Mit kell tudnunk erről a titokzatos fajról, és milyen kutatások zajlanak nemzetközi szinten a faj megállításáért? A kérdés megválaszolására és a kérdéskörben végzett aktuális nemzetközi kutatási eredmények ismertetésére, Szerbia és Görögország után, immár harmadik alkalommal rendeztek Nemzetközi Sakál Szimpóziumot, 2022. novemberében Gödöllőn, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen. A rendezvényen 20 ország 76 szakembere vett részt, és több mint 50 tudományos anyagot ismertettek a kutatók.
Az aranysakál eredendően a vizes élőhelyek ragadozója. A feltételezések szerint Ázsia felől érkezett Európába, ennek ideje azonban nem elégséges írásos bizonyítékok híján bizonytalan.
A 19–20. századi vizes élőhelyek átalakulásával, felszámolásával, valamint üldöztetésük folytán a Balkán jelentős részéről eltűnt, Magyarországon 1942-re datálják kipusztulását.
Változás csak a ’80-as évek elején következett, amikor a bolgár állomány hirtelen drasztikus növekedésbe kezdett. Ebben az időszakban Magyarországon is észleltek egy-egy kóborló egyedet, állandó, szaporodó állományról azonban ekkortájt még nem beszélhettünk. Majdan a ’90-es években, a Dráva-síkon, Somogy és Baranya megyét érintve jött létre stabil állományuk, amely azóta folyamatos populációnövekedést mutat, ezzel arányosan pedig hazai elterjedési területük is rohamosan kiterjedt – napjainkban már nincs olyan nagyobb térség az országban, ahol ne lenne bizonyíthatóan jelen. Dr. Lanszki József és dr. Heltai Miklós a helyzetre reagálva monitoring programot indítottak azzal a céllal, hogy megismerjék az aranysakál-állomány terjedésdinamikájának okait, táplálkozási szokásait, genetikai hátterét.
A faj rohamos elterjedésének magyarázata minden bizonnyal – intelligenciája és óvatossága mellett – rendkívüli alkalmazkodó képességében keresendő. Az eredetileg vizes élőhelyeken élő faj rendkívül jól idomult a száraz élőhelyekhez, valamint a táplálkozásában is opportunista jellemvonásokat lehet felfedezni. Különböző körülmények között keresi a nagy mennyiségben megtalálható, kevés energiabefektetéssel járó, magas fehérjetartalmú táplálékot. Vadászik pocokra, fogyaszt zsigert, nem kíméli a sebzett vadat, a háztáji állatokat, az apróvadat, miként az őzgidát és a szarvasborjút sem, szűkös időkben akár a szeméttelepeket is meglátogatja, sőt a gyümölcsöt és a kukoricát is elfogyasztja. Túlélésének és elterjedésének sikere ezek mellett a szociális kapcsolatrendszerében keresendő. Családi szerkezetben él, a párok monogámok, mindkét nem részt vesz a kölykök felnevelésében, ebben az előző évi alomból való fiatal egyedek – elsősorban szukák – is segítenek. Ennek köszönhetően jóval hatékonyabb és sikeresebb a kölykök felnevelése és túlélése.
Nemzetközi szimpózium
A rendezvény megnyitóján Heltai Miklós, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének vezetője ismertette a konferencia célját: nemzetközi ismereteken keresztül összevethetők lehessenek a sakál elterjedésének okai, viselkedése, táplálkozási szokásai, ezen tapasztalatokból pedig hatékonyabbá váljon a ragadozó-ember konfliktus kezelése, valamint a szakember a fajjal való tudatosabb gazdálkodás ismérveinek átadását mint lényegi tényezőt is kiemelte köszöntőjében. Gyuricza Csaba, a MATE rektora pedig ismertette, jelenleg az egyetem három campusán zajlik vadgazdálkodási és természetvédelmi oktatás (Gödöllő, Kaposvár, Keszthely), amely intézményekben kiemelt figyelmet kapnak a vadgazdálkodási, vadbiológiai, továbbá fauna- és flóramegőrzési kutatások. Ezen projektek adatait az Országos Vadgazdálkodási Adattár számára biztosítják – tette hozzá a rektor.
Az előadások során Csányi Erika, a Soproni Egyetem PhD hallgatója azt az új magyarországi kutatási programot ismertette, amelynek keretében nagy mennyiségben látnak el nyakörvvel rókákat és aranysakálokat. Az eszközzel GPS-telemetriás adatokhoz jutnak a kutatók, ezzel pontosan meghatározható a ragadozók területhasználata. Az elmúlt két évben 8 egyed szolgáltatott adatokat Olaszországból, öt Görögországból, egy állat pedig Szlovákiából küldött információkat, Magyarországon 70 aranysakálra tettek GPS-es nyomkövetőt 2020–2022 között.
A kutató szerint ilyen mennyiségű adatot – egyebek mellett az eltérő területadottságok és a kevés minta miatt – nehéz egymáshoz viszonyítani és feldolgozni, több adatra van szükség a pontos statisztikai analízishez.
Azt azonban az adatok jól láttatták, hogy igen nagy távolságokat képes az aranysakál bejárni – ezt csak megerősítette Wiesław Bogdanowicz, a lengyel akadémiai állattani múzeum és intézet professzora, aki bizonyítékokat is prezentált arról a sejtésről, hogy e nagy távolságbejárásból adódóan a pannon populáció egyedei genetikai azonosságot mutatnak a havasalföldi (Román-alföld), illetve a trákiai egyedekkel, és megjelentek Lengyelország és a Baltikum területén is.
Csányi Sándor, a MATE professzora az aranysakál terjedésének irányát és sebességét mutatta be hazai adatokon keresztül. Vizsgálatai szerint a faj expanziója 30 év figyelembevételével mostanra tetőzött, és hosszú távon a vadfauna részének tekintendő, ezért további terjedésének elkerülése érdekében folytatni kell ellene a vadászati nyomást.
A szimpóziumon a görög helyzetről is beszámoltak, ott korábban a sakál kisebb szubpopulációban élt, sokáig veszélyeztetett státuszú fajnak számított. Majd 10-15 évvel ezelőtt fordult a kocka az állománynagyságban. Mivel Görögországban következtek be legkésőbb változások a faj populációdinamikájában, ezért nemzetközi szinten is hasznos adatokat szolgáltat a későbbiekben a görögök aranysakál-populációdinamika programja.
Izraeli kutató egy őz nagyságú csülkös vad, a hegyi gazella és az aranysakál viszonyán keresztül ismertette a ragadozó szabályozásának ottani tapasztalatait. A kutatók megállapították, hogy az aranysakál fegyveres állományszabályozása, még intenzív vadászati nyomás mellett is, csak gyérítésnek tekinthető, a faj erős kompenzációval, intenzív szaporodással vág vissza.
Az izraeli tapasztalat egyébként párhuzamba hozható azzal a hazai gyakorlattal, hogy a területen kint hagyott zsigernek mekkora jelentősége van az aranysakál állománynagyságára.
További hazai gyakorlatot számba véve kijelenthetjük, hogy a vadászatra jogosultak vadászlőfegyverrel és csapdázással történő aranysakálállomány-kezelése nem tartja a lépést a ragadozó állománynövekedésével. Óvatos, opportunista, rendkívüli alkalmazkodó képességű és intelligens állat lévén, az aranysakálnak szinte kizárólag az éjjeli vadászata vezethet sikerre, technikai eszközök bevonásával. Ehhez azonban a megfelelő jogi háttér még nem áll teljes mértékben rendelkezésre.
