Első hallásra minden pozitív. Ám, ha a részletekre is kíváncsiak vagyunk, ott már érnek bennünket meglepetések, amikor a biharnagybajomi „Dózsa” Agrár Zrt. tehenészeti telepének rekonstrukciója felől érdeklődünk. Iszonyú kitartás kellett ahhoz, hogy az éppen 10 évvel ezelőtt elhatározott fejlesztésből idén április 9-én ünnepélyes üzemátadót lehessen tartani.

Ezen az eseményen részt vett Vitányi István, a térség országgyűlési képviselője is. A rekonstrukció jellemzéséül B. Csák András, az igazgatóság elnöke röviden annyit említett meg, hogy a Luca széke ehhez képest sebesvonat.

Küzdelem az aszállyal

A „Dózsa” jelenleg 2000 hektáron gazdálkodik, a termőterületük évről évre folyamatosan csökken. A növénytermesztés adja az árbevételük 40 százalékát, az állattenyésztésből a 60 százalék származik. Ebben meghatározó szerepe van a komoly genetikai értéket képviselő tejelő szarvasmarhának, amely tisztavérű Holstein-fríz állományból áll. Összesen 850 tehenet és annak szaporulatát tartják, így 1600 szarvasmarhával foglalkoznak. A napi tejtermelésük eddig 25-26 ezer litert tett ki, éves szinten idén elérhetik a 9 millió literes hozamot. A tejelő szarvasmarhatartás mellett 1000 darab anyajuhuk is van, növénytermesztésük pedig döntően e két állatfaj takarmányigényére koncentrál.

No, nem mostanában volt erre példa, mert az utóbbi években az aszály miatt 5-30 tonna között mozgott a betakarított hektáronkénti silókukorica átlaga; a 30 tonnát öntözve tudták elérni. Másodvetésben is ter­mesztenek silókukoricát, összesen 150 hektáron, azt természetesen egészében öntözik. Szenázsnak őszi árpát, tritikálét és olaszperjét vetnek minden évben, valamint másodvetésben 100 hektár cukorcirkot, amiből száraz körülmények között hektáronként 20 tonnát takarítanak be.

Évente 700-800 tonna szilázst és ugyanannyi szenázst készítenek, szénafélékkel már nem foglalkoznak. Korábban a lucernánál ötször takarították be az éves termést, újabban 3-4-ről tehetnek említést, de tavaly a negyedik gyapját a mezei pocok megette.

Kukoricából jelenleg csupán 100 hektáron vetnek és aratna. Tavaly öntözött körülmények között 7 tonnás átlagot értek el, korábban a hektáronkénti 12 tonna májusi morzsolt volt a megszokott. Őszi búzából és árpából 200-200 hektáron termesztenek, mindkét növénynél a 7 tonnás átlag volt általános, ám tavaly csupán 5 tonnáig jutottak hektáronként. Sajnos most sem sokkal jobbak a kilátásaik, mert bár ezen a tavaszon a csapadékról sokat beszéltek, de ők inkább csak hallottak róla. A 200 hektár gyep mellett a maradék területen napraforgóval foglalkoznak, ami, mint kiváló aszálytűrő növény, hektáronként 3,5-4 tonnát ad. A cég termelési értéke évente valamivel meghaladja a 4 milliárd forintot, és minden nehézség dacára évi 50 millió forintos nyereséggel kalkulálnak.

Biogáz: szűkülő lehetőségek

Az április 9-én felavatott szarvasmarhatelep rekonstrukciója 2016-ban kezdődött, saját ötletük volt. Náluk a gazdálkodásban 2006 számít igazán nagy vízválasztónak, akkor zárták be a Kabai Cukorgyárat, így a cukorrépa helyett valami más jól jövedelmező foglalkozás után kellett nézni. Több dologgal is kísérleteztek, és tettek egy „vargabetűt” a megújuló energia előállításában. A biogázüzemet 2010-ben, a bio­etanol-üzemet 2011-ben állították üzembe, ez utóbbi az elmúlt két évben üresen áll. Ugyan megvan mindkét vállalkozás, de nem tudják eredményesen működtetni.

A biogázüzem névleges teljesítménye 625 kilowattóra, de amióta a napelemek ennyire elterjedtek Magyarországon, azóta a biogázüzem lehetőségei nagyon beszűkültek. Az itt nyerhető áramra nincs kötelező átvétel, szabadpiacon lehet értékesíteni, és ebben a helyzetben csúcsidőben nem tudnak termelni.

Naponta kétszer 3-5 órát tudják üzemeltetni, ez kevés, a sokszori indítás sem használ az eredményességnek. Az alapanyag itt vagy hulladék lehet, vagy valaki megtermeli magának. Ők sokáig a csemegekukorica csuhéját használták biogáz-előállításra, de napjainkra ennek az alapanyagnak az ára kilónként már 7 forintra ugrott, és így már nem éri meg.