Áprilisban a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége új elnököt választott Pap István Tibor személyében. A szakembert, a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. korábbi vezérigazgatóját, a Gidrán Lótenyésztők Magyarországi Egyesületének elnökét, a Nóniusz Lótenyésztő Országos Egyesület társadalmi elnökét, a Magyar Sportlótenyésztők Országos Egyesülete felügyelő bizottságának elnökét terveiről kérdeztük.
Pap István Tibor kérdésünkre úgy fogalmazott a megválasztásával kapcsolatosan, hogy miután húsz éve ebben a szakmában dolgozik önmagában azon, hogy felkérték erre a tisztségre nem lepődött meg, de nagyon megtisztelőnek tartja, hogy mind a 17 tagszervezet őt jelölte. Mint kiemelte ez motivációt jelent a számára, hiszen sokkal egyszerűbb egy szervezetet úgy irányítani, egy feladatot elfogadni, hogy tudjuk azt, hogy a résztvevő szervezetek és tagok egy emberként támogatják azt a jelöltet, akire rábízták a szövetség vezetését.
A Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségével kapcsolatosan három fontos pillért emelt ki az új elnök, melyek példázzák a jó működést. Egyrészt, hogy a szövetség pénzügyileg stabil, amit már korábbi években, mint az elnökség tagja is láthatott.
Másrészt a szövetség szakmai érdekképviseleti funkciót lát el. Harmadrészt nagyon fontos hatósági szolgáltató tevékenységet is végez.
A lótenyésztési felügyelők az MLOSZ alkalmazásában tevékenykednek. Az ő munkájuk eredményeként kerül be az állami nyilvántartásba Magyarország lóállománya. A szövetségben utóbbi vonatkozásban rend van, jól és precízen végzi ezt a feladatát. A Magyar lovas ágazat számár nagy jelentőséggel bír az MLOSZ webfejlesztése. Hiteles és a NÉBIH rendszerével szinkronizált adatbázis a lótenyésztők által a lótenyésztő egyesületekben jön létre. A szövetség hatóságilag rögzíti, regisztrálja az adatokat, majd ezen keresztül kerülnek állami nyilvántartásba a magyarországi lótenyésztők, a fajtatiszta lovak, kancák és mének. Pap István Tibor úgy ítéli meg, hogy
Így a szövetség elnökeként nagy hangsúlyt fog fektetni a belső és a külső kommunikációra, az eredmények minél szélesebb körben történő megismertetésére. 
Az egyes fajták és egyesületek saját útjukat járva az általuk képviselt fajtákat népszerűsítik, de véleménye szerint a szövetség keretein belül, a szövetséggel együtt ezt sokkal hatékonyabban tehetik meg.
Ez azért is lehet, mert a lovas ágazat másik ágának, a lovas sportszövetségnek jobb a kommunikációja. A sportszövetség magába foglalja a szakágakat, és a sportegyesületeket a sporttörvény alapján. A tenyésztők és a fajták az állattenyésztési törvény hatálya alá tartoznak. Az állattenyésztési törvény a ló fajtafenntartási jogát nem az állami ménesekhez vagy az egyes tenyésztő személyekhez rendeli, hanem az egyesületekhez, mint tenyésztőszervezetekhez. A sportszövetség munkája a versenyek révén a televízióban, újságokban, a közösségi médiában is sokkal többször jelenik meg. Arról már kevesebb szó esik, hogy a versenyeken látott lovak a szakszerű tenyésztés eredményei. Magyarországnak nagyon gazdag a lótenyésztési múltja, történelme, öröksége. Mindezeket együttesen láthatóvá kell tenni.
A hazai lótenyésztés jelenlegi helyzete kapcsán Pap István Tibor két irányt lát. Egyrészt vannak a modern fajták. A magyar sportoló, a magyar félvér, melyek önálló egyesülettel is rendelkeznek, de ide lehet sorolni a telivéreket is. Ezek mind teljesítményorientált fajták és a globális piacon vannak jelen. Az angol telivért az egész világon tenyésztik, a sportlovat szintén. Ebben nyilván nekünk, magyaroknak is versenyezni kell és érdemben versenyzünk is, hiszen kinyílt a világ a rendszerváltás óta. Előtte nem mehetett akárki Nyugat-Európába, vagy akár Amerikába, hogy megfelelő genetikájú lovat vásároljon. Voltak olyan állami ménesek, akiknek megengedték, de a ’90-es évektől gyakorlatilag mindenki számára nyitott a lehetőség.
A másik irány a hagyományos fajták kérdése. Ez egy nagyon nehéz dolog, hiszen az elmúlt 1000 év, az agrártörténelmünk, a hagyományaink megőrzése fontos. Az ilyen fajtákat tenyésztőknek meg kell őrizniük ezeknek a lovaknak a genetikai alapjait, küllemi sajátosságait, de ezzel együtt alkalmassá kell tenniük a fajtákat a modern kor elvárásainak. Így van ez a kisbérivel, a lipicaival, a nóniusszal, a gidránnal, és a többi fajtával is. Ez nehéz feladat, ugyanakkor előnye is van, hiszen egyre több embernek fontos a nemzeti önérzet, nemzeti értékeink és ezért vásárolnak Magyar fajtájú lovakat, magyar fajtákat akarnak tartani, tenyészteni és büszkék akarnak lenni minderre. Ez mindenképpen egy lehetőség a hagyományos fajták számára. Egy másik lehetőség abban rejlik, hogy a sportlovakat nagyon szigorúan szelektálták bizonyos tulajdonságra, teljesítményre. Ennek következtében a lovak egyéb tulajdonságai leromlottak, mint a szervezeti szilárdság, egészségi- vagy az idegrendszeri állapot. Ebből a szempontból viszont a hagyományos fajták nagyon jól teljesítenek. Azt is látni kell, hogy a legtöbb lótartó, már nem profi, nem ebből él, nem ezt csinálja reggeltől estig. Sokkal inkább jellemző, hogy a „normál” munkájával megkeresi a pénzt arra, hogy néhány órát lovagolhasson. Ezért sokkal egyszerűbb, stabilabb idegrendszerű, könnyebben használható lovakra van szükség, és ezek a tulajdonságok nagyobb mértékben jellemzők a hagyományos fajtákra és kisebb mértékben a modern lófajtákra.
Pap István Tibor úgy gondolja, hogy
A modern és a hagyományos fajták esetében is esély van arra, hogy Magyarország a következő évtizedekben, évszázadokban is eredményesen építeni tud a mostani lótenyésztésre, annak állományára és a hagyományaira. A Gidrán Lótenyésztők legutóbbi ménes könyvének előszavában foglalta össze mindezt Pap István Tibor,
„nem a hamut őrizzük, hanem a lángot visszük”.
A lótenyésztők szövetségének elnöke a tenyésztők legnagyobb kihívásaként a jelenlegi magas inflációt és a költségek növekedését nevezte. Mint fogalmazott
Egy-két évvel ezelőtt még erősen keresleti piac jellemezte az ágazatot. Most már igazán jól a képzett, minőségi lovakat lehet eladni, azonban ezek előállítása igen magas költségű. A másik fontos terület a támogatások köre. Gyakran lehet hallani olyan „híreket”, hogy csökkennek vagy csökkenni fognak a támogatások, de nem csak a ló esetén. A legutóbbi álláspont szerint a támogatások mértéke a kormány szándéka szerint nem fog csökkenni, egyelőre Magyarország kormánya biztosítja a szükséges forrásokat a nemzeti támogatások esetén. Az uniós támogatások is nőttek az elmúlt években, de folyamatosan benne van a levegőben, az ezzel kapcsolatos bizonytalanság is. A félelmek ellenére jelenleg a tény az, hogy mind a kormány, mind pedig az unió biztosítja a pénzügyi forrást, így gyakorlatilag stabilnak látszik az egyesületek helyzete.
Pap István Tibor lovas embernek tartja magát, aki nagyon szereti a lovakat. Amikor ménesvezető volt nem tartott saját lovat, most Mezőhegyes polgármestereként van három lova, és van három gyermeke is. Náluk a ló és a lóval való foglalkozás családilag a mindennapok része. Véleménye szerint
Erre a kapcsolatra nagyon sok embernek szüksége van. A nagyvárosok lakói számára nem az intenzív állattartásban jelen lévő szarvasmarha, sertés, vagy baromfi fogja ezt a kapcsolatot jelenteni, hanem a ló. Ennek a fantasztikus élőlénynek a segítségével az emberek sokkal könnyebben találhatnak vissza valódi értékekhez és egy élhetőbb, „természetes” világhoz.
