Miért is hoz szerencsét a négylevelű lóhere?
A négylevelű lóherének a kereszténységben, a népi hitvilágban is megvan a jelentősége, de szerencsehozó tulajdonsága a keltáktól ered.
A három levél a Szentháromságot jelképezi a keresztény hitvilágban, ám a négy levelű szerencsehozó változat történetét máshol kell keresni.
Az még a kereszténység előttre, a pogány korszakra vezethető vissza, akkor a négylevelű lóherét kelták amulettekként használták. A druidák (kelta papok) voltak akik a négylevelű lóherét amulettként használták, mert az szerintük a rossz szellemek ellen véd. E kelta hagyományból ered, hogy a négylevelű lóhere megvéd a rossztól és szerencsét hoz.
Az első irodalmi mű, amely említi a négylevelű lóherét 1620-ból származik. A kelta kultúra Írország területéről terjedt Európába, és így lettet a fehér herének e ritka megjelenésű példányai különlegességük okán a szerencse hírnökei, hiszen aki ennyi háromlevelű közt meglel egy négy levelűt, ahhoz nagy szerencse kell, így feltehetően az élet más területein is megleli amire szüksége van…
A „behelyettesíthető” szerencsehozó
A hiedelem aztán olyannyira szárnyra kelt, hogy már sokszor a ló heréjét is szerencsehozónak tartották, tartják.
Ha valaki Gyulán jár, könnyen észreveheti, hogy a vár mellett álló lovas szobor heréje sokkal fényesebb, mint az alkotás többi része.
Ennek oka, hogy a város diákjai előszeretettel járnak a lovas szoborhoz, annak e nemes részér simogatni, mert a városi legenda szerint vizsgák, dolgozatok előtt ez szerencsét hoz. A gyulai lovas szobrot jóval könnyebb megtalálni – főleg a fényes, szinte világító heréjével -, mint a fűben megbújó négylevelű lóherét…
További érdekes cikk a témában:
