0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 17.

Amiről kevesen tudnak a hazai lótenyésztés kapcsán

A lótenyésztő egyesületek révén jelenleg 4500 tenyésztőt, 1200 fajtatiszta mént és 12 ezer fajtatiszta kancát regisztrálnak, melyek jelentős számok. Felügyelőik évente közel 6000 csikót jelölnek, melyek bekerülnek az állami nyilvántartásba. Ezekből lesznek tenyészállatok, hobbi-, illetve versenylovak, s mindez jelenti a magyar lovas ágazat alapját.

Áprilisban a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége új elnököt választott Pap István Tibor személyében. A szakembert, a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. korábbi vezérigazgatóját, a Gidrán Lótenyésztők Magyarországi Egyesületének elnökét, a Nóniusz Lótenyésztő Országos Egyesület társadalmi elnökét, a Magyar Sportlótenyésztők Országos Egyesülete felügyelő bizottságának elnökét terveiről kérdeztük.

Pap István Tibor kérdésünkre úgy fogalmazott a megválasztásával kapcsolatosan, hogy miután húsz éve ebben a szakmában dolgozik önmagában azon, hogy felkérték erre a tisztségre nem lepődött meg, de nagyon megtisztelőnek tartja, hogy mind a 17 tagszervezet őt jelölte. Mint kiemelte ez motivációt jelent a számára, hiszen sokkal egyszerűbb egy szervezetet úgy irányítani, egy feladatot elfogadni, hogy tudjuk azt, hogy a résztvevő szervezetek és tagok egy emberként támogatják azt a jelöltet, akire rábízták a szövetség vezetését.

A Magyar Lótenyésztők Országos Szövetségével kapcsolatosan három fontos pillért emelt ki az új elnök, melyek példázzák a jó működést. Egyrészt, hogy a szövetség pénzügyileg stabil, amit már korábbi években, mint az elnökség tagja is láthatott.

Másrészt a szövetség szakmai érdekképviseleti funkciót lát el. Harmadrészt nagyon fontos hatósági szolgáltató tevékenységet is végez.

A lótenyésztési felügyelők az MLOSZ alkalmazásában tevékenykednek. Az ő munkájuk eredményeként kerül be az állami nyilvántartásba Magyarország lóállománya. A szövetségben utóbbi vonatkozásban rend van, jól és precízen végzi ezt a feladatát. A Magyar lovas ágazat számár nagy jelentőséggel bír az MLOSZ webfejlesztése. Hiteles és a NÉBIH rendszerével szinkronizált adatbázis a lótenyésztők által a lótenyésztő egyesületekben jön létre. A szövetség hatóságilag rögzíti, regisztrálja az adatokat, majd ezen keresztül kerülnek állami nyilvántartásba a magyarországi lótenyésztők, a fajtatiszta lovak, kancák és mének. Pap István Tibor úgy ítéli meg, hogy

ez a tevékenység, ezek az eredmények eddig nem kaptak megfelelő kommunikációt. Azt tapasztalja, hogy a tagok (nem a 17 tagszervezet, hanem a 4500 hazai lótenyésztő, aki a fajtiszta lótenyésztők körét alkotja), sem tudnak ezekről az eredményekről, amire egyébként büszkének kell lenni.

Így a szövetség elnökeként nagy hangsúlyt fog fektetni a belső és a külső kommunikációra, az eredmények minél szélesebb körben történő megismertetésére. Az egyes fajták és egyesületek saját útjukat járva az általuk képviselt fajtákat népszerűsítik, de véleménye szerint a szövetség keretein belül, a szövetséggel együtt ezt sokkal hatékonyabban tehetik meg.

Pap István Tibor úgy látja, hogy alapvetően sokan nem ismerik a lovas ágazat tenyésztői ágát, az MLOSZ-t.

Ez azért is lehet, mert a lovas ágazat másik ágának, a lovas sportszövetségnek jobb a kommunikációja. A sportszövetség magába foglalja a szakágakat, és a sportegyesületeket a sporttörvény alapján. A tenyésztők és a fajták az állattenyésztési törvény hatálya alá tartoznak. Az állattenyésztési törvény a ló fajtafenntartási jogát nem az állami ménesekhez vagy az egyes tenyésztő személyekhez rendeli, hanem az egyesületekhez, mint tenyésztőszervezetekhez. A sportszövetség munkája a versenyek révén a televízióban, újságokban, a közösségi médiában is sokkal többször jelenik meg. Arról már kevesebb szó esik, hogy a versenyeken látott lovak a szakszerű tenyésztés eredményei. Magyarországnak nagyon gazdag a lótenyésztési múltja, történelme, öröksége. Mindezeket együttesen láthatóvá kell tenni.

A hazai lótenyésztés jelenlegi helyzete kapcsán Pap István Tibor két irányt lát. Egyrészt vannak a modern fajták. A magyar sportoló, a magyar félvér, melyek önálló egyesülettel is rendelkeznek, de ide lehet sorolni a telivéreket is. Ezek mind teljesítményorientált fajták és a globális piacon vannak jelen. Az angol telivért az egész világon tenyésztik, a sportlovat szintén. Ebben nyilván nekünk, magyaroknak is versenyezni kell és érdemben versenyzünk is, hiszen kinyílt a világ a rendszerváltás óta. Előtte nem mehetett akárki Nyugat-Európába, vagy akár Amerikába, hogy megfelelő genetikájú lovat vásároljon. Voltak olyan állami ménesek, akiknek megengedték, de a ’90-es évektől gyakorlatilag mindenki számára nyitott a lehetőség.

