0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 17.

A görbeházi galamb nemzeti kuriózum lehet

„Van egy vízióm, amiben a görbeházi galamb ugyanolyan kuriózum, nemzeti szimbólum, mint a téliszalámi vagy a japánok wagyu marhája” – mondja Barabás János, a Görbeházi Galamb Tenyészcentrum alapítója és vezetője, aki szerint a prémium minőségű termékből az évi egymillió is csak „csepp lenne a tengerben” az erősen keresleti exportpiacon.

Elképzelése megvalósításához egy teljesen új vágóhíd és feldolgozóüzem beruházásába kezdett a Hajdú-Bihar vármegyei Görbeházán. A közel ötszázmillió forintra tervezett projekthez 50 százalékos vissza nem térítendő pályázati támogatást is elnyert a Vidékfejlesztési Program keretében.

Az 550 négyzetméteres üzem alapkövét tavaly márciusban tették le, és a tervek szerint egy korszerű, ezer szülőpáros tenyészteleppel, valamint a teljes vágóhídi kapacitást kiszolgáló termelői integráció ellátására méretezett takarmánytárolóval is kiegészül.

Az állattartó telep megépítéséhez szintén pályázati támogatást nyertek, időközben azonban olyannyira elszálltak az árak, hogy a jelentősen megdrágult beruházás befejezéséhez mintegy 300 millió forintra lenne még szükség.

Beruházási hitelhez jutni azonban nemhogy nehéz, hanem szinte lehetetlen manapság – mondja Barabás János. Ettől függetlenül kitartóan próbálkozik, és a tervezett exportot egyelőre más, már meglévő üzemi kapacitások bevonásával oldja meg.

A cél az arab piac: Dubai, az emirátusok, Katar. A görbeházi galambvágóhidat ennek érdekében eleve halal vágásra tervezték. A konyhakész, illetve félkész minőségi galambhústermékeket azonban a világ más tájain sem okozna gondot értékesíteni. Január közepén például egy Las Vegas-i húskereskedő járt a telephelyen, aki a kaszinókat látja el egzotikus húsokkal. Nyilatkozatában kifejtette, a készülő vágóhíd és feldolgozóüzem teljes termelésére is szívesen leszerződne.

A galamb húsának nem tesz jót a nagy hő, és a bőre is érzékenyebb, mint a többi baromfié. Emiatt alacsonyabb hőmérsékleten és óvatosabban kell kopasztani.

Az új üzembe egy hazai cég, a Sampo Kft. fogja beépíteni a technológiát, amelynek a vezetője az utolsó hazai galambvágóhidat is építette, valahol a Dunántúlon a ’80-as évek környékén. Azóta az országban nem létesült ilyen üzem, pedig harminc éve még piacvezetők voltunk Európában – tizenhét hazai galambvágóhíd üzemelt.

A rendszerváltás időszakában azonban megszűnt a felvásárlás, és szétesett az értéklánc. Bár itthon sokfelé tenyésztenek galambot, ennek során már nem azokat az értékmérőket veszik figyelembe, amelyek a korszerű húsgalambfajtákat jellemzik. Ezeknél ugyanis a minél jobb takarmány-felhasználás és a minél nagyobb szaporaság a fő cél. A ’80-as években még korszerűnek mondható magyar fajtáknak mára már leáldozott.

A hazai tenyésztés az alak- és díszgalamb irányába mozdult el, ezek azonban nem alkalmasak annyira az intenzív termelésre, mint a Franciaországban kitenyésztett fehér, tarka és vörös Titán-vonalú fajták, amelyek piacvezetők Európában.

Ugyanolyan takarmány-felhasználás mellett ugyanis több utódot nevelnek fel, húsuk állaga kiemelkedő, ízben és méretben is egységesek.

A görbeházi tenyésztőközpontban jelenleg 12-13 ezer galambot nevelnek, de ha megvalósul a tervezett beruházás, legalább 20 ezer darabbal lehet termelni. Ahhoz pedig, hogy egyműszakos munkarendben maximálisan ki legyen használva a vágóhíd kapacitása, éves szinten 70 ezer párra lesz szükség. Az új üzemkomplexum a tervek szerint 15-20 személynek biztosít majd munkahelyet, emellett termelő partnerek jelentkezését is várják 100-150 kilométeres körzetben, akikkel integrációban szeretnék megvalósítani a gazdaságos üzemeltetést.

Hosszú távon szeretnék elérni, hogy a görbeházi galamb eredetvédett, kiemelt termékké váljon, amelyet mindenhol elismernek.

Ehhez természetesen az integrációban is a meghatározott takarmányozást és állatjóléti előírásokat kell majd alkalmazni. Akadnak jelentkezők, sokan várják, hogy elkészüljön beruházás.

Barabás János szerint bármilyen egészséges és ízletes is a galambhús, itthon belátható időn belül nem fog újból általánossá válni a fogyasztása, nem fogunk vele olyan gyakran találkozni a hazai boltokban, mint a csirkével.

Mint mondja, nemcsak a galamb, hanem a bárány, a birka, a nyúl is eltűnt a háztáji gazdaságokból és ezzel a konyhákból is. Felhagytak a tartásukkal, a következő nemzedék pedig már idegenkedik tőle, nem fogyasztja. Hogy miért történt ez így? „Hányan tudják Budapesten megkopasztani a csirkét? – kérdez vissza Barabás János. De változott a világ, és a galambbal is változni kell.” Termelőként annak kell örülni, hogy külföldön nagyon szívesen fogyasztják.

Bár kapott ajánlatot arra is, hogy a teljes termelését átveszik Németországban élőhúsként, ragaszkodik ahhoz, hogy feldolgozva értékesítse. Nagy lehetőséget lát a magasan feldolgozott, prémium minőségű termékekben, és őszintén hisz benne, hogy ezekkel sikeres lehet a hazai agrárium.

„Szeretném, hogy a hozzáadott érték maradjon itthon, Magyarországon, mert ez a jövő” – teszi hozzá.

A galambhús kifejezetten réspiaci termék, ráadásul – a megfelelő fajtaválasztás és tartás mellett – nagyon gazdaságos az előállítása. 28-30 nap alatt eléri a vágósúlyt, és minden további nap csak növeli a tartási költségeket.

Barabás János cége, a Kelet Földgép Kft. által gyártott szuvidált galambhús tavaly elnyerte az Év Innovációja díjat a Trade magazin által 2021-ben életre hívott Inno d’Or innovációs versenyen.

Olyan hatalmas versenytársak mögé állhatott fel a dobogó harmadik fokára a Sirha Budapest nemzetközi innovációs termékversenyen, mint a Nestlé Hungária és a METRO Kereskedelmi Kft.

A görbeházi telephelyen jelenleg heti 600-1000 galambot dolgoznak fel, amelyekből korszerűen és szépen csomagolt kényelmi termékeket állítanak elő, részben hazai, részben pedig külföldi értékesítésre. A két innovációs díjjal is elismert szuvidált galamb mellett hamarosan piacra kerül a konfitált húsuk, emellett füstölt húst, konzervet, májpástétomot gyártanak, de folyamatosan bővítik a kínálatukat.

Fotók: Görbeházigalamb Tenyészcentrum/ Magyar Mezőgazdaság

Forrás: Kistermelők Lapja