Az apró mikroorganizmusok sem élnek örökké. Dr. Tessa Camenzind, a Berlini Szabadegyetem tudósa azonban azt is felfedezte, hogy nem mindegy, hogyan lesz végük, ez ugyanis jelentősen befolyásolja az utánuk hátramaradó szénmennyiséget a talajban – írja a Phys.org.
Camenzind és Johannes Lehmann, a Humboldt Kutatási Díj nyertese, a Berlini Szabadegyetem vendégkutatója a New York-i Cornell Egyeteről, valamint munkatársaik a Nature Geoscience című tudományos lapban publikálták eredményeiket, melyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megértsük: milyen tényezőktől függ a klímaváltozást előidéző széndioxid-kibocsátás.
A tanulmányban arra keresték a választ, hogy milyen módon pusztulnak el a talajban a mikroorganizmusok, és pontosan mi marad utánuk (az ún. mikrobiális nekromassza).
– mutatott rá Camenzind.
A talaj a legnagyobb szén-tároló a Földön – jóval több szenet képes megkötni, mint a növények vagy az atmoszféra együttesen. A korábbi nézetekkel ellentétben azonban a megkötött szén nagyobb hányada – több, mint 50 százalék – az elpusztult mikroorganizmusokon keresztül jut a talajba. „Talán morbidnak hangzik, de minél többet tudunk meg arról, hogy hogyan és miért pusztulnak el ezek a mikroorganizmusok, illetve milyen folyamatok játszanak ebben szerepet, annál inkább megértjük, hogyan kerül a szén a talajba, és mennyire stabil ez a folyamat különböző körülmények között” – mondta Camenzind.
De mit jelent a mikroorganizmusok halála?
A talaj közel sem egy biztonságos élőhely. Azok az élőlények, melyek itt próbálnak túlélni, szembe kell hogy nézzenek az éhezéssel, szárazsággal, extrém hideggel vagy hőséggel.
A mikrobiális élőlények emellett folyamatos versenyben vannak egymással az alapvető tápanyagforrásokért, és egyes mikroorganizmusok képesek halálos anyagcsere-termékek kiválasztására is, amivel elnyomják a riválisokat. Ha ez nem lenne elég, vannak még ragadozók is, egysejtű protozoák, apró rovarok, vagy akár baktériumok. Némelyek kifejezetten a mikroorganizmusokra vadásznak, míg mások nagy területen „legelik le” a tápanyagokat. A vírusok is igen gyakoriak a talajban, és jelentős számú baktériumot pusztítanak el. És persze ott vannak még az emberi behatások is, melyek felborítják a természetes egyensúlyt.
„Sikerült felfednünk, hogy pontosan milyen kémiai változások mennek végbe ezek alatt a folyamatok alatt, így jobban értjük, hogy miből áll a mikrobiális nekromassza” – magyarázta Vamenzind.
Mindeközben pedig a gombafonalak is fontos szerepet játszanak a talaj széntároló képességében.
A gombafonalak ‘mozgása’ a talajban azt jelenti, hogy folyamatosan újakat növesztenek, miközben az elhaltakat hátrahagyják. Ezzel pedig úgy tűnik, hogy igen nagy mennyiségű szenet juttatnak a talajba – tette hozzá Camenzind.
