Ennek okára is választ adott Borbély Csaba, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Mezőgazdasági Genetikai Erőforrások Igazgatósága alá tartozó Kertészeti Fajtakísérleti Osztály munkatársa a MATE Gyöngyösi Campusán tartott előadásában.
A felsőfokú gyógynövény-technológus szak hallgatóinak Lakatos Márk mesteroktató szervezett előadássorozatot az intézményben, annak keretében hallhattuk a szakembert.
Különféle szempontok
A fajta a legalacsonyabb ismert növényrendszertani kategória, melyet egy meghatározott genotípus vagy genotípusok kombinációja által létrehozott tulajdonságok jellemeznek. A nemesítők különböző eljárásokat alkalmaznak (szelekció, keresztezés, génmódosítás), és lényeges, hogy az egyes fajták tulajdonságai stabilak és egységesek legyenek.
A kereskedők elvárása a jó tárolhatóság, hosszú pulton tarthatóság, a termelők szempontjából ugyanakkor egészen más tulajdonságok vannak előtérben, például, hogy a fajta illeszkedjen a termesztéstechnológiába (támrendszer, zöldmunkaigény, környezeti igények), legyen minél több károsítóra, körülményre ellenálló, minél nagyobb legyen a terméshozama, és a korábbi fajtáknál legyen jobb a termésminősége, emelte ki Borbély Csaba a fajtákkal kapcsolatos sokféle elvárást.
A növénynemesítés hosszú és költséges folyamat, ezért szükséges biztosítani a nemesítők befektetésének megtérülését. Ugyanakkor a növényfajták könnyen, gyorsan és olcsón reprodukálhatók (még a hibridek is, például in vitro szaporítással), ami szükségessé teszi a fajták oltalmazását, ezáltal a nemesítők anyagi és szellemi termékének védelmét.
Az oltalom egyik szerve az 1961-ben alapított UPOV (International Union for the Protection of New Varieties of Plants). A genfi székhelyű szervezetnek jelenleg 78 ország a tagja, Magyarország 1983-ban csatlakozott. A másik, európai uniós oltalmi szerv a CPVO (Community Plant Variety Office), mely 1994 óta működik Angers-i székhellyel. E szervezetnek nincs saját kísérleti hálózata, így a tagországok illetékes fajtavizsgáló hatóságaival kötnek szerződést a fajtavizsgálatok elvégzésére (hazánkban ez a Nébih).
A nemesítők védelmében
Ahhoz, hogy fajták legyenek, a DUS- (a distinctness, uniformity, stability szavak kezdőbetűiből – magyarul megkülönböztethetőség, egyöntetűség, állandóság) vizsgálat összehasonlító kísérletei során a fajtajelölteknek bizonyítaniuk kell, hogy miben térnek el más, már bejegyzett fajtáktól, és ezek a megkülönböztető tulajdonságaik mennyire egységesek és stabilak.
A vizsgálatokat CPVO-, UPOV- vagy nemzeti protokollok szerint végzik a Nébih szakemberei, melyek pontosan meghatározzák az egyes növényfajok esetében felmérendő tulajdonságokat, és ezen tulajdonságok kifejeződési értékeit.
A vizsgált tulajdonságok lehetnek mennyiségi (például a növény magassága, levelek száma, szőrözöttség mértéke), minőségi (például a termés színe, csíkok jelenléte) és álminőségi (például a termés alakja) tulajdonságok, a felvételezés történhet vizuálisan, azaz megfigyeléssel, vagy mérések eredményeként.
Borbély Csaba elmondta, hogy egy új fajtának egyértelműen megkülönböztethetőnek kell lennie minden, a bejelentés pillanatában közismert fajtától. A könnyebb összehasonlítás céljából a hasonló fajtákat közvetlenül a fajtajelölt mellé állítják kisparcellás kísérletben. A második fő szempont kapcsán egy fajtát akkor ítélhetünk egyöntetűnek, ha állománya eléggé egységesnek bizonyul méret, habitus, morfológiai jellemzők, fejlődési dinamika, beltartalmi értékek stb. (közösen: DUS-tulajdonságok) szempontjából, a szaporítási módszert is figyelembe véve (vegetatív, öntermékenyülő, idegentermékenyülő, kétvonalas hibridek, egyéb hibridek).
Nagyon fontos, hogy a DUS-vizsgálatok során valamennyi, az irányelvben rögzített és vizsgált tulajdonságra figyelemmel kell lenni, nem csupán a gazdasági értékmérőkre. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy DUS szempontjából például egy gyümölcsfa terméstulajdonságai éppen olyan súlyúak, mint a gazdasági értéket egyébként nem képviselő levélalak; gyógynövényes példánál maradva pedig a sziklevél-tulajdonságok vagy a levelek alakja ugyanolyan fontos jellemző tulajdonság, mint az illóolaj összetétele. Összességében tehát egy fajta akkor ismerhető el, ha egyértelműen elkülöníthető a bejelentés pillanatában ismert összes fajtától, megfelelően egyöntetű és stabil.
Több a külföldi bejelentésBorbély Csaba gyöngyösi előadásából kiderült, miből adódnak a gyógynövényfajta-jelöltek állami elismertetésének sajátosságai. Ehhez kapcsolódva kértük a szakembert, hogy összegezze a bejelentések tapasztalatait. Mely fajokból vizsgálnak fajtajelölteket? Jelenleg négy gyógynövényfajból van bejelentés, melyeket 2023-ban DUS-kísérletbe állítunk. A nemzeti fajtajegyzékre egy kamilla-, egy levendula- és egy franciatárkony-fajtajelöltet jelentettek be, és öt koriander-fajtajelölt vár CPVO- oltalomra. Ha a gyógynövények közé számítjuk a nálunk zöldségnövényként nyilvántartott olajtököt is, akkor még két bejelentésünk van a nemzeti fajtajegyzékre. A magyar nemesítőkkel a közelmúltban folytatott szakmai megbeszéléseink alapján szurokfű- (oregánó) bejelentésekre is számítunk a közeljövőben. Hazánkban mely gyógynövényekből adják be a legtöbb és melyekből a legkevesebb fajtaelismertetési kérelmet? A gyógynövényként nyilvántartott fajok száma rendkívül nagy, ám nagyon kevés a hazai bejelentések száma. Általában évente fajonként egy érkezik. Elsősorban a nálunk keresett és termesztett fajokból (konyhakömény, sáfrányos szeklice, bazsalikom, mustár, édeskömény, levendula) érkezik bejelentés, és a legtöbb esetben nem új fajtajelöltek regisztrációja, hanem a régebben elismert fajták tízévente esedékes hosszabbítása céljából. EU-s tagország lévén külföldi bejelentésekkel is foglalkozunk, és nemzetközi szinten már jóval több az újonnan bejelentett fajták száma: intenzív a nemesítése a szántóföldi növényként nyilvántartott máknak, olajtöknek, koriandernek, ezekből a fajokból szinte minden évben több új bejelentés is érkezik a Nébih-hez. Régebben miért érte meg nagyobb számban gyógynövényfajtákat nemesíteni? Mi változott meg, hogy napjainkban annak ellenére kevés a gyógynövény-fajtakísérlet, hogy a gyógynövényes termékek keresettek? Véleményem szerint ennek két fő oka lehet. Az egyik, hogy a hazánkban forgalmazott gyógynövények nagy része mind a mai napig gyűjtésből származik, így ezen fajok esetében a nemesítés egyszerűen nem lehetséges. A másik, hogy a termesztési költség rendkívül magas (legfőképpen a nagy kézimunkaerő-igény miatt), ugyanakkor a felvásárlási árat lenyomja a gyűjtött vagy az olcsóbban termesztett kelet-európai alapanyag, így a vetőmagpiacon nincs olyan fizetőképes kereslet, ami kitermelhetné a fajta-előállítás költségeit. A régebben nemesített fajták jó része a mai napig forgalomban van (ezeket tízévente újravizsgáljuk), és úgy látszik, a piaci igényeket eddig nagyjából kielégítette ez a választék. Mindenesetre ezen a területen változás várható, napjainkban külön kutatási projektek irányulnak a gyógynövény-fajtaválaszték bővítésére, így a jövőben több új fajta bejelentése is várható. A regisztrált gyógynövényfajták termesztése azért is üdvözlendő, mert csak így garantálható a jó termesztési gyakorlat (GAP) szerint megkövetelt egységes minőségű növényanyag. Tapasztalatai szerint a gyógynövényfajta-jelöltek esetén általában melyek a főbb nemesítési célok? Fontos kiemelni, hogy mi csak a DUS szempontjából vizsgáljuk a fajtajelölteket, a gazdasági értékvizsgálat kizárólag a szántóföldi fajként nyilvántartott gyógynövények (mák, fehér mustár, sáfrányos szeklice, konyhakömény) esetében kötelező. Tapasztalataim szerint a hatóanyag-tartalom, a hozam növelése, az ellenállóság javítása, a jobb drogminőség, a könnyebb betakaríthatóság, vagy ezek együttese egyaránt cél lehet. Emellett előfordul, hogy speciális hatóanyag-tulajdonságok kialakítására törekednek a nemesítők, például megváltoztatják az illóolaj összetevőinek vagy a hatóanyagoknak a részarányát, és a kívánt felhasználásnak megfelelő típust hoznak létre. |
A vizsgálat menete
A fajtajelöltek vizsgálata bejelentéssel kezdődik (új bejelentőlap: F401, fenntartó: F405 formanyomtatvány), melyhez egy technikai kérdőívet (F407) is szükséges csatolni. Ez alapján történik meg a leginkább hasonló fajták kiválasztása és a szaporítóanyaguk beszerzése.
Az összehasonlító kísérlet első szakasza egy évig tart, mely időszak eredményei alapján kiválasztják a fajtajelölthöz leginkább hasonló kontrollfajtákat.
A második év eredményei alapján – amennyiben a fajtajelölt megfelel a követelményeknek (DUS, formai követelmények, díjak, megfelelő elnevezés) – felkerül a nemzeti fajtajegyzékbe és ezáltal az európai fajtajegyzékbe (Common Catalouge) is – kivéve a gyógynövényeket. A fajta innentől az EU teljes területén fajtanévvel forgalmazható.
Az oltalmazott fajta csak az oltalom jogosultjának az engedélyével szaporítható. Fajtaoltalmat lehet kérni az EU teljes területére (a CPVO-n keresztül), vagy akár tagországonként is, Magyarországon például a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál.
A névadás szabályai
Érdekes kérdés az új fajták elnevezése is, kaphatnak kódszerű vagy fantázianevet. A CPVO fajtanév-adatbázisa alapján tesztelik a neveket, ebben az adatbázisban egyébként maguk a bejelentők is végezhetnek előtesztelést, így a bejelentéskor már jó eséllyel a követelményeknek megfelelő fajtanevet tudnak benyújtani. Egy fajta visszavonása után tíz évvel a neve újra felhasználhatóvá válik. A névadás során a márkaneveket figyelmen kívül lehet hagyni, de fennáll a veszélye annak, hogy a márkanév tulajdonosa később kéri majd az azonos fajtanév megváltoztatását.
A kódnévvel kapcsolatban (pl. ABC 1234) elvárás, hogy nem lehet teljesen azonos korábban már regisztrált kódnévvel, azaz legalább egy jegyben különböznie kell. A fantázianévnek (pl. Fehérözön) egynél több betűből kell állnia, minden nyelven kiejthetőnek kell lennie. Sorozatoknál, rokon fajtáknál megengedett a szám használata, az elsőnek javasolt fajtanévnek és elsőnek publikált fajtanévnek elsőbbsége van.
A fajtanév nem lehet félrevezető, például egy gyógynövényfajta nevében nem szerepelhet a „gömb” szó, amennyiben nem gömb habitusú, vagy egy terméséért termesztett zöldségfajta neve is csak abban az esetben tartalmazhatja a „long” kifejezést, ha a termése valóban hosszúkás.
A fajtanév nem tartalmazhat nyelvtani közép- és felsőfokot, és nem lehet pusztán leíró jellegű (a bazsalikom példáján bemutatva: a Bíbor fajtanév nem lenne elfogadható, mert pusztán egy tulajdonságot ír le, amelyik sok másik, vörös levelű bazsalikomfajtára is igaz lehet, de a Bíborfelhő elnevezés már elfogadható). Lényeges szabály továbbá, hogy a fajtanév ne legyen összetéveszthető másikkal, emiatt az egy fajcsoportba tartozó növényfajok fajtáinak esetében általános szabály a legalább két betű eltérés, sorolta a névadás szabályait a szakember.
A gyógynövények sajátosságai
A gyógynövények közül a mák, a fehér mustár, a sáfrányos szeklice és a konyhakömény fajoknál a DUS-vizsgálat mellett a kétéves gazdaságiérték-vizsgálat (GÉV) is kötelező része a fajtavizsgálatnak. A többi gyógynövényfajta is kétéves DUS-vizsgálat után kaphat állami elismerést, ha fajtanévvel kívánják forgalmazni őket, de csak a nemzeti fajtajegyzéken jelenhetnek meg, mert EU-s fajtajegyzék nincs ebből a növénycsoportból.

A gyógynövényfajták sajátossága, hogy az elismert fajták száma csaknem ugyanannyi fajt is takar, ami a gyógy- és fűszernövények széles spektrumát lefedi.
A gyógynövényhasználat a világon évről évre jelentős mértékben növekszik, és a gyógyszergyárak is egyre erősebben érdeklődnek az egységes minőségű, vagy akár különleges tulajdonságokkal rendelkező drog iránt, melyet csak meghatározott fajták korszerű termesztésével lehet garantálni. Ezért ezen a területen a gyógyszergyárak is nagyobb hangsúlyt helyeznek a kutatásra. Emiatt a jövőben várhatóan egyre több faj termesztésbe vonása válik szükségessé és nagyobb mértékben lesz szükség a jó teljesítőképességű, genetikailag kiegyenlített, magasabb hatóanyag-tartalmú és megfelelő hatóanyag-összetételű fajtákra, említette a Nébih munkatársa.
Tulajdonságok özöne
Az előadó több példán is bemutatta, milyen sok tulajdonságra kell figyelemmel lenni az egyes növényfajok fajtajelölti státuszában. Kamillánál például vizsgálják a ploiditást, teljes virágzáskor a lombsűrűséget, bimbós állapotnál pedig az alsó oldalhajtások állását. Vizsgált tulajdonságok még a növény magassága, a levelek szárnyaltsága és zöld színének intenzitása, valamint a szár antociános elszíneződése.
A virágok mérete, a virágzáskezdet és a teljes virágzás időpontja, valamint az illóolaj, azon belül is az α-bisabolol-tartalom – megkülönböztető tulajdonság volta mellett – fontos gazdasági értékmérője a fajtáknak.
A növény lombsűrűsége és a hajtások állása pedig a betakaríthatóság kihívásaira utaló jellemzők lehetnek. A koriander- és tárkonyfajták elismerése 13, míg a levendulafajtáké 40 vizsgált tulajdonság alapján történik.
Fotók: Borbély Csaba és Nébih


