0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 1.

Egy kalandos szezon értékelése 2.

Itt a téli nyugalom ideje. Néha felsejlik bennem, mi minden történt a 2022-es méhészeti évben. Ez az esztendő is tele volt élménnyel, kalanddal, tanulsággal és természetesen kihívással. Írásomban a múlt évben tapasztalt gondokat, hibákat, örömöket, tapasztalataimat szeretném megosztani az olvasókkal. Írásom első része a facéliapörgetésnél ért véget.

Az előző rész ide kattintva olvasható.

A mézkinyerési munka után, de még a vándortanyán, két dolgot végeztem el azonnal. A szűkítőket még aznap este behelyeztem a kijárókba. Másnap megkezdtem az atka elleni védekezést tau-fluvalinát hatóanyaggal, tartós hordozón. A kezelés hét napig tartott. Öt nap elteltével vándoroltattam a méhcsaládjaimat a bakonyi hárserdők tövébe. A facéliapörgetés és a hárs nektározásának megindulása között eltelt hét-tíz nap kiváló alkalom volt az atkák gyérítésére.

A hárserdők előzetes felmérése alapján még csak itt-ott láttam néhány nyiladozó virágot. Illatot még nem éreztem. Azt tudni kell a bakonyi hársról, hogy kevés az összefüggő erdő.

Túlnyomórészt szórványosan fordul elő az őshonos fák között. A domborzati viszonyok miatt elhúzódó virágzásra lehetett számítani. Ebben a térségben a hárs elég szeszélyes mézelő, inkább csak a virágzás végén ad kevés nektárt. Idén meglepően jól indult a mézelés.

A letelepedés után négy napig egyenleg volt, de ezt követően napi 1-2 kilogramm lett a gyarapodás. A hársméz általában lassan éri el a pörgetéshez megfelelő víztartalmat. Ezért a begyűjtött hársnektárt bent hagytam a mézterekben, és így vándoroltam napraforgóra. A költözés napján már kutattak a méhek. Ennek alapján úgy értékeltem, hogy vége is lett a hárs mézelésének. Más méhészek visszajelzése szerint még tartott néhány napig. Azért nem szoktam a hárs végét megvárni, mert a napraforgó mézelését biztosabbnak tartom. Az esetek 90 százalékban a napraforgóval jártam jobban. Az utóbbi időben egyre jobban összeér e két növénykultúra virágzása.

Ha eddig még nem lett volna vegyes az állományom, ettől kezdve már igen. A lecserélt anyás családok népessége fogyott. Az új anyák még csak ekkor kezdtek belelendülni a petézésbe. Innentől ezek a családok nagyban rontották a pörgetési átlagot.

Természetesen azok a méhészek, akik csak a legjobb családjaikat szállítják hársra, sokkal jobb eredményeket tudnak elérni. Nekik megéri kivárni a virágzás végét.

A nappalok és az éjszakák is egyre melegebbek lettek. Elég nagy volt már a kánikula. A napraforgóra vándorlás előtti este kiszedtem a szűkítőket a kijárókból azzal a célzattal, hogy minél jobban tudják hűteni a kaptárt a méhek. Másnap a pakolást még este elvégeztük, de csak éjfél után indultunk el a szállítmánnyal. Féltem, hogy a szűz méztéri lépekben lévő híg méz bajt okozhat szállítás közben. A rakodás után egy hirtelen jött zápor is hűtötte némileg a levegőt.

A szállítás rendben lezajlott (1. kép). Másnap reggel már a nyiladozó napraforgóvirágokra tájolhattak a gyűjtő méhecskék. Nagy szerencsénk volt idén a nyári olajos kultúrával. Mondhatom, hogy három lépcsőben virágzott. Amikor odaértünk, már egy 50 hektáros tábla kezdett virágozni (2. kép). Igaz, hogy az első nap „csak” 1 kilót mutatott a mérleg, de a második nap már 6 kiló volt a hordás. Szerencsés volt az a környék, ahová vándoroltunk. A növény többször kiadósan megázott a fejlődési időszakában. Az odaérkezésünk előtt három nappal kapott 30 milliméter csapadékot. Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy a mostani napraforgóhibridek virágzása egyre rövidebb idejű. Egy tábla jó, ha egy hétig virágzik.

Természetesen a jó minőségű talaj és a kijuttatott lombtrágyák igyekeznek nyújtani a virágzás idejét, de a hatalmas kánikula ezek ellen dolgozott ebben a szezonban is. Növényvédelmi munkák tekintetében is szerencsénk volt, egy gazda kivételével mindenki elvégezte a gombaölős permetezéseket még az odaérkezésünk előtt.

Ahogy egyre szárazabb napok érkeztek, és a levegő páratartalma is csökkent, kezdett visszaesni a hordás, aztán a két hét múlva érkező lehűlés ismét visszaesést okozott. Tehát a virágzás elején volt a legintenzívebb gyűjtés, később fokozatosan esett vissza. Mindent összevetve, szép napraforgószezonnal ajándékozott meg a 2022-es esztendő (3.kép) – főleg annak tudatában, hogy az ország legnagyobb részén a hatalmas aszály ellehetetlenítette a növény mézelését.