Akinek van pénze, és szereti a lovat, meg tudja venni a legjobb genetikát, és fel tudja venni a versenyt a világ sportlótenyésztésével.

A másik irány a hagyományos fajták kérdése. Ez egy nagyon nehéz dolog, hiszen az elmúlt 1000 év, az agrártörténelmünk, a hagyományaink megőrzése fontos. Az ilyen fajtákat tenyésztőknek meg kell őrizniük ezeknek a lovaknak a genetikai alapjait, küllemi sajátosságait, de ezzel együtt alkalmassá kell tenniük a fajtákat a modern kor elvárásainak. Így van ez a kisbérivel, a lipicaival, a nóniusszal, a gidránnal, és a többi fajtával is. Ez nehéz feladat, ugyanakkor előnye is van, hiszen egyre több embernek fontos a nemzeti önérzet, nemzeti értékeink és ezért vásárolnak Magyar fajtájú lovakat, magyar fajtákat akarnak tartani, tenyészteni és büszkék akarnak lenni minderre. Ez mindenképpen egy lehetőség a hagyományos fajták számára. Egy másik lehetőség abban rejlik, hogy a sportlovakat nagyon szigorúan szelektálták bizonyos tulajdonságra, teljesítményre. Ennek következtében a lovak egyéb tulajdonságai leromlottak, mint a szervezeti szilárdság, egészségi- vagy az idegrendszeri állapot. Ebből a szempontból viszont a hagyományos fajták nagyon jól teljesítenek. Azt is látni kell, hogy a legtöbb lótartó, már nem profi, nem ebből él, nem ezt csinálja reggeltől estig. Sokkal inkább jellemző, hogy a „normál” munkájával megkeresi a pénzt arra, hogy néhány órát lovagolhasson. Ezért sokkal egyszerűbb, stabilabb idegrendszerű, könnyebben használható lovakra van szükség, és ezek a tulajdonságok nagyobb mértékben jellemzők a hagyományos fajtákra és kisebb mértékben a modern lófajtákra.

Pap István Tibor úgy gondolja, hogy

most már a modern fajták esetében fel tudjuk venni a versenyt a nyugat-európai tenyésztőkkel. A hagyományos fajtákban pedig olyan értékek vannak, amelyek reményt adnak arra, hogy az elmúlt évszázadokhoz vagy akár az elmúlt ötven évhez hasonlóan, meg fogják találni a helyüket.

A modern és a hagyományos fajták esetében is esély van arra, hogy Magyarország a következő évtizedekben, évszázadokban is eredményesen építeni tud a mostani lótenyésztésre, annak állományára és a hagyományaira. A Gidrán Lótenyésztők legutóbbi ménes könyvének előszavában foglalta össze mindezt Pap István Tibor,

„nem a hamut őrizzük, hanem a lángot visszük”.

A lótenyésztők szövetségének elnöke a tenyésztők legnagyobb kihívásaként a jelenlegi magas inflációt és a költségek növekedését nevezte. Mint fogalmazott

az ágazat a Covid-ot egész jól átvészelte, de az energiaárak, a takarmányköltségek emelkedése megviseli a tenyésztőket.

Egy-két évvel ezelőtt még erősen keresleti piac jellemezte az ágazatot. Most már igazán jól a képzett, minőségi lovakat lehet eladni, azonban ezek előállítása igen magas költségű. A másik fontos terület a támogatások köre. Gyakran lehet hallani olyan „híreket”, hogy csökkennek vagy csökkenni fognak a támogatások, de nem csak a ló esetén. A legutóbbi álláspont szerint a támogatások mértéke a kormány szándéka szerint nem fog csökkenni, egyelőre Magyarország kormánya biztosítja a szükséges forrásokat a nemzeti támogatások esetén. Az uniós támogatások is nőttek az elmúlt években, de folyamatosan benne van a levegőben, az ezzel kapcsolatos bizonytalanság is. A félelmek ellenére jelenleg a tény az, hogy mind a kormány, mind pedig az unió biztosítja a pénzügyi forrást, így gyakorlatilag stabilnak látszik az egyesületek helyzete.

Pap István Tibor lovas embernek tartja magát, aki nagyon szereti a lovakat. Amikor ménesvezető volt nem tartott saját lovat, most Mezőhegyes polgármestereként van három lova, és van három gyermeke is. Náluk a ló és a lóval való foglalkozás családilag a mindennapok része. Véleménye szerint

az agráriumnak és a vidéki életnek nagyon fontos része a ló. Fontosnak tartja a saját és más gyermekek esetében is, hogy ebben a virtuális, digitalizált, már-már túl civilizált világban valami az embert a földön tartsa és ebben a lónak nagyon nagy szerepe van. A ló képes minket a természetközeli élethez, a való világhoz kapcsolni.

Erre a kapcsolatra nagyon sok embernek szüksége van. A nagyvárosok lakói számára nem az intenzív állattartásban jelen lévő szarvasmarha, sertés, vagy baromfi fogja ezt a kapcsolatot jelenteni, hanem a ló. Ennek a fantasztikus élőlénynek a segítségével az emberek sokkal könnyebben találhatnak vissza valódi értékekhez és egy élhetőbb, „természetes” világhoz.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu