0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 20.

Ősláp és erdőrezervátum

Magyarország legnagyobb egybefüggő síkvidéki erdőtömbje, Somogy zöld szíve 1993 óta áll a KASZÓ Zrt. gondozásában. Története azonban sokkal régebbre nyúlik vissza, már hercegi tulajdonban is színvonalas, fenntartható gazdálkodás zajlott a területen. Ezt az örökséget őrzi az erdőgazdaság, miközben óvja és népszerűsíti a természeti értékeket, köztük a Kaszó település határában lévő Baláta-tavat.

A Belső-Somogyban 174 hektáron elterülő természetvédelmi terület és erdőrezervátum tengerszint feletti magassága 130-160 méter között változik. A táj a jégkorszak idején alakult ki, amikor az Ős-Duna lerakta hordalékát, idővel pedig a szél és a víz hosszanti homokbuckákat hozott rajta létre.

A mélyedésekben felhalmozódott agyag vízzáró réteget képezett, és az összegyűlt csapadékvízből kisebb-nagyobb láptavak keletkeztek. Ezek közül a Baláta-tó a legnagyobb. A terület neve a szláv bláto (mocsár, sár) szóból ered.

A terület valamikor a Balaton vízgyűjtőjéhez tartozott, magas vízállásnál mocsaras részeinek (Kanizsa-berek, Kampa-berek) fölösleges vizét a Patihidárok (patak) vezette le a Balatonba. Az idő múlásával azonban lassanként elláposodott, és lefolyástalan területté alakult. Vizét kizárólag a csapadék pótolja.

A nagy kiterjedésű, gyönyörű terület számos természetvédelmi értéket rejt magában. Jellemző növénytársulásai a lebegő hínárvegetáció az úszó lápszigetekkel, a zsombékos, gyékényes ingólápok, a tőzegmohás, fűz ingólápok, a tőzegmohás égerlápok és a genyőtés cseres-tölgyesek. Flóravilágának legnevezetesebb tagja a vízben lebegő, 7-10 centiméter hosszú, rovarfogó hínárnövény, az aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa). Vízben élő, 0,5-2 milliméteres rovarokkal és mikroszkopikus rákokkal táplálkozik. Felfedezése Boros Ádám nevéhez fűződik, aki a trianoni békeszerződés után elcsatolt területek pótlására, a Tisza Társaság megbízásából, felmérte a még kitermelésre váró tőzegvagyont 1922-ben és 1923-ban. A két évvel később megjelent munkájában ezt írta:

„Vegetáció szempontjából az egész somogyi síkság legérdekesebb helye”.

Boros Ádám felfedezése után számos neves zoológus és botanikus látogatott a Balátára. Földvári Miksa erdőtanácsos, az Országos Természetvédelmi Tanács tagja, 1928-1929-ben járt itt. Ő volt az első szorgalmazója annak, hogy a Balátát természetvédelmi területté nyilvánítsák,

„amely ki nem apadó forrása a törekvő természettudós kutatásainak”

– a védelmet kimondó rendelet azonban csak 1942. január 19-én jelent meg.

„A láp 1948. évi kiszáradása után az aldrovanda eltűnt, és az volt a vélemény, hogy teljesen kipusztult. Ám dr. Marián Miklós 1957-ben ismét megtalálta. A magas vízállás mellett sok tízezer számra tenyészett és sok virágzott is. A száraz éveket a láp valamelyik rejtett és soha ki nem száradó vízében vészelte át” – olvasható Kasza Ferenc és Marián Miklós A Baláta-láp és gerinces állatvilága, különös tekintettel a madarakra című kötetében.

További botanikai értéket képvisel a szíveslevelű hídőr, mely a Balátán kívül csak a Nyírségben fordul elő, valamint a tőzegeper, a tőzegmoha, a vidrafű és a halvány sáfrány. Hazánkban a sáfrányok ritkaságnak számítanak, az 1950-es években Tallós Pál erdőmérnök és botanikus figyelt fel rájuk. Érdekes módon, nem a szokásos terepi kutatásai közben, az erdőt-mezőt járva, hanem a pápai piacon a virágszedő asszonyok árulták, melyet akkor ő még kárpáti sáfrányként nevezett meg. Az asszonyok útmutatása és elbeszélései alapján talált rá ő is a növény elsőként felfedezett és elhíresült itthoni lelőhelyére, a bakonyaljai Kup település határában.

