral. Csapatokban él, de a tenyészidőszakban kiválnak a párok a társaságból. Emiatt háziállatként tartva csoportos röpdében nem szokott sikerrel járni a tenyésztése.
A himalájai fényfácán (Lophophorus impejanus) a Himalájából származó ritka faj, Nepál nemzeti madara. A túlzott melegtől óvni kell ezt a monogám tenyésztésű állatot. Hozzá hasonlóan nagyon látványos, szintén földön lakó faj a bóbitás gyöngyös (Guttera puccherani), ez pedig afrikai eredetű, a fagyokra érzékeny gyöngyösfaj. Nagyon sokféle, változatos táplálékot igényel, hangja kellemes, és könnyen emberhez szoktatható, barátságos madár.
Számos díszbaromfi is él a madárkertben. A páduai díszbaromfit Olaszországban tenyésztették ki, e fajta korai ikonográfiai bizonyítéka Jacopo da Verona Angyali üdvözlet freskója, amelyet 1397-ben festett a padovai Oratorio di San Michele-ben, amelyen egy parasztasszony látható, amint egy tarajos tyúkot és annak fiókáit eteti. A fodros tollazatú változata ritkának számít a hazai tenyészetekben.
Az ayam cemani baromfi Indonéziából származó ritka baromfifajta, hiperpigmentációját a fibromelanosis okozza, ezért fekete mindene: a bőre, a húsa a csontjai és a belső szervei is sötétek a melanintartalom miatt. Szintén igen rendhagyó a kinézete a selyem díszbaromfinak, mivel tollazata tollhorgok nélküli, ezért inkább szőrszerűnek tűnik a madár kültakarója, mintha plüsstyúk lenne. Már háromezer éve tenyésztik, Kínában kékes húsa igen kedvelt ínyencség. Évente 120-140 tojást tojik, és jó kotlós.
A sárgahasú lombgalamb, vagy papagájgalamb (Treron waalia) hazánkban ritkaságnak számító, afrikai eredetű, igen színes tollú gyümölcsgalamb. Fő táplálékaival naponta többször kell ellátni. A gyümölcsök, zöldségek mellett lisztkukacot is kap. A tarka császárgalamb (Ducula bicolor) pedig egy Délkelet-Ázsiától Új-Guineáig előforduló nagy testű gyümölcsgalamb, mely kimondottan melegigényes. Érdekessége még, hogy fészekalja mindössze egy tojásból áll, a nemeket biztonsággal csak ivarvizsgálattal lehet megállapítani.
A kertben végig járva rengeteg papagájfajjal, és azokon belül különböző színváltozatokkal találkozhatunk. A vizes élőhelyen különleges récék osztoznak a területen a fekete hattyúkkal.
A kétlábúak között mintegy kakukktojásként a látogatók egyik kedvence a Benett-kenguru, aki bár négylábú, leginkább két lábon ugrálva közlekedik, alkalmazkodva a madárkert többi lakójának anatómiájához.


