0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 22.

A méhbiológia alapjai 3.

Cikksorozatunk előző részeiben a méhcsalád tagjait mutattuk be: a párzott és párzatlan anyát, valamint a dolgozókat – maradtak a herék.

A cikk első két része ide kattintva érhető el:

A méhbiológia alapjai – A teljes átalakulás fogalma és szakaszai
A méhbiológia alapjai 2. – A párzás

Herék

A méhcsalád hímivarú tagjai (1. kép). Testfelépítésük zömök, testhosszuk 15–18 milliméter között változik. A herék csak tavasztól őszig találhatók meg a családban. Számuk évszaktól függően néhány száztól ötezerig terjedhet. Egyetlen feladatuk az anyával való párzás. Élettartamuk általában két hónap.

A petézés

A peték a méhanya petefészkének petecsöveiben termelődnek. A petecsövek száma különböző anyák esetében változó. Értelemszerűen a több petecsővel rendelkező anya több petét képes lerakni. A petecsövek száma nagymértékben attól függ, hogy álcakorban az anyává fejlődés milyen korai stádiumban kezdődött el.

Minél fiatalabb álcából indult az anyává fejlődés, annál több a petecsövek száma.

A peték csírasejtekből fejlődnek ki. Egy petecsőben egyszerre egy csírasejtből alakul ki pete, amely a petecsövön végighaladva, a petevezetékbe, majd a hüvelybe jut. Itt az anya a magtarisznyájából vagy enged hímivarsejtet a petéhez, vagy nem. Ha hímivarsejt tud a petén megtapadni, majd belejutva megtermékenyíteni, akkor nőivarú lesz az utód (dolgozó vagy anya), ellenkező esetben hímivarú here.

A párzott anya a lépen lassan mozog, érzékszerveivel folyamatosan figyeli családja állapotát. Petézésének mértéke alapvetően a család erősségének és korösszetételének függvénye. Jár lépről lépre, vizsgálja lépkészletét, a sejtek minőségét, a család méz- és virágporkészletét. A jó minőségű lépek, a bőséges élelemkészlet és a hordás serkentőleg hat a petézésre.

Az anya petézés előtt először beledugja fejét a sejtbe, és gondosan megvizsgálja. Ha petézésre alkalmasnak találja, potrohával a sejt felé fordul, és a petét a sejt fenekéhez ragasztja (2. kép).

Csak azokba a sejtekbe petézik, amelyeket a dolgozók kitakarítottak és az agy mögötti mirigyük váladékával kikentek.

Ha figyelmesen belenézünk egy ilyen sejtbe, az alja fényesnek látszik. Jó teljesítőképességű anya csúcsidőszakban naponta 1500–2000 pete lerakására is képes lehet.

Tavasszal, a család fejlődésének idején a dolgozók számának növekedésével nő a herék száma is. Az anya nemek szerinti petézése határozza meg ezt az arányt. Jelenlegi ismereteink szerint az anya akaratlagosan képes dönteni az utód neméről, azaz hogy ad-e hím­ivarsejtet a következő petéhez vagy sem.

Csak akkor lehet a méhcsaládokban lendületes a fejlődés, ha minden korosztály arányosan képviselteti magát.

Akkor lehet a fiasítás táplálása kielégítő, ha jelen van az a fiatal korosztály, amelynek garatmirigye megfelelő mennyiségben termeli a méhpempőt. Ez természetesen összefügg a méhek táplálkozásával. A cukoretetés önmagában nem indítja meg a dajkaméhek garatmirigyének kiválasztó tevékenységét. Ehhez feltétlenül virágporra van szükség. A virágporok közül is a fehérjében gazdag és a könnyen emészthető fehérjetartalmúak hatásosak. A garatmirigy működésének megindulása után is bőséges és folyamatos virágporfogyasztásra van szükség az álcák kifogástalan táplálásához.

A méhcsalád anyátlansága

Ha méhcsalád átvizsgáláskor azt tapasztaljuk, hogy petézési időszakban nincs vagy csak fedett fiasítás van, anyátlanságra gyanakodhatunk. Az anyátlanságnak lehet ezen kívül több jele is. Állandó erős zúgás, a méhek nyugtalan szaladgálása a kijárónál, nem hordanak vizet és virágport, nem szellőztetnek és nem takarítanak rendszeresen, fészkük laza, rátekintésre széteső.

A család kaptárbontáskor erős, magas, síró hangot hallat, a kaptárban szétszóródik, majd a méhek magasan lábra állva rezegtetik szárnyukat. Estefelé nehezen csendesednek el, a kijáróban futkosnak.

Ha a kaptár oldalára koppantunk, felzúdulnak, majd magas, síró hang hallatszik. A hosszabb ideje anyátlan család fészkében már virágporos sejtre húzott anyabölcső-kezdeményeket is láthatunk.

Teljesen biztosak akkor lehetünk az anyátlanságot illetően, ha másik családtól elvett nyitott fiasításos – a méhészek által tesztkeretnek vagy vallatókeretnek nevezett – keretet teszünk be a gyanúsan anyátlan családnak. Ha a keretet két nap múlva megnézzük, biztosan kiderül, hogy anyátlan-e a család.

Anyátlanság számtalan esemény következtében kialakulhat. Az anya elvesztése előfordulhat betegsége miatt, a család vizsgálatakor vagy atka elleni kezelés során. Megszabadulnak tőle, ha megöregszik, petefészke kimerül, de elpusztulhat rabláskor idegen méhek által is.

Az anyátlanság oka lehet az is, ha télen súlyos népességcsökkenés következtében elpusztul. Megölhetik csendes váltáskor, vagy fekvőkaptár esetében az átjáró szomszédos család.

Ritkán fordul elő, de megölheti a méhcsaládban vele egyidőben élő lánya is. Elpusztulhat rajzás közben, ha a méhész anyaráccsal zárja el a kijárót, a rajzás megakadályozása céljából. Vándorláskor a lazán elhelyezett keretek nyomhatják agyon. Gyakori, amikor az új anyát anyásítást követően két-három hét múlva leváltják, aminek leggyakrabban az elégtelen párzás az oka. (Folytatjuk.)

Forrás: Méhészet