A legújabb kutatások eredményei szerint a halvány sáfrányként azonosított, védett növényfajunknak mára a Dunántúlon több populációja is ismert, például Somogy vármegyében a Baláta-tó környéki erdőben és a Csokonyavisontai Fás Legelő Természetvédelmi Területen.

A halvány sáfrányt korábban Horvátország síkvidéki erdeiből Josef Calazanc Schlosser és Farkas-Vukotinovics Lajos írták le a 19. században. Hazánkba nagy valószínűséggel betelepítéssel tölgymakkokkal érkezett, ugyanis elsőként felfedezett lelőhelyére, a Pápa környéki erdőben található szlavón tölgyesbe, annak idején Horvátországból hozattak makkot. A többi területre is minden bizonnyal hasonló módon kerülhettek.

Magyarországon napjainkban a Crocus nemzetségnek már öt faja is ismeretes: a tarka sáfrány (C. reticulatus), az illír sáfrány (C. tommasinianum), a fehér sáfrány (C. albiflorus), a kárpáti sáfrány (C. heuffelianus) és a halvány sáfrány (C. vittatus Schloss. & Vukot), mely tulajdonképpen a kárpáti és a fehér sáfrány természetes, állandósult hibridje. Mindegyik kora tavasszal, márciusban-áprilisban virágzik.

Legkorábban a tarka sáfrány bontja ki szirmait – a védettebb helyeken már február végén –, majd a kárpáti sáfrány és halvány sáfrány, aztán az illír sáfrány, legkésőbb pedig a fehér sáfrány virágzik.

A halvány sáfrány eszmei értéke 50 ezer forint. Virágzásakor a természetvédelmi őrök és az erdészek is féltve óvják környezetét. A kaszói erdő területének háborítatlanságára ügyelnek elsősorban, a csokonyavisontai részen virágzásakor a Duna-Dráva Nemzeti Park vezetett ismeretterjesztő túrákat szervez, a Kupi erdőben pedig a Tallós Pálról elnevezett, kiépített tanösvény hívja fel a faj védelmére a látogatók figyelmét, és persze megcsodálhatják szépségét.

Jelentős kutatást végzett a Balátán 1952 és 1957 között dr. Marián Miklós, aki rendszeresen figyelte a láp gerinces állatvilágát. Kutatási eredményét 1957-ben A Baláta gerinces állatvilága címen jelentette meg. Többek között leírja a területen élő keresztes viperát és annak fekete színű változatát, a Vipera berus var. presler fajt.

A tavat számos vízi vagy vízhez köthető madárfaj választotta táplálkozó- vagy költőhelyéül, így fekete gólya, cigány réce, réti sas és barna rétihéja is él a térségben.

2008-ban a kibővített, 434,5 hektáros természetvédelmi terület bekerült a hazai erdőrezervátumok sorába. A besorolás célja, hogy az erdőben zajló természetes folyamatok kutatásával, megfigyelésével elősegítsék a természetközeli módon végzett erdőgazdálkodást megalapozó gyakorlati módszerek elsajátítását.

A KASZÓ Zrt. 2014 májusában adta át a dr. Marián Miklós-sétányt, neve tisztelgés a tó egyik legelhivatottabb kutatója előtt. A mintegy 600 méter hosszú tanösvényen a látogatók közvetlenül betekinthetnek a láp élővilágába, megkímélve a bemutatandó értékeket.

Ennek érdekében a láprét felett egy méter magasságban kiépített pallósoron vezet végig az út. A stégrendszert padokkal ellátott, különböző témájú állomások kötik össze, ahol a tájékoztató táblákon leírások, színes fotók szemléltetik az adott élőhely jellemző növény- és állatvilágát. A Kaszói Állami Erdei Vasút menetrend szerinti járatai a Baláta megállóig közlekednek, ahol túravezetéssel mutatják be az ősláp páratlan szépségét.

Czigány Judit, Raffainé Gerlecz Mónika
KASZÓ Zrt.

Fotók: Kaszó Zrt., wikimedia

Forrás: A Mi Erdőnk