A legnagyobb hordásban ez évi petéző anyákat adtam a még cserére szoruló családoknak. A későbbi visszaellenőrzéskor ezeknek a családoknak a 30 százalékát újra kellett anyásítani. Értetlenül álltam a dolog előtt. Az gondoltam, hogy a nagy gyűjtés segíti az anyák elfogadását. Valami más tényező játszhatott közre, amit még azóta sem sikerült megfejtenem. A vándortanyai pörgetés alkalmával már egyre fáradtabbak voltunk, de az eredmény könnyedén feledtette a fizikai fáradtságot.

A gyűjtés teljes megszűnése után igyekeztünk minél hamarabb a téli telephelyekre szállítani a méheket, fontos feladatokat kellett elvégeznünk.

A 12 Hunor keretes fészekben őrületes mennyiségű mézet raktároztak a családok, kiszorítva ezzel a fiasítást. A fészkekből kivettem négy mézes keretet, és üresen kapták vissza a családok. Ezzel próbáltam helyet biztosítani az anyák petézésének.

Az üres, fiasításra alkalmas lépek visszarakásával egy időben a keretek tetejére etetőket helyeztem. Egy hét múlva megkezdtem a cukorszirupos serkentést. Naponként 3 deciliteres adagokat kaptak augusztus végéig. A szirup összetételét oly módon változtattam, hogy hetente emeltem az egységnyi szirupban lévő kristálycukor mennyiségét. Az aranyvessző szépen adta a virágport. Nektárt viszont csak annyit, hogy augusztus 1-től 20-ig egyenlegen maradt a mérleg. Ez a család nem kapott serkentést. Látni akartam a természetes hordási viszonyokat. Augusztusban és még szeptemberben is folyamatosan kezeltem atka ellen, többféle hatóanyaggal és többféle kijuttatási módszerrel.

Szeptember végére a családok népessége megfogyatkozott. Az okokat a következőkben láttam. Akácon és napraforgón hirtelen nagy mennyiségű nektár áramlott be a kaptárakba. A begyűjtött méz jócskán korlátozta az anyák petézési lehetőségét. Mondhatom, hogy akácvirágzástól egészen a betelelésig az átlagosnál kisebb területen petéztek az anyák. Facélián volt némi fellendülés, de ez csak néhány hétig tartott. A folyamatos hordás miatti terhelés rövidítette a gyűjtőméhek élettartamát.

A másik ok, hogy akác után azonnal védekeznem kellett volna atka ellen, de ezt csak két héttel később tettem meg. A kiterjedőben lévő fiasításban megbújt az atkák nagyobbik része, így a későbbi kezelésekkel csak a kevés, méheken maradt élősködőt pusztítottam el.

Az augusztusban végzett serkentő etetés nem növelte számottevő mértékben a fiasítás kiterjedését. Az aranyvessző virágzása alatt nagy mennyiségű virágport tudtak gyűjteni a családok. Látszólag minden adott volt az utódneveléshez, mégis elmaradt a várt eredmény. Több méhésztárssal is beszéltem erről a jelenségről. Ők is ugyanezt tapasztalták.

Az ősz érkezésével égető gonddal szembesült a méhésztársadalom. A kemény munkával megtermelt mézünket nem tudtuk értékesíteni, vagy csak korlátozott keretek között. A méhészek többsége próbált kitartani, hogy jobb áron tudja értékesíteni a mézét. Szeptember végéig én sem tudtam eladni egyetlen hordóval sem. Ahogy vártuk az árak emelkedését, egyszer csak szépen elkezdtek esni. Felvásárlók szerint kereslet-kínálat alapján működik a piac.

Sok akácméz lett, túlkínálat van, ezért megy le az ár. Szerintem akkor beszélhetnénk túlkínálatról, ha vásárolnák a mézet, de a sok termés miatt csak alacsony áron. Most azonban még alacsony áron sem kell.

A másik érdekesség a vegyes méz esete. Jelenleg is több felvásárló keresi ezt a terméket. Ezek alapján ki merem jelenteni, hogy vegyes méz tekintetében keresleti piac alakult ki az ősz folyamán. Ennek ellenére az ára ennek a méznek is csökken. Jelenleg a méhészek teljesen kiszolgáltatott helyzetben vannak. Remélem, hogy amilyen hirtelen jött ez a piaci változás, olyan hirtelen el is múlik. Nehéz lenne bármit is tanácsolni, mert hirtelen az ellenkezőjére változhat a mézpiaci helyzet. Lehet, hogy sok idő kell hozzá, de az is lehet, hogy hamarosan bekövetkezik.

Összegezve, a 2022-es méhészeti szezon egésze nagyon kalandos volt. Úgy éreztem magam, mint egy hullámvasúton: egyszer fenn, egyszer lenn. Hatalmas élmények jöttek a termelés közepette, az értékesítés pedig teljes kudarcnak tűnt. A legfontosabb számomra, hogy legyen árualap, amit el tudunk adni. Az már egy másik kérdés, hogy milyen áron. Egy biztos: a nullát bármivel szorozzuk, csak nulla marad. Amikor a méhek között dolgozom, új erőre kapok. Augusztusban mindig tapasztaltam magamon egy kis hullámvölgyet, de így, év vége felé már a tavaszi zsongáson elmélkedem. Hasonlóan kalandos, élményekben gazdag, termésben bővelkedő, békés, boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak.

Szabó Krisztián,
Pápadereske

Forrás: Méhészet